Tóth József, a főváros 13. kerületének szoci polgármestere kezdeményezte, hogy a 3-as metró felújítása után az Árpád híd megállót a jövőben Göncz Árpád megállónak nevezzék át. Nos, mivel a történelmi szimbólumok és a hősök jelenléte a közterületen mindig is többet jelentett egy-egy lakcímkártyán lévő macskakaparásnál vagy egy turista által megbámult, és egy nap múlva elfelejtett momentumnál, a galambok szálláshelyéről nem is beszélve – így ezt egy normális, polgári, a rendszerváltást és annak minden bűnét lezárni kívánó nemzet közössége nem engedheti meg. A Demokrata.hu oldalán megjelent, Ágoston Balázs által írt jegyzet után el is indult egy spontán, civil kezdeményezés “Ne nevezzünk el semmit Göncz Árpádról” címmel a Facebook-on. Csatlakozzunk ehhez minél többen!
A történelmi szimbólumok és a múltunk hősei, illetve az általuk képviselt értékek ápolása mindig is nagyban meghatározták a magyarság aktuális szellemi állapotát. Mikor a gigantikus Sztálin szobor állt, lehetett előtte tisztelegni, térdre borulni, piros zászlót lengetni; de lehet ugyanúgy gondolatban megátkozni, vagy titokban ráköpni egyet. És mikor eljött az a bizonyos dicsőséges nap 1956-ban, le kellett dönteni, kalapáccsal a fejét a szétverni – mert többet jelentett egy szobornál. Ahogy a sarlót és a kalapácsot is ki kellett dobni, miután elvégezte utóbbi dicső feladatát Sztálin testrészeivel.
Így nagyon nem mindegy, mondhatni nem egy egyszerű adminisztratív kérdés, hogy miről, vagy kiről van elnevezve egy-egy közterület, vagy kinek a szobra áll az ország szívében.
Tudták ezt a mocskos kommunisták is, akik előszeretettel nevezték át a különböző ünnepeinket, csak egy példát kiragadva augusztus 20-t az alkotmány ünnepének keresztelték át Rákosiék, vagy rombolták le a Regnum Marianum templomot és építettek meg helyére a már említett Sztálin szobrot.
Most, 2018-ban, mikor végre elkezdődött a múlt egyre őszintébb feltárása, mikor kezdünk szembenézni azzal, hogy a rendszerváltást sokan megpróbálták elcsalni, vagy igyekezetek a kultúra és a gazdaság területén igaztalan hatalomhoz jutni és azzal visszaélni (sajnos többek sikeresen) – fontos az, hogy ne engedjük a nemzeti emlékezet rendbetételének megakasztását Göncz Árpádokkal, kiknek szerepéről, a már idézett Ágoston Balázs mindent megírt:
„E cinikus és vérlázító döntéssel ismét szembeköpték a nemzetet. Egy könnyed csuklómozdulattal törlik a dicső magyar fejedelmet, hogy helyébe ültessék a valódi rendszerváltás elszabotálásának egyik főbűnösét, a magyarellenes SZDSZ által joystickkal irányított paktumállamfőt, aki a nyílt hazaárulástól sem riadt vissza, ha pártja érdekei úgy kívánták. A második világháború idején a megszálló szovjet hadsereggel paktáló zászlóaljban partizánkodó, államfőként a trianoni országcsonkítás fölött örvendező Göncz emléke méltatlan a megörökítésre, nevét a jövőben megírandó hiteles történelemkönyvek a magyar történelem kártevőinek sorában említik majd. A nemzet lelki gyógyulásának érdekében hagyni kell, hogy a feledés homálya boruljon erre az ártalmas politikai szélhámosra.” (Ágoston Balázs: Kártékony Göncz-Kultusz / demokrata.hu)
Mindezek után csak annyit mondhatok, hogy teljes mellszélességgel és tiszta szívből, a történelmi igazságtétel hitében, támogatom és arra bíztatok mindenkit, hogy csatlakozzon a közösségi oldalon lévő kezdeményezéshez!
Itt: Göncz Árpádról ne nevezzenek el semmit Facebook-csoport
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
