Ezekkel a szavakkal búcsúzott pár napja a közösségi médiában a kézdivásárhelyi Beke István, miután a terrorizmussal vádolt fiatalembert és társát a bukaresti legfelsőbb bíróság egyenként 5 éves szabadságvesztésre ítélte.
A két székelyföldi férfit azzal gyanúsították, hogy házi készítésű bombát, egészen pontosan több, utcai szemetesbe elhelyezett petárdát akartak robbantani Kézdivásárhely főterén 2015-ben, december elsején, Románia nemzeti ünnepén, a városban tartott katonai parádé alatt.
A pár nappal ezelőtt megszületett jogerős ítélettől a vádlottak már a felmentést várták, mivel előzőleg, tavaly áprilisban a bukaresti táblabíróság már felmentette őket a terrorcselekmény vádja alól. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom erdélyi szervezetének két aktivistáját akkor pirotechnikai eszközökkel elkövetett bűncselekményért ítélték el 11, illetve 10 hónapra, amit az előzetes letartóztatás során már letöltöttek. Ám az utolsó tárgyaláson az ügyészség újfent csak kérte a vád besorolásának megváltoztatását közösség elleni merényletre tett kísérletről terrorista cselekedetre. Az ítélet már ennek a fényében született.
A bukaresti média első pillanattól kezdve Breaking News-os szenzációként tálalta az ügyet, amelyet úgy magyarázott, hogy egy magyarországi radikális szervezet, a HVIM helyi aktivistái erőszakosan az ország területi egysége ellen kívántak fellépni. Csak, hogy értsük: a székely megyébe még a rendszerváltás előtt Ceausescu indokolatlanul nagy arányú katonai és rendőri jelenlétet vezényelt, amelyet egyébként azóta sem változtattak meg. Sőt ma is veszélyességi pótlék jár annak a belügyi dolgozónak, aki a Székelyföldön teljesít szolgálatot. De a rendszerváltás utáni erdélyi magyar tömegrendezvényeken is a legtöbbször túlméretezett a katonai jelenlét, mintha attól tartanának, hogy épp most tör ki a magyar forradalom Erdélyben egy március 15-i felvonuláson vagy egy Bikini-koncerten. A Beke Istvánra és Szőcs Zoltánra kiszabott ítélet azt jelzi, a hatalom köszönte és élt a lehetőséggel, amit a fiatalok meggondolatlan ötletükkel felkínáltak, ahhoz hogy megfélemlítse a kisvárost, a székelységet és hovatovább az erdélyi magyarságot. A két fiatal iránti szolidaritás, kiállás és összefogás érzése azonban azt sem hallgattathatja el velünk, hogy a nemzetért nem petárdával, csúzlival, de nem is bármilyen más fegyverrel, vagy provokációval kell ma harcolni, sem Erdélyben, sem másutt. Hanem ésszel, tudással, összefogással. Közösségi erőt kovácsolva és felmutatva. Mert lám, a két HVIM-tag barkács-szövetségét most a román titkosszolgálat véres rongyként emeli magasba és nagy hangon Magyarországról tüzelt terrorista magyarokról beszél. Befolyásol, megfélemlít és magyarelleneséget szít. Mondván: lám nem féltünk hiába, a magyarok mégsem elégednek meg a parlamenti jelenléttel és a tárgyalásos demokráciával, hanem bizonyos elemeik erőszakosan is fel akarnak lépni. Azzal, hogy a kézdivásárhelyi fiatalok ügyéből terrorista sztorit kreált a román hatalom, újfent csak a saját útját járja, mint száz éve annyiszor. Minden eszközt felhasználni a magyarok megfélemlítésére. Ami sajnos legtöbbször bevált. Például Marosvásárhelyen. Hiszen bele sem tudunk gondolni, milyen erővel és jelentőséggel bírna a jelenben a székelység számára egy magyar többségű és vezetésű megyeszékhely, amit 90-ben elveszítettünk és a város magyarsága azóta sem tudta kiheverni az akkor történteket.
Azt hiszem nehezebb lenne Kulcsár-Terza József RMDSZ-képviselőnél jobban összefoglalni azt a napot, amikor a két kézdivásárhelyi fiatalt elvitték a börtönbe. Ő ezt írta július 4-ről a közösségi oldalán: „1. Terrorizmus vádjával elítélnek és bebörtönöznek két magyar embert. 2. A román bíróság elutasítja a római katolikus egyház keresetét a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár visszaszolgáltatása ügyében. 3. A Maros megyei tanács elnökére 42 ezer lej pénzbírságot rónak ki a székely zászló használata miatt. Mindezt egyetlen nap alatt. Gyalázat, ami velünk elművelnek.”
Ha esetleg nem tudtuk volna, ilyen és ehhez hasonló napokból tevődnek össze a Trianon utáni nemzetrészek évei. Száz éve már.
Fábián Tibor
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
