Nagy Ervin színész. A névjegykártyája szerint. Mert állítólag a rossz nyelvek szerint a Kincsem című filmben csak második volt a legjobb férfi főszereplő címért folytatott versenyben. Tudni illik a címszereplő nagyobb átéléssel játszott.
De persze megítélni valaki tehetségét, valaki színészi játékát, mindig egy kicsit ízlés dolga, sokan odavannak például Penelopé Cruzért, engem viszont a ragya kiver ha meglátom.
Viszont az biztos, hogy egy színésztől nem ilyen dumát várunk. Főleg akkor nem, amikor nem szerepet játszik.
„Pöcegödörszerű képződmény a magyar politikai élet, amit én ámulva-bámulva nézek. Nagyon rossz a túlélőjének lenni. Nagyon komoly indulatokat gerjeszt bennem egy-egy ilyen félnótás országgyűlési seggnyalónak a hozzászólása. Mi csináljuk a munkánkat, és most jön egy ilyen Kocsis Máté-szerű képződmény (…), egy ilyen típusú csávó azért, hogy a főmérnöknek fölfelé nyaljon, emberekről bármit ki mer jelenteni egyfajta politikai szituációban, amitől ő azt gondolja, hogy ebből valamifajta nyeresége lesz.”
Azért afelett ne szaladjunk el, hogy zaklatások. Értem én, hogy legjobb védekezés a támadás, de gondoljunk kicsit bele. Eddig a zaklatási botrányok 90%-a a művészvilágból jött. Talán nem nagy merészség kijelenteni, hogy egy létező problémáról beszélünk. Az „ő színházában” meg aztán pláne. Miért van az, hogy a liberálisok mindig csak a mások problémájáról akarnak beszélni? Ami az ő házuk táján folyik, az természetes.
„Szerintem nem volt jó ötlet rálépni a művészek bütykére. Nagyon rossz ötlet volt, mert ha a kreatív energiáinkat elkezdjük használni a politika ellen, akkor nagy szarban lesznek.”
Az ész megáll! A végén meg már fenyegetőzik. Kreatív energia? Mit csinál Nagy Ervin? Verset szaval majd a Pilvaxban? Ahhoz sajnos csak egy dolog adott. A Pilvax, de már ugye az sem a régi helyén. Nagy Ervin szavalásától meg inkább eltekintenék.
Mellesleg azt azért Nagy Ervinről jó ha tudjuk, hogy jól ismeri belülről a Gyurcsány villát. Tehát szinte kötelező volt neki előrukkolni valami kormánygyalázó produkcióval. Csak valahogy az a baj, hogy egy színésztől nagyobb beleélést várnék. Nem elég csak letudni a kötelezőt. Jó ha van mögötte valami tartalom is. Ha már állítólag színész.
Száz szónak is egy a vége, Nagy Ervin kicsit olyan, mint Csipike az óriás törpe. Aki azt gondolja, hogy tőle függ az erdő sorsa. Pedig az égvilágon semmi nem múlik rajta. Vagy mégis. De az csupán a színpadra érvényes.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
