Van azért csöppnyi diszkrét bája annak, mikor az ellenzék tetteinek morális ódiumát nem vállalva – a padlóra került Jobbiktól kezdve egész a szoci szavazóig, no meg az a sok-sok követhetetlen megélhetési törpepártocskával karöltve, most hirtelen Simicska Lajos szavának ad hitelt. Még akkor is, ha az „egykori oligarcha” kivonulóban van a magyar közéletből. Kis képzavarral – de követve Bunuel klasszikus „diszkrét báj” kifejezésével – élve: most lett csak igazán a „burzsoáziának” diszkrét bája minálunk! Hisz, ha valakiben bíznak még az ellenzéki oldalon, az nem más, mint Simicska. Ő maradt… És az általa belengetett atombomba, mivel a miniszterelnököt ki lehetne lőni, még akkor is, ha a kormányoldalon egyre inkább megjelenik a kételkedés és a röhej ezzel kapocsaltban.
Ne kerteljünk! Lajos amolyan hózenetrógeres, „döbrögis típus”. Legalábbis ez idáig. Ráadásul Lajost nem sodorta el a „la dolce vita” hulláma, hanem ő olyan, amilyen. Sárga, savanyú, de a miénk. Illetve az ellenzék utolsó reménye.
Mert emlékszünk még, mikor adott néhány villáminterjút a nagy semmiből hirtelen, mikor bevitt egy „jobb horgot” Orbán Viktornak. Ennek amúgy már rég le kellett volna csengenie egy normális országban – de az ellenzék azóta is keresi, de nem leli a témát. Az oligarcha által támogatott Jobbik zuhanórepülésben van, a legtöbb cégét eladja – és ha a pletykák igazak, akkor úgy menekül a tengerentúlra Simicska is, mint szerencsétlen román vízvezetékszerelő, aki nem tud németül.
Hétvégén Simicska nyilatkozni szokott. (Vagy összefirkálja a veszprémi hirdetőoszlopokat.) Hiába könyörgött a családja és a még megmaradt köre, hogy ne tegye – Lajosunk leállíthatatlanak tűnik. De ez több mint hiba volt. Ez önsorsrontó tettnek bizonyult. Ha a politikai tartalmát nézzük, akkor is igaz az, hogy a külcsín elvitte a belbecset.
Tehát Lajosunk a vasárnapi ebéd mellől rendszeresen tárcsázott, miközben azon járt fifikás kereskedő agya, hogy mi legyen az a dolog, amivel megkavarhatja most a trutyit az Orbánnal folytatott háborújában. Aztán beugrott a nagy ötlet. Orbán ügynök volt! S róla, a hős, igazi ellenzéki Lajosról jelentett. Bár ahhoz még elég józan volt, hogy ezt így ne mondja ki, de vélelmezni igen jól sikerült. (Oly annyira jól, hogy a ballib sajtó már tényként vette át, hogy Orbán jelentett a hős ellenzéki Simicska Lajosról.)
Szóval az első atombomba nem robbant fel… Valahol eltűnt. Vagy soha nem is volt…
És akkor jött a második. Miután eladta Simicska a legtöbb érdekeltségét, és úgy tűnik, hogy távozik az országból, mielőtt a jegyeket megvette és mielőtt becsekkolt volna a Liszt Ferenc repülőtéren, bedobta a második bombáját. Kissé tragikusan tálalva. Azt nyilatkozva, hogy ha történne vele valami, akkor a videóra mondott szövege nyilvánosságra fog kerülni.
Nos, ki hiszi ezt el azután? Nincs itt semmiféle atombomba. Csak fenyegetőzés, bomlasztás és csöppnyi muníció az ellenzéknek. Ennyi. Ez inkább „atombaba”.
De hogy mit mond a sértett Lajos, az egy dolog. A legszebb, ha úgy tetszik a legbájosabb az egészben az, hogy az ellenzék, aki Simicskát kiáltotta ki a patás ördögnek az elmúlt években, most hirtelen hisz neki. Mert más nem maradt. És felszólítja a jobbikos kis csávótól kezdve a vén szociig Orbánt, hogy tisztázza magát a hős és igazmondó Simicska Lajos vádjai alól.
Röhögjünk vagy sírjunk? Még nem tudjuk. De egy biztos. Az valóságérzetét vesztett Simincska nem fog atombombát ledobni. Sem Amerikából, sem itthon. Maximum bambul egy ideig még, míg megszűnik minden befolyása.
The post Nagy Ervin: Simicska és az atom(baba) appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
