Ha a vírus nem szólt volna közbe, akkor a losonci Nógrádi Könyvtár gyermekosztálya tavaly októberben tudta volna fogadni az ismert hazai irodalomtörténészt, írót, meseírót N. Tóth Anikót. De a körülmények közbeszóltak.
A „Titok-tár“ című találkozóra néhány napja, június 25-én került sor a losonci Nógrádi Könyvtár felújított közösségi termében. Hallgatóságának java két csoportban, a losonci Kármán József Alapiskola és Óvoda alsó tagozatából érkezett.
Mindkét csoportot az érdeklődés jellemezte. Szó szerint számos kérdés zúdult az írónőre, aki annak a kérésnek is helyet adott, hogy megfordítsák a foglalkozás sorrendjét. Így először a gyerekek kérdezhettek, aminek megvolt az az előnye, hogy megismerhették az írónőt és a (mese)író tevékenységét. A teljesség igénye nélkül szó esett arról is, hogy hogyan készül egy mese, honnan jönnek az ötletek, mióta ír, hány könyve jelent meg, mit jelent a nevében található „N“ betű.
A találkozók második részében a játék, dramaturgia kapta a főszerepet. A gyerekeknek egy-egy történetet, mesét kellett megjeleníteni úgy, hogy közben az írónőtől hallották a mesét, a történetet. Számos egyéb téma, feladata is felvetődött, melyeket a gyerekek gyorsan és készségesen megoldottak.
Az alsó tagozatos 3-4 osztályos gyerekeknek olyan kérdésekkel kellet megbirkózniuk, hogy szoktak-e unatkozni, s ha esetleg igen, mit lehet ellene tenni. Hogy jobb játszani, egyedül, testvérrel, vagy barátokkal? Megsúgva, hogy az unatkozás legjobb ellenszere az olvasás:
„Ha észrevesszük, hogy a homlokunk körül ólálkodik, haladéktalanul nyissunk ki egy könyvet, s meglátjuk fejvesztve menekül majd“.
Egy kis tesztben a jelenlévő gyerekek egyértelműen kifejezték, ők bizony szeretnek olvasni. Éneket és mesét tanultak, s jól érezték magukat. Kitalálták azt is, kik az Alacindruska szereplői. Majd egy egyszerű mesét is eljátszottak Ezt tették a kicsit idősebbek, ők az Alacindruska mesét jelenítették meg.
A találkozók végén nem maradt el a dedikálás és a közös fényképezés sem. Az írónő által hozott könyvek gyorsan elfogytak, így azok, akiknek nem jutott, postán kapják meg, dedikálva és egy kis meglepetéssel is.
N. Tóth Anikó Nagyöleveden nőtt fel, ezt őrzi a nevének „N“ betűje, amit mint elmondta, azért vette fel, hogy az egyébként tucat vezetéknév egyedivé váljon. Az 1980-as években elkezdett irodalmi tevékenységért több elismerést is kapott (pl. Madách Imre-díj (2006); Posonium Irodalmi Díj Fődíja (2006); Talamon Alfonz-díj (2009)).
A felnőtteknek szóló munkái mellett ír hangjátékokat, színdarabokat és mesekönyveket is. Utóbbiak közül a Tamarindusz (mesék, 1994), Alacindruska (Történetek Palóciából., 1999), Tükörkönyv (2008) c. alkotásait említhetjük.
Puntigán József
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
