Mint az köztudomású, bő egy hete, évértékelő beszédében új családtámogatási csomagot jelentett be Orbán Viktor, amelynek egyik jelentős eleme egy olyan 10 millió forint összegű ingyenhitel, amely gyermekvállalás esetén vissza nem térítendő támogatássá alakul és amelyet szürreális módon kifejezetten csakis a nőknek ad az állam. A második talán legfontosabb eleme a csomagnak, hogy a három gyermekes nőknek nem kell a jövőben személyi jövedelemadót fizetniük.
Az már régen nem kérdés, hogy a Fidesz-kormány egy államfeminista szép új világot álmodott meg számunkra és ennek megfelelő pályára állította az országot. Mindezt egyértelművé teszi az az alaptörvény, amely a nemek egyenjogúsága helyett azt mondja ki alapelvként, hogy a nők javára, a férfiak ellenében bármilyen nemi diszkriminációt elkövethet az állam. A feminista államrend kialakításának következő lépcsőfokaként a kormányzat beléptette az országot a kifejezetten férfigyűlölő Isztambuli Egyezménybe, amely ratifikálásának rémképe azóta is Damoklész kardjaként lebeg az ország férfilakosságának feje felett. (A Férfihang Civil Társaság tiltakozása ezen a helyen olvasható.) Mindezt az államfeminista alapozást követhette az a nyugdíj rendszer, amely korkedvezményes nyugdíjba vonulási lehetőséget biztosít a nőknek, miközben a veszélyes és egészségkárosító munkakörökben megvont minden korkedvezményes nyugdíjat a férfiaktól. Majd egy milliárdokból létrehozott országos “Nő-Köz-Pont” hálózat létrehozásával egyértelművé válhatott, hogy az állam csakis nőknek kíván munkaközvetítői és foglalkoztatássegítő szolgáltatásokat nyújtani, miközben egyes források szerint már régen az általános munkaerő szolgálatok megszüntetésének gondolatával kacérkodnak. És immár végképp elszabadulva dübörög tovább az államfeminizmus: a kormányzat fejében mára már megfoganhatott a nőknek való osztogatás gondolata és a férfiak adóforintjainak nőknek adományozásának szürreális terve is. Minden közismerten ma létező feminista állam (például Svédország, Spanyolország, USA) így alakult ki: elég volt néhány apróbb engedmény a nemi alapon diszkrimináló “társadalompolitikának”, a nőkre koncentráló lovagiasságnak vagy a férfifóbiának, és aztán az mindig elvezethetett egészen a nyílt férfigyűlöletig. Lásd olvasmányos példaként a Férfihang.hu-n a Svéd-Magyar feminizmus című cikket, amely elsősorban a svéd államfeminizmus kialakulásának forgatókönyvét igyekszik összefoglalni, másrészt magyar vonatkozású eseményekkel párhuzamba állítani.
Már az elmúlt évben országunk demográfiai problémáiról elmélkedve Orbán Viktor államfő kijelentette, hogy szeretne egy átfogó, 20-30 éves megállapodást kötni a magyar nőkkel a magyar jövőről, a nekik nyújtható, kiszámítható perspektívákról, mert véleménye szerint a demográfia rajtuk áll vagy bukik, az államfő véleménye szerint ez csakis az ő döntésük. A Férfihang Civil Társaság ekkor egy nyílt levélben (amely erre a linkre kattintva olvasható) adott hangot teljesen eltérő meggyőződésének. A férfiak a nép fele, nélkülük nem lesznek se családok, se társadalom. Rámutattunk, hogy a Központi Statisztikai Hivatal „Mikrocenzus 2016” kutatása arra a drámai tényre hívja fel figyelmünket, hogy a 40 év alatti férfiak 70 százalékának nincs gyermeke. Amennyiben az apaságot ilyen mértékben utasítják el a férfiak, akkor nyilvánvalóan semmilyen sikerrel nem kecsegtethet egy olyan társadalompolitika, amely csakis a nőket kívánja ösztönözni és támogatni a családalapításban. Ha a férfiak családellenességének mélyebb okait firtatjuk, akkor azt láthatjuk, hogy egy évtizedek óta lényegében változatlan, a kommunista rendszerben fogant, kifejezetten férfiellenes családjog szabályozza még mindig az életünket. Nem csoda hát, ha a magyar férfiak is erős késztetést éreznek arra, hogy csatlakozzanak a nyugati társadalomban trendszerűen létező agglegény mozgalmakhoz, divatos nemzetközi nevén a MGTOW életformához.
Orbán Viktor jövőképe már alapvetésében is mélyen elfogult, minden bizonnyal erre célzott a Karácsonykor vele készített interjúban a Magyar Idők kérdezője is, amikor azt firtatta, hogy Magyarország demográfiai jövőjének megalapozásához talán-talán a férfiakkal is meg kellene állapodnia az államnak. Az államfő válasza lehangoló férfi önképről árulkodik:
Hogy Orbán Viktor nem csupán arra gondolt, hogy nők nevelik a gyermekeinket és nagymamák teszik el a befőttjeinket, az abból is kiderül, hogy a nem régen bejelentett családtámogatási program egyenesen csakis a nők kezébe címezné a 10 millió forintos állami támogatás összegét és csakis a nagycsaládos nőknek biztosítana adómentességet, a családapáknak nem. Lényegében magánügy, ha Orbán Viktor fizetését Lévai Anikó osztja be, de ha lehet, akkor mégse egy olyan családi jövőképet álmodjon a magyar családapáknak, melyben vita esetén könnyen azt vághatják a fejükhöz, hogy “Hallgass, itt minden az én pénzemből van!”.
Orbán Viktor bejelenti a “családvédelmi akciótervet”. A videó a bejelentést tartalmazó résztől indul.
Szinte méltóságon aluli dolog ezt a rémálmot komolyan elemezni, de mindenki gondolkodjon el egy pillanatra, hogy a hazássági vagyonjogokkal miként egyeztethető össze az, hogy egy támogatást csupán az egyik félnek adományoz az állam, miközben egyébként a házasságban minden szerzett vagyon közös vagyonnak minősül. Ráadásul a támogatást úgy adja az egyik félnek az állam, hogy a gyermekvállalás mellett pont a házasodáshoz köti a támogatás megítélését. A házasfelek közös vagyonszerzésének főszabálya alól csak az öröklés és az ajándékozás esetében ismer kivételt a jog. Ebbe a képbe akkor fér bele a nőknek juttatott támogatás, ha azt ajándéknak tekintjük. És ez bizony nem lehetetlen.
Tehát az állam a nőknek ajándékot kíván osztogatni, amire jelentős részt a férfiak által fizetett adók biztosítanak lehetőséget. Mindemellett egyénekként is olyan bolondoknak nézik a férfiakat, akik majd tömegesen felvállalják egy hitelügyletben az adóstárs szerepét, a hitel közös, családi kasszából történő törlesztését, miközben a hitelből szerzett bármilyen vagyontárgyhoz nekik semmi közük nem lesz vagyonjogilag, hiszen az a feleségnek nyújtott állami támogatásból, egy ajándékból keletkezett. Ha belegondolunk, hogy az ilyen jellegű családtámogatásokat, hiteleket a nagy többség általában házépítésre fordítja, akkor még lehangolóbb képpel szembesülünk: a családapa saját keze munkájával is építheti a család közös házát, fizetheti évekig “a nőnek” adott állami hitelt, de vagyonjogot soha nem szerezhet. Egyébként is népi hagyomány, hogy az elválni kénytelen férfiak a közös családi otthonról önként és sokszor minden ellenszolgáltatás nélkül mondanak le, már csak azért is, mert a feminista bíróságok a gyermekek felügyeleti joga mellé úgyis rendre megítélik a közös ingatlan használati jogát a nőknek érdemi kompenzáció nélkül. A nőknek adott támogatás vagyis a családi vagyon női különvagyonná tétele végülis csak határozott jogi kereteket ad egy régen létező gyalázatos szokásjognak.
Azt tulajdonképpen senki nem gondolta volna, hogy a nőkkel való “megegyezés” milliós vagyonok osztogatását jelenti majd a nők számára és hogy ettől a tervtől semmilyen férfiszervezeti illetve sajtókritika nem lesz képes eltéríteni a kormányzatot még akkor sem, ha bárki józan ésszel beláthatja, hogy egy ilyen rosszul sikerült, nemi alapon diszkrimináló “családtámogatással” csak méginkább elriasztani lehet a férfiak tömegeit a családalapítástól. Ezen a ponton emlékezzünk rá újra, hogy a felmérések szerint a 40 év alatti férfiaknak mindössze csak 30 százaléka alapított családot. Egyébként a teljes nyugati társadalomban azt láthatjuk, hogy a férfiakkal szembeni nemi diszkrimináció, a feminizmus megtűrése, a feminista államrend létrehozása mindenhol egyenesen vezetett a családalapítás férfiak általi tömeges elutasításához, sőt a férfiak egyre jelentősebb társadalomból való kicsatlakozásához.
A feminista gondolatoknak és törekvéseknek a legádázabb kritikusa sokszor éppen egy másik feminista. Most sem történt ez másképp. A legjelentősebb kritikai fordulatot az hozta az ügyben, amikor a feminista családtámogatási csomagot egy másik nagy feminista állam, Svédország vette kritikai ágyútűz alá. Úgy tűnik, hogy a sokadik hullámos, nyíltan férfigyűlölő, posztmodern svéd feminizmus számára már az is a nőkkel szembeni sértés, ha a férfiakat fosztogatják és a nőknek osztogatnak és ezzel a nőket gyermekvállalásra ösztönzik. Annika Strandhall svéd szociális miniszter jócskán neki ment a magyar feminista kormányzatnak egy twitter posztban:
Kerekedett is az ügyből egy hatalmas diplomáciai botrány; bekérették a belügyminisztériumba a svéd nagykövetet és nyílt levelekben szólították fel Annika Strandhall-t és a Svéd kormányt a bocsánatkérésre. Legutóbb például Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár, aki Orbán Viktor mellett minden bizonnyal az egyik fő felelőse a magyar államfeminista programnak írt egy rendre utasító diplomáciai levelet. Lásd azt teljes terjedelmében ezen a linken.
De az igazán mélyen meghökkentő bohózati fordulat csak ezt követően állt be az ügyben, amikor két nappal ezelőtt Novák Katalin a korábbi tájékoztatásokkal tökéletes ellentmondásban egy sajtótájékoztatón váratlanul kijelentette, hogy az asszonyhitelt férfiak is igényelhetik és lényegében mindenkor közösen a házasok veszik azt fel. Most aztán mindenkinek leesett az álla. A sajtó egy része egyenesen kabarétréfát emleget. Lásd például a Portfólió.hu gazdasági magazin cikkét. Talán soha nem is létezett az asszonyhitel koncepciója és Orbán Viktor csak hazudott a magyar nőknek? Esetleg a világ legnagyobb feminista államának kritikája adott új fordulatot a családtámogatási koncepciónak? A magyar kormányzatnak talán ennyire képlékenyek a szándékai és jóformán azt sem tudják, hogy mit beszélnek összevissza? – Ki ismeri ennek a politikai rejtélynek a kulcsát?
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
