Volt egyszer egy ígéretes ifjú politikus Göröghonban: Sándor, vagyis Alexandrosz (becenevén Alexisz). Szabadságharcot hirdetett, a nyugati imperialista pénzvilág megleckéztetését, és azt, hogy az anyagilag kizsigerelt görög nép újra felemelheti a fejét. Közfelkiáltással került hatalomra, miután rendületlenül ostorozta a Görögországra kivetett perzsa hadisarcot, pontosabban IMF-hitelt, még pontosabban „a gazdasági felemelkedés érdekében végrehajtott megszorításokat”. A görögök nagy része már-már a félelmetes hódító újkori reinkarnációjaként tekintett rá, és várt. Várt arra, hogy Sándorék visszaadják a 60 százalékkal megkurtított nyugdíjak legalább egy részét, a munkahelyeket, végső esetben a drachmát, de legalább az önbecsülésüket. Ezek a lépések azonban a korábbi harcos ígéretek ellenére elmaradtak, s bár a nyugati sajtóban már görög felemelkedésről lehet olvasni, a hellén lakosság (vásárlási) kedve vajmi keveset változott, a recessziót nem sikerült megállítani, a reformok pedig késnek. Ezzel egy időben csökkenni kezdett Nagy (Ciprasz) Sándor népszerűsége. Az őt korábban támogatók szemében Sanyikává süllyedt, aki jól átverte a népet, és ígéreteiből mindössze annyit tartott meg, hogy azóta sem hord nyakkendőt. Ezt a hangulatot a legutóbbi közvélemény-kutatások is alátámasztják: a kormányzó Szirizát 8, egyes felmérések szerint 15 százalékkal előzi meg a konzervatív Új Demokrácia pártja.
Összeültek hát a Pantheon nagyjai, hogy kiötöljenek valamit, és megakadt a szemük a nyakig adósságban ülő Görögország államkincstárában hirtelen megjelent költségvetési többleten. Múlt csütörtökön Ciprasz kormányfő bejelentette, hogy egyszeri karácsonyi támogatásként 13. havi illetményt ad a kisnyugdíjasoknak. A büdzsének összesen 617 millió euróba kerül a lépés, és 1,6 millió nyugdíjast érint. Ciprasz szerint a görög gazdaság teljesítménye most már megengedi, hogy minden egyes megtakarított eurót a társadalom legrászorultabb rétegének adjanak. Vagyis azoknak a kisnyugdíjasoknak, akiknek jó részét 2010-ben még nem így hívták, hiszen havi járandóságuk akkor még két-háromszorosa volt a mainak. A dolog további szépséghibája, hogy csak a Ciprasz-kabinet 20-25 százalékkal vágta vissza a kisnyugdíjasok pénzét, amikor a 850 euró alatti nyugdíjak mellé adott állami támogatást eltörölte. Nem a levegőbe beszélnek tehát azok, akik szerint a mostani athéni kormány a karácsonyi osztogatással úgy tesz, mint az egyszeri gazda, aki felgyújtja a házát, hogy a helyére építhessen egy minden komforttal ellátott kutyaólat.
De legyünk igazságosak: Alexisz Ciprasz egy másik fontos döntést is bejelentett. A görög állami kórházakban tapasztalható munkaerőhiány csökkentésére ötezer egészségügyi szakembert vesznek fel sürgősséggel – igaz, az nem derült ki, honnan vennének hirtelen ennyi orvost és ápolót. Kritikusai szerint Ciprasz a mostani osztogatással elkezdte az alapozást egy előre hozott választásra. 2015-ben már kikérte a görög nép véleményét saját politikai és gazdasági programjáról, és nyertesen került ki a megméretésből: a választók több mint 60 százaléka utasította el a hitelezőkkel kötendő szerződést. Egy év elteltével, a karácsonyi plusznyugdíj kommunikálásával kapcsolatban azonban már vannak, akik Antoniosz Szamarasz korábbi konzervatív miniszterelnök 2014-es szavait hallják visszhangozni, aki szintén a nyugdíjasokat szemelte ki, hogy saját pozícióját mentse, és ugyanazokat az érveket sorolta föl, mint most utódja, Ciprasz.
Árulkodó jel, hogy a görög miniszterelnök a karácsonyi akcióhoz nem kérte ki a hitelező trojka véleményét, bár az is sokatmondó, hogy a bejelentést a múlt heti athéni Eurogroup-találkozó után tette. Valószínűleg nem kell attól félnie, hogy partizánakciója miatt sarokba állítják, hiszen az IMF-nél és Brüsszelben egyaránt szeretik a nagy hódító jelmezében fakarddal hadonászó kisfiút, és azon vannak, hogy megmaradjon mostani pozíciójában. Egy előre hozott választás olyan bizonytalanságot szülne Görögországban, amit senki sem szeretne megkockáztatni. A görög ügy egy ideje már a német belpolitikában is puskaporos hordónak számít: Ciprasz döntéseit Berlinben fokozott figyelemmel követik, távozása pedig Merkeléknek nyilvánvalóan nem érdekük.
Alexisznek, azaz Sanyikának most az idő a legnagyobb ellenfele. A görög választók és a Szirizán belüli ellenzék türelme is véges, a pénztárcák pedig a sorozatos megszorítások következtében egyre jobban kiürülnek, így ha a kormányfő nem tud sürgősen valamilyen anyagilag értelmezhető sikert elérni, könnyen meginoghat a pozíciója. Erre lehet gyógyír a mostani karácsonyi meglepetés. Bár Alexisz Ciprasz ajándékát górcső alá veszi a hitelezői trojka, az egyébként igen hangos görög nyugdíjasok egy időre biztosan csendben maradnak és számolgatnak: mennyit kaptak vissza a korábban elvett javakból.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 12. 15.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »