A Múzeumok éjszakája remek alkalom az élményszerzésre. A legkülönbözőbb értékek nyomába eredhetünk a Sepsiszentgyörgy művelődési életét meghatározó intézményekben: bejárhatjuk a kiállítótereket, előadásokba hallgathatunk bele, foglalkozásokon és játékban vehetünk részt, filmet nézhetünk, koncertet hallgathatunk. Bepótolhatjuk mindazt, amit az év közben valamiért kihagytunk. Szép volt az idei programsorozat, és minden bizonnyal remek lesz a jövő évi is – olyan személyek szervezőmunkája áll a háttérben, akiknek szívügye a magyar kultúra éltetése és fejlesztése. Most sokan voltuk, de hely volt, lehetünk még többen – aki teheti, legyen ott jövőre. Látatlanban is ígérjük: megéri!
A múzeum gazdagságáról
Tele élettel szombat délután a Székely Nemzeti Múzeum udvara: kisgyermekektől nagyszülőkig mindenki talál valami igazán érdekeset. A csíki ház előtt zene csendült fel, öröm nézni, amint a Százlábú Néptáncegyüttes tagjai táncra perdülnek – remek kezdése ez a Múzeum éjszakájának!
Fél óra múltán a múzeumban a muzeológusok mutatták be és meg, mit kutatnak, milyen kiállításokat készítenek épp elő. Tárlatvezetést tartott Szőcsné Gazda Enikő néprajzos muzeológus, Sántha Imre Géza művészettörténész a szobortárat mutatta meg, a numizmatikába Kelemen Kálmán Lóránt vezette be érdeklődőket, Kinda István néprajzos muzeológus kurátori tárlatvezetésével a Székelyek – Örökölt vonások kiállítás volt megtekinthető. A baróti Bocz Júlia a játékosságra, a kreativitásra vágyók számára rögtönzött gyertyaöntési tanfolyamot tartott.
Vargha Mihály igazgató szereti a Múzeumok éjszakáját. Fotó: Albert Levente
Tóth-Bartos András a Bartók Teremben a Székely Nemzeti Múzeum 1848–49-es ereklyegyűjteményéről beszélt. Mint mondotta, a szabadságharcnak már a kezdetektől erős kultusza alakult ki, sokan tettek el emlékbe egy-egy érdekesebb tárgyat, amelyekből jó néhány ma is fellelhető. A múzeum alapításakor már jelentős gyűjteménnyel rendelkezett, amiben nagy szerepe volt a Cserey és Zathureczky családnak, de magánemberek és egyletek is hozzájárultak a gyarapításhoz, a múzeum őrzi Bem József érdemrendjét, és Damjanich János-ereklyéjük is van. Az elmúlt hosszú évtizedek során, amikor korok és rezsimek váltották egymást, számos érték veszett el, de még a pusztulás ellenére is van, amit ország-világ elé tárnunk – hangzott el.
Éltes Barna szobrászművész farestaurálási bemutatója egyszerre mutatott rá, milyen remek mesterembereink voltak az elmúlt évszázadokban, és arra, hogy milyen pazarlóak tudunk lenni néha. Nem vigyázunk sem régi bútorainkra, sem gazdasági tárgyainkra. Mondanivalója szemléltetéseként mutatott egy, a múzeumba majdhogynem véletlenül bekerült ládát: az útról egy kertbe benézve vette észre a csak részben egyben levő, de elhanyagoltságában is tekintélyt követelő tárgyat. A tulajdonosok első szóra rábólintottak, vigye az ócska deszkákat és léceket. Vitte is! Pótolta a láda alját, készült hozzá sarok, helyükre kerültek a darabok, manapság ott tart, hogy ki kell derítenie, milyen lehetett, és hány szög fogta a zárt.
Nagy élet volt a Magmában. Fotó: Albert Levente
Civilen, játékosan, büszkén
Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója úgy nyilatkozott, szereti a Múzeumok éjszakája rendezvénysorozatot. Azért érez így, mert erre a szokatlan időpontra, a délután öttől éjfélig tartó alkalomra azok is eljönnek, akik máskor nem. A rendhagyó időpont magával hozza a múzeumi munkatársak és a kiállítások „civilebb” oldalát. Nyitottak arra is, hogy a még csak álomszinten elképzelt kiállításaikról is fellebbentsék a fátylat. „Van a képzőművészeti gyűjteményünknek szobrászati részlege, de nem nagyon tudják az emberek, hogy hol is van ez. Na, ott hátul, és Sántha Imre Géza kollégám fog ott beszélni. A napnak a főbb pontja a Székelyek kiállítás. Ez nagy port kavaró tárlat volt, amiben mi főszerepet játszunk. A tárgyaknak hatvan százaléka a mi igazgatóságunktól került ki, meg a főkurátor a kollégám, Kinda István, a Múzeumok éjszakáján ő mondja el a kiállítás történetét. Utána pedig a Zathureczky Berta nevű úrhölgynek a zeneműveit játsszák a Plugor Sándor-iskola tanárai Sebestyén-Lázár Enikő és Kőmíves Bokor Zsuzsa közreműködésével, és fontos szerephez jut a vadonatúj Bogányi-zongoránk is. Zathureczky Berta a múzeumalapító Zathureczky Emília testvére volt, és sajnos nagyon kevesen tudják róla, hogy milyen művelt hölgy volt. Írt zenét is és prózát is, s nem mellesleg kitűnő zeneszerző volt. Fiatal kutatónk, Both Noémi Zsuzsanna felkutatta, kikutatta az ő munkásságát, és azt be is mutatjuk. Rendkívül kreatívak a kollégáim, meg kell dicsérnem őket” – nyilatkozta Vargha Mihály.
Kollázsok készülnek az EMÜK-ben. Fotó: Albert Levente
Szivárvány és szeretet
Az Erdélyi Művészeti Központban nagy a sürgés-forgás: a felnőttek vagy a május közepétől kiállított Haller-műveket csodálják, vagy a hátsó teremben követik a marosvásárhelyi alkotó művészetét összefoglaló katalógus bemutatóját Vécsi Nagy Zoltán és Portik Blénessy Ágota művészettörténészek kalauzolásával. (Zárójelben szólunk: aki nem nézte még meg a kivételes életmű fontos darabjait bemutató kiállítást, siessen, mert július elején lekerülnek a falakról!)
A legtevékenyebb közönség viszont a nagyon fiatalok köréből került ki. A 6–10 év körüli gyerekek három asztalnál foglalnak helyet és alkotnak. Figyelmük összpontosításával, teljes odaadással dolgoznak Vetró Baji mellett, és kollázsaikon keresztül reflektálnak az EMŰK harmadik emeleti kiállítótermében készülő tárlatra. A rendelkezésükre bocsátott reprodukciókat alkotják újra színes papírból kivágott darabokból. Az egyik legénykét nagyon megdicséri: kivételesen jól sikerült, pedig alig fél óra alatt állította össze.
A következő asztalnál igazi tussal készülnek a rajzok – Haller József is szerette azt a technikát. Bálint Kata azt mondja, valójában nem is rajzok készülnek, sokkal inkább érzelmeket jelenítenek meg. A gyerekeknek a régi eszköz nagy újdonság, de megbirkóznak vele, mint elhangzott, jóformán nem is pacáztak. Az egyik rajzon lány van, frizurája kicsit visszafogott, ruhája szigorúan elegáns, egy másikon szomorúnak tűnik a csak félszájjal mosolygó figura, de csalóka a kép, hamarosan nevetővé egészül ki.
Zsiga Tímeánál pasztellkrétával lehet dolgozni, a téma itt Haller József Üzenet című munkájának újraalkotása. A futó kiállítás részét képező rajzot sokféleképp lehet értelmezni, emberekre más és másként hat, és ez meglátszik a gyerekek munkáin is: a kép hatására egyikük szivárványt rajzolt, mert számára az a boldogságot és szeretetet jelképezi.
Vécsi Nagy Zoltán, Bordás Beáta és Portik Blénessy Ágota. Fotó: Albert Levente
Az anyaországhoz csatlakozva
Bordás Beáta igazgató elismeri, nem hagymányos értelemben vett intézmény az EMŰK, de számukra kiemelten fontos, hogy a Múzeumok éjszakája rendezvénysorozatban részt vegyenek. Tetszik, szereti azt a pezsgést, amely ilyenkor jellemző az intézmény minden pontjára. Úgy véli, ehhez sokat hozzátesz az is, hogy nem a korábbi, májusban tartott nemzetközi múzeumok napjához csatlakoznak, hanem a magyarországi hagyományt követik, azaz a Szent Iván-éjhez legközelebb eső szombaton tartják ők is az eseményt. Ekkor már kedvezőbb az időjárás, és szabadtéri programokat is beiktathatnak.
Jó döntésnek tartja, hogy a város hasonló profilú intézményeivel, azaz a Székely Nemzeti Múzeummal és a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótérrel közösen idén már harmadik alkalommal szerveznek kvízversenyt, ami sokakat megmozgat és bevonz az eseményekre.
Árkossy István kiállításának megnyitóján. Fotó: Albert Levente
Idei programjaikat a két aktuális kiállításuk köré építették fel. „Haller József marosvásárhelyi grafikus kiállítása májusban nyílt, de még mindig látogatható, illetve Árkossy István Magyarországon élő, kolozsvári származású grafikus és festőművész kiállítása, amit úgy időzítettünk, hogy most, a Múzeumok éjszakáján nyíljon meg. Ez egy jó alkalom volt arra, hogy Szücs Györgyöt is nagyobb tömeg tudja meghallgatni, ő az, aki a katalógus előszavát írta és aki a kiállítást megnyitja, így a Múzeumok éjszakája alkalmából még belefért az is, hogy a programba bevegyünk egy általuk tartott tárlatvezetést. Ehhez kapcsolódik az a beszélgetés, melyet Vécsi Nagy Zoltán és Portik Blénessy Ágota művészettörténész folytatott Haller József munkásságáról. A koncertszervezés nem feltétlenül jellemző a mi tevékenységünkre, de minden évben igyekszünk ilyenkor egy koncertet is rendezni. Idén sikerült újra elhívni Cári Tibort Temesvárról, aki áprilisban már egy kiállításmegnyitón a zongorajátékával elkápráztatta a közönséget, és most Szabo J. Attila csellistával kiegészülve lép fel. Ivácson András Áron kínai pecsétfaragó workshopja is nagyon érdekes” – nyilatkozta az igazgató.
Vadászkürtösök a Vadászati és Természettudományi Múzeumban. Fotó: Farcádi Botond
Élményt vigyenek magukkal
Kispál Ágnes Evelin a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótérnél zajló eseményekről úgy nyilatkozott: remek hangulatban zajlanak. Az Egyéjszakás kaland címet viselő kvízjátékra sokan neveztek – köztük két ifjúsági korosztályú csapat –, és a lelkes résztvevők nagyon dolgoztak a jó válaszokon. A visszajelzések szerint kicsit nehéznek találják a kérdéseket, de a cél nem is az volt, hogy könnyűek legyenek: dolgozzanak csak meg az értékes díjakért.
A Múzeumok éjszakája programjába bevonták az egyik futó kiállításukat is. Az Önkéntes új hullám (2) kiállításuk anyagának zömét a Plugor Sándor Művészeti Líceum kilencvenes éveinek első felében tanuló diákjai és tanárai adják; az a generáció, melyből a Magma alapítói is kikerültek. Ebbe a világba vezetett be tárlat kurátora, Miklós Szilárd.
Ezen a helyszínen is találtunk alkotósarkot: a kollázsműhelyben Andy Warhol szitanyomataiból inspirálódva készíthettek portrét a résztvevők. A kreatív munkára való serkentéssel az volt a céljuk, hogy a hozzájuk betérőket rávegyék, ügyességüket latba vetve saját kezükkel készítsenek emlékeket, és az vigyék magukkal erről a különleges eseményről.
A marosvásárhelyi ARTeast Alapítvány Retus 3: Múzeumi beavatkozások elnevezésű projektje tavaly ősszel jött létre, és azt vizsgálja, hogyan tudják a kortárs képzőművészek a múzeum tereit a hagyományos módtól eltérően, kicsit másképp használni, illetve milyen műalkotásokat tudnak létrehozni a múzeumi szakemberekkel együttműködve. Mint mondotta, örvend, hogy a kiállítást sikerült elhozniuk és a helyi közönségnek megmutatniuk.
Sok gyereket vonzottak
Az éppen most új nevet kapott Vadászati és Természettudományi Múzeum rendszeren csatlakozott a Múzeumok éjszakája sorozat országos programjaihoz, de most először azon városi kulturális intézményekhez, melyek az anyaországiakkal azonos időszakban rendezik eseményeiket.
Demeter János igazgató elégedettnek mondta magát: szép számban, bő kétszázan lépték át a múzeum küszöbét, és a visszajelzések azt mutatják, tetszett nekik, amit láttak és hallottak. Nagyobb számban fiatal, gyermekes szülők keresték fel őket, de nem hiányzott egyetlen korosztály, mint ahogy a román ajkú közönség sem, akik mellé természetesen tudtak az állam nyelvét kiválóan ismerő idegenvezetőt adni.
Látványosan sokakat érdekelt a pénteken Szabó Miklós munkáiból megnyílt Édesvízi halaink című grafikai kiállítás, amely augusztus végéig lesz megtekinthető, népszerűek voltak a bemutatott természetfilmek és a vadászkürtösök előadása is.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
