Hogy Mirkóczki Ádámnak vagy Heller Ágnesnek hajlott-e nagyobbat a gerince a múlt héten, azt döntse el mindenki maga. De hogy anatómiaprofesszornak sem kell lennünk ahhoz, hogy megjósoljuk, ennek itt, vagy ott, előbb-utóbb reccsenés lesz a vége – az tuti. És a legpikánsabb az egészben az, hogy a Heller és a Mirkóczki által képviselt csoportok, mint gyenge nádszálak, bizony egymás felé hajlanak, és lassan össze is fognak békében érni.
Csak két mondat, melyek ugyan egy folyamat részei csupán, de melyek úgy felforgatták a mostot és a múltat, mint illegális migránsok Rómát, és úgy tűnik, hogy mindkettő állítás célja, hogy az egykor szebb napokat látott Jobbik és a balliberális elit szépen tisztára mossa a Jobbik sztoriját.
Azokat a foltokat, az antiszemita, fasiszta, rasszista és szélsőséges stigmákat kell ugyanis most közösen lesikálni a Jobbik múltjáról, melyeket éppen az a balliberális, belvárosi zsidó értelmiségi elit kent rá, amely most szappannal érkezik segítségül.
Nos, így valahogy:
„De igazából mi nem azok voltunk, akiknek láttattuk magunkat. Azt is mondhatnám, hogy az a retorika, ami 2010 előtt ment, az volt a nem igaz.” (Mirkóczki Ádám)
„A baloldali pártok jelöltjeinek kell visszalépniük a jobbikos javára” (Heller Ágnes)
De mielőtt, a még mindig nagy befolyással és nemzetközi kapcsolatokkal – leginkább a 68-as generáció és azok követőinek barátságával – bíró balliberális belvárosi zsidó értelmiség csókot ád a tisztára csutakolt Vonának és nemzetáruló pribékjeinek, bizony még suvickolni kell egy ideig a szennyest, mert piszkosabb az, mint gondolnák.
Mosodások, szennyes gatyák és bugyik bűvészei, most szólok nektek, hogy sokáig, nagyon sokáig kell még a Jobbik randa leplét az időpatakban mosnotok!
Kedves Ágnes asszony, bizonyára ismeri e sorokat:
„Eredj haza, szegény asszony!
Mosd fehérre mocskos lepled;
Eredj haza, Isten adjon
Erőt ahhoz és kegyelmet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el”
De Ádámnak és Gábornak sem könnyebb a helyzete, hisz majd’ egymillió embert köptek szembe, és leginkább azokra rondítottak mostanság rá többször is, akik a legkitartóbb segítőik, támogatóik voltak.
Ezek után, aki továbbra is ott marad Mirkóczki és Vona mellett, s továbbra is tolja a Jobbik szekerét, arra Ágnes asszony sorsa vár majd. Ki, ne felejtsük el, már pár szennyest tisztára mosott. A marxista leplet lukácsistára, majd a szocialista rongyot liberálissá sikálta.
Csak egy rövidke példa, mit egyetemista koromban szúrtam ki, és azóta már többször is leírtam, de nem lehet elégszer, mert oly csodaszép:
Heller Ágnes hosszú utat járt be, míg a liberális demokrácia szószólója lett. Kierkegaard “Vagy-vagy” című könyvéhez 1978-ban írt előszavában a polgári társadalmak válságáról ír, amelynek fókuszában az elidegenedés kérdése feszül. Véleménye szerint a polgári társadalmak, azaz a liberális demokráciák ideje lejárt és csak két történelmi választás van: „Immár majd százötven esztendeje itt helyezkedik a választás: Kierkegaard vagy Marx; vagy-vagy.”. És Heller Ágnes az utóbbit választja. 1994-ben viszont már így fogalmaz: „Én már vagy húsz esztendeje lemondtam némi rezignációval, a nagy elbeszélésről és ezzel (Marx után) Kierkegaard-t választottam.” Ugyanazon könyv, ugyanazon előszavában – csak az utolsó mondatot átírva…
Csodálatos, ugyanakkor végtelenül egyszerű erőlködés! Végtelen, élethosszig tartó mocskos leplek sikálása, valahol a Semmi határán.
The post Nagy Ervin: Ágnes asszony a Jobbik mocskos leplét mossa appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
