A Berlin-Wannsee-i Amerikai Akadémia minden, ami nem Donald Trump.
Nagyon, de nagyon elverte a hét végén a port Magyarországon, a magyarokon és a magyar kormányon a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ). Ismét. Ennek az alkalma az Amerikai Akadémia (American Academy) idei, Berlin-Wannsee-i konferenciája volt. Már az is csoda, hogy itt rendeznek abban a Németországban konferenciát, amelynek mindig mindenről, nagyon engedelmesen, ugyanaz jut az eszébe.
De ott a világért sem az 1942-es, ugyanott rendezett konferencia volt a téma, hanem Magyarország, annak trianoni múltja, és e múlt félelmet keltő ébredezése. A cikk címe: „Nem a rendszer rabszolgáinak”. Egy újságcímet lehetőleg mindig úgy választanak ki, hogy abból rögvest tudni lehessen, mi az írás tárgya. Ezúttal nem így történt, és a kíváncsiaknak arról konkrét útmutatót csupán a cím alatt található ezen tömör összefoglaló ad:
A radikális nacionalizmus visszaálmodja a régi Nagy-Magyarországot és krédóját férfi alsóneműkre írja: egy este a Berlin-Wannsee-i Amerikai Akadémián.
Alatta pedig – hogy az eddig a homlokukra nem csapó olvasók tudják, milyen infernális veszélyről fog szólni a tudósítás – fotó látható, amely Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök legutóbbi budapesti találkozója alkalmával tartott sajtótájékoztatóját mutatja, a két vezetővel a pódiumon és mögöttük a két országnak a nyilván csak egy nukleáris világégés veszélyével egyenértékű két-két nemzeti lobogója.
A cikk az Amerikai Akadémiának, e fantasztikus intézmény hatalmasságának, feltétlen igazsághordozó voltának ritka alázatos bemutatásával kezdi így: a Berlin-Wannsee-i Amerikai Akadémia minden, ami nem Donald Trump.
Az ember észreveszi, hogy a meghívott vendégek milyen intenzíven beszélgetnek a vacsoránál, komoly, e napokban inkább aggódó vagy határozott arckifejezéssel, és amikor azon emlékkönyvben lapozgatunk, amelyet az előcsarnokban helyeztek el eme intézmény 2014 tavaszán történt húszéves fennállására állítva össze, teljesen melankolikussá válunk: micsoda szép, óvatos derűlátással előre tekintő beszédeket tartottak akkor! Henry Kissinger volt ott, James Baker volt ott…”, stb.
De hát, panaszkodik a „jobboldali, konzervatív” lap írása, e liberális intézmény a mai amerikai republikánusokkal bizony… – Ez az átvezetés.
És akkor jön a kontraszt: a bűzbomba, amelyet Molnár Virág, a new yorki New School for Social Research szociológusa dob be „az új Magyarországról és annak radikális nacionalizmusáról”. Amelynek miniszterelnöke nagyon sok bűne közül már az elején említi, hogy Trumpot jó fejnek nevezte. De – és ezen el kell gondolkodnia egész Európának – az általa vezetett új Magyarországról hatalmas veszély fenyeget.
A szörnyű Trianon-nosztalgia. A Nagy-Magyarország nosztalgia. Ahol – jelenti ki ez a Magyarországot a FAZ szerint oly figyelemmel kutató szociológus – az ezredforduló előtt Nagy-Magyarországot ábrázoló térképeket nem lehetett látni. De most hirtelen mindenütt ott van. Autómatricákon, trikón, gatyákon.
Ráadásul ott vannak ezek a múltba révedő könyvek a szkítákról, sumerokról, amelyeket falnak az olvasók. Írja a FAZ, mely története során még nem kifogásolta, hogy a filiszteusok földjén uralkodók állandó múltba révedéssel, égő nacionalizmussal biblikus magyarázatot keresnek arra, hogy e filiszteusoknak a palesztinokhoz szerintük az égadta világon semmi közük.
A cikk azzal zárul, hogy Molnár Virág ráébresztette Berlin-Wannseeben a világot: vigyázni kell erre az Európában erősödő nacionalizmusra, mert… Tudjuk, érezzük Molnár Virág mire fut ki: jön egy újabb Berlin-Wannsee…Ahol nem tartják riasztónak konferenciázni a mindig erre asszociálók éves összejöveteleiket.
Lovas István
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
