Százharminc éve született Szabolcsi Lajos zsidó író, kritikus, publicista, az Egyenlőség című lap (alcíme: „A magyar zsidóság politikai hetilapja”) szerkesztője. A jeles évfordulóról a neokohn.hu zsidó hírportál is megemlékezett. A rövid cikk azt emeli ki, hogy az Egyenlőséget évtizedekig irányító Szabolcsi egyszerre küzdött az antiszemitizmus és a cionizmus ellen, ez utóbbi azonban „téves álláspont”-nak bizonyult. Az alábbiakban szerény ecsetvonással kívánunk hozzájárulni Szabolcsi Lajos portréjához.
Az elmúlt években időről időre vádként hangzott el, hogy a múlt század húszas-harmincas éveiben ez vagy az a jeles közéleti szereplő meleg szavakkal méltatta a fasizmus atyját. Emlékszünk, Tormay Cécile-ről többek között azért nem lehetett közterületet elnevezni, mert egyik beszédében a Ducét méltatta.
Tormay nem volt egyedül. A magyarországi zsidóság Szabolcsi Lajos által szerkesztett politikai hetilapja is igen sokszor írt meleg hangon az olasz államférfiról, csak erről ma valahogy nem divat beszélni. A mai zsidó vezetés jobban szereti az elhallgatást, a hazudozást, mint a múlt őszinte vizsgálatát. Kukkantsunk hát bele Szabolcsi Lajos lapjába. A rengeteg, témánkba vágó szövegből csak hármat emelünk ki.
Amikor 1927 tavaszán gróf Bethlen István miniszterelnök barátsági szerződést írt alá olasz kollégájával, az Egyenlőség hosszú cikkben méltatta Olaszország példamutató politikáját. A lap olyan mintaként mutatta föl az olaszországi humanizmust és toleranciát, amelyet hazánknak is követnie kellene:
Itáliában sohasem volt a felekezeti liberalizmusnak, a toleranciának és a humanizmusnak olyan hulláma, mint ma, amikor nemcsak befelé érvényesülhet a legteljesebb szabadelvűség, hanem még reánk is, idegen országra és egy idegen államnak a zsidóságára is kihatott.
Hisszük és reméljük, hogy a miniszterelnök úr útjának értékes, maradandó élményei lesznek, az itáliai viszonyok tanulmányozása során ezek a különleges szempontok is meg fogják ragadni a miniszterelnök úr figyelmét, és az ezekből fakadó tanulság nálunk is hozzá fog járulni, hogy a nemzeti és állami egység érdekében a belső megértés helyreálljon, és megteremtse végre a sokat óhajtott, régóta remélt összeforrást és konszolidációt.
(Bethlen és Mussolini. Egyenlőség, 1927. április 9., 2. o.)
Tudjuk, a cikk megjelenésekor hazánkban még érvényben volt a numerus clausus néven ismert törvény, ezért sok magyarországi zsidó fiatal tanult a fasiszta Olaszországban. Sőt nemcsak tanult. Épp az Egyenlőség cikkezett arról, hogy ezek a zsidó ifjak megalakították a maguk fasiszta ifjúsági szervezetét, s meglátogatták a Ducét. Erről képes beszámoló is készült, az Egyenlőség közölte. Erre a közlésre évekkel később is lelkesen emlékezett a lap, amikor felidézte, hogy csillogó szemű zsidó ifjak („a mi fiaink”) állták körül a Ducét, akiről a névtelen szerző azt írja, hogy „oh igen, ezt a Mussolinit mi a magunk részéről is szívesen valljuk ideálunk gyanánt (sic!)”.
Ez a szép cikk, ismételjük meg, a százharminc éve született Szabolcsi Lajos lapjában jelent meg, s feltételezhető, hogy az írás szerzője is ő.
Két és fél évvel később Szabolcsi Lajos Rómából küldött hosszú vezércikkben méltatta az olasz fasizmus vezérét.
Nagyon figyelemreméltó Szabolcsi írása. Megtudjuk például, hogy minden olaszországi zsidó hitközségben megalakulnak a zsidó frontharcosok csoportjai és – figyeljünk!!! – a „fascista zsidó szervezetek” azért, hogy „a hadviselt és a fascizmusban szerepet játszó zsidók nevében átvegyék az olasz hitközségek vezetését”. Bizony, fasiszta zsidó szervezetek is léteztek, s ezek a zsidó fasiszták kerültek a hitközségek élére.
A terjedelmes cikk elején ezt olvassuk:
A nagy olasz államférfi nemcsak az európai rendnek és békének legelső támasza, hanem nyugodtan mondhatjuk, hogy védelmezője a méltatlanul üldözött zsidó felekezet becsületének is.
A cikk utolsó bekezdése is elgondolkodtató:
Az egész világ zsidósága hálával és elismeréssel kell, hogy Mussolini miniszterelnök felé forduljon, ki az üldözött zsidóság védelmében férfiasan, bátran és határozottan viselkedik.
Hol a nyoma a hálának és elismerésnek? Mintha Szabolcsi Lajos azt üzenné a Síp utcának: itt az idő, hogy a Mazsihisz székházában végre emléktáblát avassanak Benito Mussolini tiszteletére. Mert megérdemli, Heisler úr.
B. – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
