Miután egy ruandai néger „fiatal” azt adta, ami lényege, vagyis fehérek mészárlásába kezdett, szerte az Egyesült Királyságban demonstrációk kezdődtek, melyek gyakran csaptak át erőszakos megmozdulásokba. A politikai vezetés által kézivezérelt rendőrség minden erővel igyekezett elnyomni a hazafias erők tiltakozásait, pedig a szigetország nem a 24., hanem inkább a 30. órában van, már ami a fehér civilizáció megmaradását illeti.
Az események, illetve a nagypolitika, valamint az erőszakszervezetek reakciói kiválóan megmutatták, mire számíthat egy ország őslakossága akkor, ha betelik az a bizonyos pohár és utcára vonul (manapság mindenkinek szabad demonstrációt tartani, csak az európai ellenállásnak nem). Hogy ezek a megmozdulások pusztán indikátoroknak jók, avagy a hosszútávú ellenállás kezdőlökései lehetnek, nehéz megmondani, mindenesetre ha eddig gyengécskén is, de ébredezik a fehér lakosság.
A tiltakozáshullám reményt ad Európa számára, hogy van igény a megtisztulásra, vagy legalábbis nem lesz olyan egyszerű dolga a globalista, zsidó lobbiszervezeteknek, mint azt gondolták. Az európai patrióták ismét kaptak egy halovány fényt, egy reménységet, ahonnan építkezhetnek. Ám, hogy a gyakorlat mennyire lesz ragadós, vagy a megmozdulások mennyire eresztenek gyökeret, az a jövő zenéje.
Személy szerint én elcsodálkoztam, de természetesen örültem, hogy a brit lakosságban van még ennyi élni akarás, habár a hírek szerint a hazafiaknak nemcsak a rendőrséggel kell megküzdeniük, hanem az agymosott, antirasszista csőcselékkel is, melyek között sok a white trash is, vagyis az a réteg, amely a legpéldásabb büntetésben kell, hogy részesüljön egy valódi hatalomváltás esetén. A „refugees welcome” és „stand up to racism, unite to stop the far right” feliratokkal vonagló férgek fajunk és civilizációnk legnagyobb árulói, akik érdemtelenek arra, hogy Európában éljenek. Ezen elv mentén kell majd őket felelősségre vonni.
Az ellenállás sorsa és kiterjedése mellett van még egy aggasztó faktor, amellyel mindenképpen számolni kell a demonstrációkkal kapcsolatban. Ez pedig az Európa harcosait támogató (nagy)politikai közeg teljes hiánya. Hogy milyen, talán örökös lejtmenetbe kerül az ország, ahol nem létezik nemzethű politikai vezetés (vagy kivégzik azt), a magyarság tudja az egyik legjobban 1945 óta, de ez a réteg a második világháború győztes államaiban is eltűnt, pedig Nagy-Britannia esetében is létezett.
Önmagában a megmozdulások, habár nagy szükség van rájuk akár utcai harcok árán is, nem fognak teljes, de igazából részleges győzelmet sem hozni, hiszen a képviselt érdeket a politikai porondján is képviselni kell valakiknek, egy pártnak. Átfedések persze lehetnek, de érdekérvényesítés hiányában a fehér ellenállás meg fog rekedni egy szinten, ahol könnyen felmorzsolódhat a globalista, nemzetellenes erők és a lakosság agymosott felének kereszttüzében.
Az angolszász politika a kétpólusú pártrendszer és a rossz választási metódusok miatt alapjában véve nem jó táptalaj az európai ellenállás számára, így a megmozdulások sikere még inkább kétséges. Az azonban bizonyos, hogy némi erő maradt még a civilizációnkban. Ezt pedig ellenségeink is tudják.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
