116 éve, 1913. szeptember 12-én született Jesse Owens, minden idők egyik legnagyobb atlétája, aki 1936-ban a berlini olimpián négy aranyérmet szerzett. Owens Németországban, ugyanazokban a hotelekben szállhatott meg, mint a fehér sportolók, otthon azonban nem fogadták fanfárok.
Owens, akinek nagyapja még rabszolgaként dolgozott, az alabamai Oakville-ben látta meg a napvilágot, s szüleitől a James Cleveland nevet kapta.
Kilencéves korában a család a jobb élet reményében északra költözött, s amikor az iskolában az új tanító nevét kérdezte, így válaszolt: „J.C.”. Ezt a tanárnő a fiú déli akcentusa miatt Jesse-nek értette, s a név ráragadt, végül már ő is ezt használta.
A család nehéz anyagi helyzete miatt sokféle munkát el kellett vállalnia, volt zöldségszállító, rakodómunkás, cipészinas. Ekkortájt fedezte fel, mennyire élvezi a futást, s szerencséjére középiskolai tanára is arra bíztatta, vegye komolyan a tehetségét és lehetővé tette, hogy tanítás előtt az iskola pályáján gyakoroljon.
Owens sportkarrierje 1928-ban indult, amikor a középiskolások országos bajnokságán két világcsúcsot is felállított, egyet magasugrásban és egyet a távolugrásban, a bajnokságot három egymást követő évben nyerte meg. Végzős diákként új középiskolai rekordot ért el, a 200 métert 20,7 másodperc alatt robogta végig, 100 yardon (91 méter) pedig beállította a 9,4 másodperces világrekordot.
Kiváló eredményei miatt válogathatott az egyetemek között, választása végül az Ohiói Egyetemre esett, mert apja biztos állást kapott a városban. Owens 1935-ben és a következő évben is négy aranyérmet szerzett az egyetemi bajnokságon, az első alkalommal 45 perc alatt három új világcsúcsot állított fel, majd beállított egy negyediket is.
A távolugrás történetében ő ugrotta elsőként túl a nyolcméteres álomhatárt, 813 centis eredményét huszonöt évig nem tudták túlszárnyalni. Fekete lévén azonban sikerei ellenére sem lakhatott és utazhatott a versenyekre fehér sportolótársaival, ösztöndíjat sem kapott, így éjszaka részmunkaidőben mozgólépcső karbantartóként, pincérként, benzinkutasként és könyvtári raktárosként dolgozva teremtette elő a pénzt tanulmányaira.
Owens 1936-ban bekerült az amerikai olimpiai csapatba, így elindulhatott a berlini olimpián. A játékokat Hitler a német sportolók felsőbbrendűsége és a náci Németország erejének demonstrálására akarta felhasználni, de Owens keresztülhúzta számításait.
Az amerikai atléta négy számban is diadalmaskodott: a 100 méteres síkfutást 10,3 másodperc alatt, a 200 méteres síkfutást 20,7 másodperc alatt teljesítette, a távolugrásban 807 centimétert ért el és tagja volt a 4×100 méteres győztes váltónak is. (Hasonló teljesítményre csak majdnem négy évtizeddel később, az 1984-es olimpián volt képes Carl Lewis.)
Owens győzelmei foltot ejtettek a „felsőbbrendű árja faj” büszkeségén, a legenda szerint Hitler ezért nem is volt hajlandó gratulálni a fekete sportolónak és még az eredményhirdetés előtt távozott. Owens ezt cáfolta, mondván, hogy kezet valóban nem fogtak, de a Führer páholyából üdvözlésként intett neki.
A versenyek előtt Adi Dassler, az Adidas sportszergyár alapítója rábeszélte Owenst, hogy versenyzés közben az ő cipőit viselje, így lett a fiatal atléta az első afroamerikai sportoló, akit sportcipőgyár szponzorált.
Jesse Owens Luz Long német magasugróval, akivel barátságot kötött az 1936-os olimpián (kép forrása: origo.hu)
Owens Németországban ugyanazokban a hotelekben szállhatott meg, mint a fehér sportolók, otthon azonban nem fogadták fanfárok. A tiszteletére rendezett fogadásra igyekezve a Waldorf-Astoria Hotelben bőrszíne miatt csak a teherliftet használhatta.
Franklin D. Roosevelt elnök sem hívta meg a Fehér Házba, mivel attól tartott, elveszítheti a déli államok szavazatait, sőt még gratuláló táviratot sem küldött. Nem véletlen, hogy Owens az 1936-os választásokon Roosevelttel szemben a republikánus jelöltet támogatta.
Ismertsége és diadalai nyomán reklámszerződésekkel keresték meg, ő néhányat el is vállalt, de emiatt az amerikai atlétikai szövetség azonnal megvonta tőle az amatőr státust. A botrány nyomán a támogatók visszaléptek, így a csodafutó a kilátásba helyezett pénzt is elvesztette.
Jobb híján cirkuszokban, rendezvényeken szórakoztatta a közönséget: 100 yardon húsz yard előnyt adott kihívóinak, de így is elsőként ért a célba, még egy versenylóval is kiállt és ezt a futamot is megnyerte. Kritikusainak azzal vágott vissza: „valóban van négy aranyérmem, de megenni akkor sem tudom őket”.
Vállalkozásokkal is próbálkozott, ezek csődbe mentek, ám épp ekkorra kezdték elismerni teljesítményét. Dwight D. Eisenhower elnök 1955-ben a sport nagykövetévé nevezte ki, az Egyesült Államokat képviselve beutazta a világot. Megkapta a két legmagasabb amerikai polgári kitüntetést is: 1976-ban Gerald Fordtól az Elnöki Szabadság Érdemrendet, majd 1990-ben özvegye a Kongresszusi Aranyérmet vehette át.
Jesse Owens harmincöt éven keresztül minden nap elszívott egy doboz cigarettát. 1979-ben az orvosok rendkívül agresszív, a gyógyszeres kezelésnek ellenálló tüdőrákot diagnosztizáltak nála, a legendás sportoló 1980. március 31-én halt meg az Arizona állambeli Tucsonban. Owens az olimpiai győzelem után rendkívül sokat tett a hátrányos helyzetű gyerekek támogatásáért, mint elmondta, ez hozta meg számára az igazi megelégedést.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
