A magyar párt parlamenten kívüliségének most talán az az egyetlen előnye, hogy kívül rekedt az egész cirkuszból, nem keveredett bele, így sehova sem kötelezte el magát. Az teljesen rendben van, hogy a kialakult politikai helyzetben sürgősen szükség van az előrehozott választásra, más kiút ugyanis nem létezik.
De gondoljunk bele, hogy mi történne, ha most parlamenti pártként esetleg a kormány tagja lett volna, vagy ellenzéki pártként hozzájárult volna a kormány megbuktatásához. Rossz belegondolni! Kap így is elég sok hideg és langyos kommentet a Szövetség a közösségi hálókon, de abban az esetben nem csak a Híddal való lepaktálás, a platformtalanítási szándék, illetve a sapkaviselés, vagy a sapkanélküliség okozott volna felháborodást, hanem úgy minden cakompakk.
Miért? Mert a szlovák politikában jelenleg meghúzódódó törésvonal nem kerülte volna el a felvidéki magyarságot sem.
Ez a törésvonal nem is annyira a jobboldali és baloldali politizálás mentén húzódik meg. Az OĽaNO és a kis Sme rodina inkább volt jobboldali erő a kormányban (bár a vége fele már mindkettő elbizonytalanodott), a Smer, valamint klónpártja, a Hlas inkább baloldali, mégis ez utóbbiak képezik a nemzetibb irányvonalat az országban. Sokkal élesebb törésvonalat képez a liberális és a konzervatív eszmék szembenállása, és ami talán különleges Szlovákiában az az, hogy a liberális eszmék nem a baloldalon fertőznek, hanem elsősorban a jobboldali pártokra vetették ki a hálójukat. De ez így van Csehországban is, nem véletlenül volt közös a haza.
Az emberek többsége fütyül a jobboldali és baloldali, valamint a konzervatív és liberális eszmeiségre, inkább személyekhez, a korrupcióellenes harc eredményességéhez, valamint a személyes boldoguláshoz szükséges rendelkezések hatékonyságához köti politikai véleményformálását. Jelenleg Matovičék határozott tehetetlenségüknek és határozatlan fellépésüknek, szétszórtságuknak köszönhetően vesztésre állnak nem csak a parlamentben, hanem a választók között is. Arra számítani lehetett, hogy a liberális partnerük kést fog döfni a hátukba, miközben valószínűleg a köztársasági elnök tetszését is elnyerő módon bomlasztó szándékkal gyűjtögették a pártjuknak hátat fordító képviselőket is.
A kormánypárti Sme rodina három képviselője is így akadhatott horogra, velük lett 78 szavazata az ellenzéknek a kormánybuktatásnál. A szlovák politikai kultúra hagyományaihoz híven Sulík személyében egy politikai kalandor döntött az ország sorsáról!
Felmerül a kérdés, hogy mihez kezdett volna egy magyar párt ebben a politikai helyzetben? A legutóbbi parlamenti választáson még nem volt egyesült magyar párt, ezért kívül is rekedtek persze. Ha valamelyikük bejutott volna a parlamentbe, ma sem lenne Szövetség, és a magyar egység problémáját tovább görgetnénk magunk előtt. Amennyiben 2020-ban a vegyes Most-Híd bejutott volna a törvényhozásba, minden bizonnyal az előző választási időszakban együtt kormányzó koalíciós partnerével, a Smerrel együtt ellenzékbe kényszerülnek, és most a kormány megbuktatására szavaznak. Amennyiben az etnikai MKP került volna be akkor a parlamentbe, valószínűleg a kormányváltó OĽaNO oldalán vitézkedett volna eddig, és most vele együtt bukna. A magyar szavazók pedig újra patthelyzet előtt állnának a valószínűsíthető előrehozott választáson.
Nem is annyira rossz tehát, hogy ebben a nagy (vándor)Cirkusz Szlovenszkóban, ami most járja az országot, nem kell szerepet vállalva porondra lépnünk! Ebben a kritikus helyzetben nem kellett állást foglalnunk sem az egyik, sem a másik oldal mellett, közben pedig sikerült úgy, ahogy összevonnunk az erőinket.
Mindebből persze csak akkor tudunk előnyt szerezni, ha céltudatos, egységes és következetes politizálással, a szülőföldön való boldogulást célzó választási programmal a magyar Szövetség meg tudja szólítani a magyar választókat. Olyan nagy konkurenciát most nem jelenthetnek a kormánybukást előidéző és megvalósító szlovák politikai pártok…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
