Moritz Csáky a Donatellónak tulajdonított szoborról: remélem, nem fogják másodszor is államosítani Kacsinecz Krisztián2025. 06. 09., h – 11:33
Közös sajtótájékoztatót tartottak hétfőn az Otvorená kultúra! (Nyitott kultúra) és a Platforma Slobodného múzejníctva (Szabad muzeológia platform) képviselői, felszólítva az illetékeseket, hogy a Cecilia Gonzagát ábrázoló, Donatellónak tulajdonított mellszobrot haladéktalanul adják vissza a lőcsei Szepesi Múzeumnak. Felolvasták Moritz Csáky magyar származású osztrák történész üzenetét is, aki óva intett attól, hogy az egykor a családja tulajdonát képező műalkotás politikai játékszerré váljon.
Ahogy arról beszámoltunk, a rendkívül értékes reneszánsz alkotást Lukáš Machala, a kulturális minisztérium szolgálati hivatalának főtitkára nemrég rohamrendőrök kíséretében vitte el a lőcsei Szepesi Múzeum gyűjteményéből. Az ellenzék élesen bírálta az átszállítás körülményeit, azzal vádolva a tárcát, hogy nem tartotta be az ilyen ritka műalkotások szállítására vonatkozó szabályokat.
Hogy a műalkotást hova szállították, több napig homály fedte. Végül az Aktuality.sk portál derítette ki, hogy azt valószínűleg az aranyosmaróti járásbeli Kistapolcsányba (Topoľčianky) vitték, és a belügyminisztériumhoz tartozó biztonsági-technikai központban helyezhették el, amely azonban nem műtárgyak tárolására lett kialakítva.
Egy olyan műalkotás, mint Cecilia Gonzaga mellszobra, nem tárolható hagyományos raktárban. Olyan összetett biztonsági rendszert igényel, amelynek jelenleg egyetlen múzeum vagy galéria sem felel meg Szlovákiában
– közölte múlt héten a kulturális minisztérium.
Kapcsolódó cikkünk Lőcse |
Valószínűsíthetően Donatello reneszánsz szobrász kivételes alkotása található a lőcsei Szepesi Múzeum gyűjteményében. Miért nem tudtunk róla eddig, és miért aggódnak a szakértők a mű védelme miatt?
Világviszonylatban is egyedülálló az a mellszobor, amely a lőcsei Szlovák Nemzeti Múzeum alá tartozó Szepesi Múzeum gyűjteményének része. A mantovai Gonzaga uralkodócsaládból származó Cecilia Gonzagát ábrázoló, carrarai márványból készült szobor valószínűleg Donatello reneszánsz szobrász alkotása, melyet a reneszánsz mester valamikor a 15. század közepén készíthetett.
Az életnagyságú mellszobor azonosításán Marta Herucová művészettörténész, a Szlovák Tudományos Akadémia Művészettudományi Központjának munkatársa dolgozik. Herucová szerint valószínűsíthető, hogy Donatello tízéves padovai tartózkodása alatt készítette a szobrot, amikor Cecilia idősebb testvére, III. Ludovico megpróbálta őt szolgálatába állítani. Brunelleschi, Ghiberti és Massaccio mellett Donatellót az olasz reneszánsz egyik alapítójaként tartják számon.
Mantovából Lőcséig
Herucová a múzeum volt igazgatója, Mária Novotná segítségével vágott bele a szobor vizsgálatába, melynek talapzatán a CECILIAE GONZAGAE OPUS DONATELLI latin felirat olvasható. Elsődlegesen az volt a kutatás célja, hogy a szobrot megkülönböztessék a 19. századi népszerű neoreneszánsz másolatoktól. Herucová azt is vizsgálta, hogyan kerülhetett a mellszobor Mantovából a Csákyak szepesgörgői kastélyába, ahonnan aztán a hetvenes években került át a lőcsei múzeumba.
A művészettörténész kutatásai azt mutatják, hogy pont a Csákyak révén kerülhetett a mellszobor a térségbe, hiszen a nemesi család már a 15. században kapcsolatban álltak a Gonzagák olasz nemesi uralkodócsaláddal.
Gyerekek is rajzoltak rá
A mellszobornak meglehetősen hányattatott volt a sorsa a második világháborút követően. A szocializmus idején reedukációs intézetet nyitottak a szepesgörgői kastélyban.
A mellszobor még a hetvenes években is a kastélyban volt, ahol az ott tanuló diáklányok játszottak vele, többek között tollal körberajzolták a szemét. 1975-ben került a lőcsei Szepesi Múzeumba, gyakorlatilag szerencse folytán: az intézet igazgatója – három másik művel egyetemben – kérvényezte a mellszobor átszállítást a lőcsei múzeumba, mert attól tartott, az intézetben előbb-utóbb helyreállíthatatlanul sérülhetnek.
Hatalmas felfedezés
A lőcseihez hasonló felfedezések manapság nagyon ritkák. A mellszobor jelentősége gyakorlatilag olyan, mintha egy Leonardo da Vinci- vagy Michelangelo-portréra akadtak volna hazai művészettörténészek.
A mű jelentősége nemzetközi kontextusban is egyedülálló, hiszen Donatello művei közül csak néhány került Olaszországon kívülre, munkái többsége Firenzében és Padovában találhatóak. A mellszobor a talapzatán szereplő felirat miatt is különleges, hiszen a reneszánsz mester csak néhány alkotást szignált, főként azokat, amelyeket ő maga is nagyra értékelt.
Eddig mindössze hét olyan művét ismeri a művészettörténet, amelyen szerepel Donatello neve: ha a lőcsei mellszobor szerzősége beigazolódik, akkor ez lesz a nyolcadik.
A mellszobor Donatello kézjegyének jellegzetes vonásait viseli, ilyen például a részletes ruha- és hajábrázolás, illetve a Donatellóra és iskolájára jellemző arcvonások is megkülönböztethetőek rajta. Ami még értékesebbé teszi a művet, az az, hogy Donatello saját kortársának szobrát készítette el – bár számos szentet ábrázolt, Donatello ritkán készítette el konkrét, korabeli személyiség mellszobrát.
A mellszobrot nem övözte komolyabb sajtófigyelem – egészen mostanig. A múzeum héten tartott sajtótájékoztatójának célja az volt, hogy közelebb hozza az egyedülálló alkotást a nagyközönség számára. Másrészt pedig az, hogy figyelmeztessen: a mellszobrot megfelelően kell kezelni a jövőben.
Aggodalom a miniszter politikája miatt
Szakértők ugyanis aggályaikat fejezik ki a múzeumban zajló események miatt. Nemcsak itthon, hanem külföldön is egyre nagyobb aggodalommal nézik, hogy a kulturális minisztérium hogyan váltja le a kulturális intézmények vezető pozícióiban álló személyeket, és hogyan kerülnek hozzá nem értő személyek ezekre a helyekre.
Kapcsolódó cikkünk Betlér |
A pravda.sk számolt be a hírről, miszerint hivatalos nyilatkozatot közöltek a Szlovák Nemzeti Múzeum – Betléri Múzeum dolgozói, az Andoras Polgári Társulás tagjai és a Szlovák Nemzeti Múzeum – Betléri Múzeum támogatói a Szlovák Nemzeti Galéria (SNG) helyzetével kapcsolatban.
A nyilatkozatot 58-an írták alá, köztük Máté Tímea, a Betléri Múzeum leváltott igazgatója, az Andoras Polgári Társulás tagja.
A közlemény szerint, a Szlovák Nemzeti Múzeum – Betléri Múzeum dolgozóit, az Andoras Polgári Társulás tagjait és a Szlovák Nemzeti Múzeum – Betléri Múzeum támogatóit mélyen aggasztja az SNG jelenlegi helyzetét.
Az a szervezeti változás, amely Alexandra Kusét, az egyik legelismertebb szlovák művészettörténészt „feleslegessé” minősíti, a nyilvánossággal való kommunikáció megtiltása, a dolgozók zaklatása, valamint a kulcsfontosságú vezetői pozíciókban dolgozó kollégák kényszerű felmondása összeegyeztethetetlen az SNG működésével a hatályos szlovák jogszabályok és az intézmény alapító okirata értelmében
– áll a nyilatkozatban.
Az aláírók attól tartanak, hogy kiszorítják azokat a szakembereket, akik eddigi munkásságukkal kizárólag a szlovák kultúrát szolgálták. Továbbá aggasztónak tartják, hogy az SNG jelenlegi vezetése nem képes – vagy talán nem is akarja – megoldani a kialakult helyzetet, amely minden szlovákiai lakos érdekeit sérti.
(pravda)
Kapcsolódó cikkünk Betlér |
A betléri intézmény munkatársai közös nyilatkozatban utasították el a Szlovák Nemzeti Múzeum (SNM) vezetőségének lépését, ugyanis megbeszélés vagy bármiféle egyeztetés nélkül döntöttek a Betléri Múzeum jelenlegi, két hónapon belül anyasági szabadságra vonuló Máté Tímea leváltásáról. Az igazgatónő saját bevallása szerint maga is a médiából értesült a döntésről.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, a napokban leváltották a Szlovák Nemzeti Múzeum (SNM) hatáskörébe tartozó Betléri Múzeum igazgatóját. Helyét hétfőn Andrea Predajňová vette át.
Andrea Predajňová feladata a betléri múzeum működtetése és a krasznahorkai vár rekonstrukciójának folytatása, a munka hatékonyabbá tétele lesz
– közölte Anton Bittner, az SNM jelenlegi igazgatója, majd hozzátette, Máté Tímea eddigi munkáját köszöni, és bízik benne, hogy az együttműködésük a jövőben is folytatódni fog.
Mivel az igazgatónőt állítása szerint senki nem tájékoztatta a tervezett személyi cserékről, a Betléri Múzeum alkalmazottai hétfő este egy közös nyilatkozatban reagáltak a kialakult helyzetre.
Mindig mindenki előtt nyitva áll az ajtónk. Az elmúlt 10 évben a múzeum egy olyan intézmény lett, amely falai között valóban olyan tevékenységek zajlanak, amikre büszkék lehetünk. Nőtt a látogatók száma, az újságírók érdeklődése, vonzó kiállítások jöttek létre, amelyek a szakemberek figyelmét is felkeltették
– olvasható a Betléri Múzeum kommunikációs osztálya által közölt közös nyilatkozatban, amiben arra is rámutattak, hogy a múzeum műveli, neveli, emlékkel gazdagítja és lenyűgözi a látogatókat. Ehhez azonban nyugalomra és biztonságra van szükségük, amit elmondásuk szerint jelenleg sem a kulturális minisztérium, se a Szlovák Nemzeti Múzeum vezetése nem tud nekik megadni.
Kapcsolódó cikkünk
Távozik a betléri intézmény éléről Máté Tímea, az új megbízott igazgató hétfőtől Andrea Predajňová, tájékoztatott a Szlovák Nemzeti Múzeum (SNM). Az indoklás szerint a változás oka, hogy az eddigi igazgató szülői szabadságra megy, bár ő a médiából értesült a vezetői döntésről.
A Betléri Múzeum (Betliar) igazgatójának hatáskörébe esik Krasznahorka (Krásná Hôrka) vára is. Az SNM éppen ezt a projektet jelölte meg prioritásként. „Andrea Predajňová feladata a betléri múzeum működtetése és a krasznahorkai vár restaurálásának folytatása, a munka hatékonyabbá tétele lesz” – fogalmazott Anton Bittner, a Szlovák Nemzeti Múzeum jelenlegi igazgatója, aki egyben megköszönte Máté Tímea eddigi munkáját, és azt mondta, reméli, a jövőben is folytatódni fog az együttműködésük.
Reakciójában a betléri múzeum eddigi vezetője viszont elmondta:
Senki sem tájékoztatta előre a változásról, közvetten, a sajtóból tudta meg, hogy november 25-től már Andrea Predajňová veszi át feladatait. Szülői szabadságra csak januárban tervezett távozni.
Predajňová korábban az RTVS szerkesztőjeként dolgozott, volt a főügyészség szóvivője és a Katolícke noviny főszerkesztője, valamint a kékkői (Modrý Kameň) játékmúzeum kulturális és marketingmenedzsereként is ténykedett. Érdekesség, hogy diplomamunkáját az Andrássy-családról írta (a Rózsahegyi Katolikus Egyetemen tanult történelmet).
Mindenesetre, nincs vezetői tapasztalata olyan állami kulturális intézményben, amely Szlovákia egyik legnagyobb figyelemmel kísért rekonstrukcióját irányítja.
Mióta októberben Bittner átvette az SNM irányítását ez a második vezetőváltás: ezt megelőzően a Szepesi Múzeum (Spišské múzeum) igazgatóját váltotta le a kulturális tárca megbízottja.
Jarábik Gabriella, a szintén az SNM alá tartozó Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatója korábban lapunknak elmondta, saját pozícióját nem, de magát az intézményt félti.
Kapcsolódó cikkünk
A kulturális minisztérium hétfőn menesztette a Szlovák Nemzeti Múzeum (SNM) igazgatóját, Branislav Panist. Kedden pedig a tárca leváltotta Anton Bittnert, a Szlovák Nemzeti Galéria (SNG) ideiglenesen megbízott igazgatóját, majd őt nevezte ki az SNM élére. A kulturális minisztérium egyik legnagyobb intézménye alá tartozik a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma is, amelynek igazgatóját, Jarábik Gabriellát kérdeztük.
Meglepte, hogy menesztették Branislav Panist?
Azok után, hogy korábban leváltották a Szlovák Nemzeti Színház (SND) és az SNG igazgatóját is, Panis számított arra, hogy őt is visszahívják. Ez viszont a legrosszabbkor történt, mert október elsejétől a konszolidációs csomaggal kell foglalkoznunk. Kilencvenötezer euróval lesz kevesebb a költségvetésünk, legalább négy alkalmazottunk fizetését kell csökkenteni. A három kihelyezett múzeumi részlegről nem bocsáthatunk el senkit, hiszen nem zárhatjuk be Szklabonyán a Mikszáth Kálmán Emlékházat, Alsósztegován a Madách-kastélyt és Kassán a Márai Sándor Emlékkiállítást sem. Pozsonyban viszont lehet, hogy egy-két munkatársunktól búcsút kell vennünk, de ezt már az új igazgatóval kell megtárgyalnunk.
Milyen volt együttműködni az SNM eddigi igazgatójával?
Nagyon jó volt a munkakapcsolatunk. Mindenben segített, a Madách-emlékévben különösen. Például az „…írtam egy költeményt…” című Madách Imre emlékkiállításra 30 ezer eurót kaptunk, de a parkfelújításokban is segített az SNM. Kölcsönös bizalommal viszonyultunk egymáshoz. Ha megindokoltuk a terveinket, nem szólt bele az adott koncepcióba. Hagyott bennünket dolgozni: én jobb igazgatót nem tudok elképzelni.
A hivatalos közlemény szerint Martina Šimkovičová kulturális miniszter a széles körben ismert vezetői mulasztásai miatt döntött Panis menesztése mellett. Ön szerint mi állhat a döntés hátterében?
Nem tudom, milyen szempontokat vett figyelembe a tárca. Rá lehet fogni Krasznahorka várára és a Szepesi várra, de mindkettőn dolgoztak. Nem látok bele, hogy miért húzódik ennyi ideje a felújítás Krasznahorkán, az elején biztosan követtek el hibákat, de nem az igazgató, hanem a minisztérium. Nem tudom, hogy mi az, amiben Panis nem állta meg a helyét.
Ön félti az állását, pozícióját?
Én már olyan korban vagyok, hogy szeretném a múzeumot átadni. Nem az idén terveztem távozni, de azon dolgozom, hogy minden rendben legyen, ha mennem kell.
A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeúmának működése veszélybe kerülhet a kialakult helyzet miatt?
Nem tudom, csak remélem, hogy nem. Nagyon féltem az intézményünket. Többször volt már szó arról, hogy le kéne választani a Szlovák Nemzeti Múzeumról, de ilyen esetben nem tudom, mi lenne velünk. Eleve kérdéses, hogy a következő három év terveit meg tudjuk-e valósítani. Kicsi lesz a költségvetésünk, de mindig éltünk hazai és magyarországi pályázati lehetőségekkel is.
Anyagi szempontból milyen mértékben függ a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma az SNM-től, illetve a kulturális minisztériumtól? A költségvetés nagyjából hány százalékát kell pályázati forrásból fedezniük?
Idén viszonylag kevés volt a pályázatból befolyó összeg. A fenntartási költségeket, a béreket teljesen közpénzből finanszíroztuk. A rendezvények kiadásait nagyjából 80 százalékban tudtuk ebből fedezni, a hiányzó részt pályázatokból pótoltuk. De rengeteg műtárgyat kaptunk például ajándékba legalább 20-30 ezer euró értékben. Van tehát egy számottevő támogatói réteg, aki bízik az intézményünkben.
Mit gondol az új igazgatóról, Anton Bittnerről?
Nem ismerem őt. Egyelőre időm sem volt utánanézni. A legfontosabb, hogy hogyan viszonyul a konszolidációhoz. Anyagilag nagyon rossz helyzetben leszünk, mivel a minisztérium lényegesen csökkentette a költségvetésünket. Nagyon bízom benne, hogy konstruktívan fog hozzá állni a kérdéshez, és biztosítja az intézmények működését.
Hogyan vélekedik Šimkovičová eddigi ténykedéséről?
Ezek után nem tudok pozitív választ adni. Csak azt mondhatom, hogy úgy érzem, nem segíti ezzel a kultúrát, nem segíti ezzel az értékek megőrzését vagy konkrétabban a műtárgyak megóvását. Hogyan óvnánk, ha nem lesz rá pénzünk? Szerintem a múzeum tevékenysége veszélybe került.
Ismert ismeretlen
„Egy ismeretlen és szakmailag képzetlen személyt küldenek hozzánk, akinek az elképzeléseiről semmit sem tudunk” – írják a szakmaiatlanságot, valamint a folytonosság megszakítását elutasító közleményükben az alkalmazottak, akik azt kérik, ne tegyék őket túszokká a saját otthonukban. A nyilatkozatban visszaemlékeznek azokra az időkre, amikor a múzeum vezetése közvetetten ugyan, de Marek Maďarič, Ľubica Laššáková vagy Natália Milanová kezében volt. Elmondásuk szerint a hétköznapok már akkor sem voltak rózsásak.
Mivel érdemeltük ki ezt a hozzáállást? Azzal, hogy évek óta nevetséges fizetésekért dolgozunk? Azzal, hogy gyakran a szabadidőnket és a hétvégéket is munkával töltjük? Azzal, hogy elkötelezettek vagyunk és próbáljuk jobbá tenni a társadalmunkat a munkánk segítségével?
– sorolták a legégetőbb kérdéseket a múzeum alkalmazottaik, akik arról is érdeklődtek, hová mehetnének.
„Nem vagyunk olyanok, mint az orvosok, akik bárhol magasabb fizetésért gyógyíthatnak. Nem vagyunk érzéketlen emberek sem, akik egyik napról a másikra elhagyhatnak egy olyan helyet, amelyhez érzelmileg kötődnek. Tény, hogy az SNM-nek reformokra lenne szüksége, de a változások nem érhetőek el megfélemlítéssel. Kommunikációra van szükség” – olvasható a közleményben, melyben a személyzet egyebek mellett a megfelelő munkakörülmények megteremtését, valamint a folytonosság fenntartását szorgalmazza.
Kapcsolódó cikkünk
Távozik a betléri intézmény éléről Máté Tímea, az új megbízott igazgató hétfőtől Andrea Predajňová, tájékoztatott a Szlovák Nemzeti Múzeum (SNM). Az indoklás szerint a változás oka, hogy az eddigi igazgató szülői szabadságra megy, bár ő a médiából értesült a vezetői döntésről.
A Betléri Múzeum (Betliar) igazgatójának hatáskörébe esik Krasznahorka (Krásná Hôrka) vára is. Az SNM éppen ezt a projektet jelölte meg prioritásként. „Andrea Predajňová feladata a betléri múzeum működtetése és a krasznahorkai vár restaurálásának folytatása, a munka hatékonyabbá tétele lesz” – fogalmazott Anton Bittner, a Szlovák Nemzeti Múzeum jelenlegi igazgatója, aki egyben megköszönte Máté Tímea eddigi munkáját, és azt mondta, reméli, a jövőben is folytatódni fog az együttműködésük.
Reakciójában a betléri múzeum eddigi vezetője viszont elmondta:
Senki sem tájékoztatta előre a változásról, közvetten, a sajtóból tudta meg, hogy november 25-től már Andrea Predajňová veszi át feladatait. Szülői szabadságra csak januárban tervezett távozni.
Predajňová korábban az RTVS szerkesztőjeként dolgozott, volt a főügyészség szóvivője és a Katolícke noviny főszerkesztője, valamint a kékkői (Modrý Kameň) játékmúzeum kulturális és marketingmenedzsereként is ténykedett. Érdekesség, hogy diplomamunkáját az Andrássy-családról írta (a Rózsahegyi Katolikus Egyetemen tanult történelmet).
Mindenesetre, nincs vezetői tapasztalata olyan állami kulturális intézményben, amely Szlovákia egyik legnagyobb figyelemmel kísért rekonstrukcióját irányítja.
Mióta októberben Bittner átvette az SNM irányítását ez a második vezetőváltás: ezt megelőzően a Szepesi Múzeum (Spišské múzeum) igazgatóját váltotta le a kulturális tárca megbízottja.
Jarábik Gabriella, a szintén az SNM alá tartozó Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatója korábban lapunknak elmondta, saját pozícióját nem, de magát az intézményt félti.
Kapcsolódó cikkünk
A kulturális minisztérium hétfőn menesztette a Szlovák Nemzeti Múzeum (SNM) igazgatóját, Branislav Panist. Kedden pedig a tárca leváltotta Anton Bittnert, a Szlovák Nemzeti Galéria (SNG) ideiglenesen megbízott igazgatóját, majd őt nevezte ki az SNM élére. A kulturális minisztérium egyik legnagyobb intézménye alá tartozik a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma is, amelynek igazgatóját, Jarábik Gabriellát kérdeztük.
Meglepte, hogy menesztették Branislav Panist?
Azok után, hogy korábban leváltották a Szlovák Nemzeti Színház (SND) és az SNG igazgatóját is, Panis számított arra, hogy őt is visszahívják. Ez viszont a legrosszabbkor történt, mert október elsejétől a konszolidációs csomaggal kell foglalkoznunk. Kilencvenötezer euróval lesz kevesebb a költségvetésünk, legalább négy alkalmazottunk fizetését kell csökkenteni. A három kihelyezett múzeumi részlegről nem bocsáthatunk el senkit, hiszen nem zárhatjuk be Szklabonyán a Mikszáth Kálmán Emlékházat, Alsósztegován a Madách-kastélyt és Kassán a Márai Sándor Emlékkiállítást sem. Pozsonyban viszont lehet, hogy egy-két munkatársunktól búcsút kell vennünk, de ezt már az új igazgatóval kell megtárgyalnunk.
Milyen volt együttműködni az SNM eddigi igazgatójával?
Nagyon jó volt a munkakapcsolatunk. Mindenben segített, a Madách-emlékévben különösen. Például az „…írtam egy költeményt…” című Madách Imre emlékkiállításra 30 ezer eurót kaptunk, de a parkfelújításokban is segített az SNM. Kölcsönös bizalommal viszonyultunk egymáshoz. Ha megindokoltuk a terveinket, nem szólt bele az adott koncepcióba. Hagyott bennünket dolgozni: én jobb igazgatót nem tudok elképzelni.
A hivatalos közlemény szerint Martina Šimkovičová kulturális miniszter a széles körben ismert vezetői mulasztásai miatt döntött Panis menesztése mellett. Ön szerint mi állhat a döntés hátterében?
Nem tudom, milyen szempontokat vett figyelembe a tárca. Rá lehet fogni Krasznahorka várára és a Szepesi várra, de mindkettőn dolgoztak. Nem látok bele, hogy miért húzódik ennyi ideje a felújítás Krasznahorkán, az elején biztosan követtek el hibákat, de nem az igazgató, hanem a minisztérium. Nem tudom, hogy mi az, amiben Panis nem állta meg a helyét.
Ön félti az állását, pozícióját?
Én már olyan korban vagyok, hogy szeretném a múzeumot átadni. Nem az idén terveztem távozni, de azon dolgozom, hogy minden rendben legyen, ha mennem kell.
A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeúmának működése veszélybe kerülhet a kialakult helyzet miatt?
Nem tudom, csak remélem, hogy nem. Nagyon féltem az intézményünket. Többször volt már szó arról, hogy le kéne választani a Szlovák Nemzeti Múzeumról, de ilyen esetben nem tudom, mi lenne velünk. Eleve kérdéses, hogy a következő három év terveit meg tudjuk-e valósítani. Kicsi lesz a költségvetésünk, de mindig éltünk hazai és magyarországi pályázati lehetőségekkel is.
Anyagi szempontból milyen mértékben függ a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma az SNM-től, illetve a kulturális minisztériumtól? A költségvetés nagyjából hány százalékát kell pályázati forrásból fedezniük?
Idén viszonylag kevés volt a pályázatból befolyó összeg. A fenntartási költségeket, a béreket teljesen közpénzből finanszíroztuk. A rendezvények kiadásait nagyjából 80 százalékban tudtuk ebből fedezni, a hiányzó részt pályázatokból pótoltuk. De rengeteg műtárgyat kaptunk például ajándékba legalább 20-30 ezer euró értékben. Van tehát egy számottevő támogatói réteg, aki bízik az intézményünkben.
Mit gondol az új igazgatóról, Anton Bittnerről?
Nem ismerem őt. Egyelőre időm sem volt utánanézni. A legfontosabb, hogy hogyan viszonyul a konszolidációhoz. Anyagilag nagyon rossz helyzetben leszünk, mivel a minisztérium lényegesen csökkentette a költségvetésünket. Nagyon bízom benne, hogy konstruktívan fog hozzá állni a kérdéshez, és biztosítja az intézmények működését.
Hogyan vélekedik Šimkovičová eddigi ténykedéséről?
Ezek után nem tudok pozitív választ adni. Csak azt mondhatom, hogy úgy érzem, nem segíti ezzel a kultúrát, nem segíti ezzel az értékek megőrzését vagy konkrétabban a műtárgyak megóvását. Hogyan óvnánk, ha nem lesz rá pénzünk? Szerintem a múzeum tevékenysége veszélybe került.
Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy a lőcsei múzeum képes lesz-e biztosítani a gyűjtemény, köztük a rendkívül értékes mellszobor gondozását, hiszen nemrégen itt is leváltották az intézmény vezetőjét. A lőcsei múzeum igazgatóját, Dáša Uharčeková Pavúkovát, aki Maria Novotná utódja volt, Martina Šimkovičová kulturális miniszter tavaly október végén indoklás nélkül menesztette. A Szepesi Múzeumnak azóta sincs igazgatója – a megüresedett állást a profesia.sk portálon hirdették meg, a posztra 2025. január 29-ig lehetett jelentkezni. Az intézmény továbbra sem tudja, ki lesz a vezetője.
A múzeum munkatársai arra figyelmeztetnek, hogy aki végül megkapja ezt a pozíciót, az köteles biztosítani ennek az értékes műnek a maximális védelmét, melyet ideális esetben nem elrejteni kell, hanem megfelelő körülmények között kiállítani és hozzáférhetővé tenni. Donatello-szobrot kiállítani olyan lehetőség, amelyet a világ számos galériája irigyelne, egy ilyen mű az egész régió népszerűsítésében fontos szerepet játszhatna.
Csak kivételes esetben lehet elszállítani a műalkotásokat
A szakmabeliek szerint ugyanakkor a szobor áthelyezésére nem volt semmilyen jogalap. A vonatkozó jogszabályok ugyanis kimondják, hogy a műalkotások védelme és őrzése a múzeumok és galériák feladata, a kulturális minisztériumnak pedig biztosítania kell számukra az ehhez szükséges feltételeket, például a műszaki felszerelést.
A törvény szerint csak kivételes esetekben lehet elszállítani egy műtárgyat a múzeumokból, például ha azt egy másik intézménynek kölcsönzik, vagy rendkívüli helyzet, illetve veszélyhelyzet, természeti katasztrófa, vagy mondjuk hadiállapot idején.
A szakértők leszögezték, hogy jelen esetben nem állt fenn egyik ilyen körülmény sem, a műtárgy áthelyezése tehát indokolatlan és törvénysértő volt.
A hétfői sajtótájékoztatón felszólalt Marta Herucová művészettörténész is, aki felfedezte, hogy a szobor valószínűleg nem másolat, hanem a reneszánsz mester eredeti alkotása. Most arról beszélt, hogy a műalkotás áthelyezése ellehetetlenítette a kutatásai folytatását.
Jakub Huba restaurátor hozzátette: a mellszobrot érintő kutatás hat éve tartott, és ahhoz, hogy folytatódjon, nem kellett volna elszállítani Lőcséről, ahol szerinte minden biztonsági feltétel, valamint a szakszerű tárolás törvényi feltételei is adottak voltak. Kiemelte, hogy rendkívül autentikus állapotban van a műalkotás, amelyet akár azonnal ki lehetne állítani.
Veszélyes és elfogadhatatlan precedens
A szakmabeliek arra is felhívták a figyelmet, hogy a műalkotás átszállítását lebonyolító céggel kötött szerződést máig nem hozták nyilvánosságra, és az is kétséges, hogy a belügyminisztériummal, amelynek az objektumában elhelyezték a műalkotást, egyáltalán kötöttek-e letéti szerződést. Így az sem világos, hogy jelenleg ki garantálja a műalkotás épségét és ki végzi a szakértői felügyeletet.
A kulturális minisztérium magas rangú tisztviselőinek eljárása, akik jogalap nélkül és rendőri erők bevonásával szállították el a műalkotást a múzeumból, veszélyes és elfogadhatatlan precedens, amely nemcsak az egész országban található gyűjteményeket veszélyezteti, hanem a jogállamiság alapját is támadja. Az a benyomás alakul ki, hogy egy magas rangú állami tisztviselő bármit megtehet, ha ehhez rendőri erőt vesz igénybe
– figyelmeztetnek a szakértők.
Lőcse kéri vissza a szobrot
Zuzana Denková etnológus hétfőn arra kérte a nyilvánosságot, hogy támogassák azt a nyílt levelet, melyet eddig már több mint 2600-an aláírtak – köztük több mint 20 műemlékvédelmi egyesület képviselői – , és amely a szobor Lőcsére való azonnali visszaszállítását követeli. Azt is kérik továbbá, hogy a műalkotás további kutatása, restaurálása és a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele szakmai, átlátható és nyilvánosan ellenőrizhető eljárás keretében történjen.
Denková egyben kérte az átszállítás teljes dokumentációjának közzétételét, valamint azt, hogy Ján Pavlov, a Szlovák Nemzeti Múzeum (SzNM) fennhatósága alá tartozó Szepesi Múzeum jelenlegi igazgatója, továbbá Andrea Predajňová, az SzNM igazgatónője és Martina Šimkovičová kulturális miniszter vállalják a felelősséget a kialakult helyzetért.
Moritz Csáky: a Szepesi Múzeumban van a helye
A szakértők emellett felhívták a figyelmet, hogy a mellszobor más helyszínen való tartós elhelyezése – a minisztérium utalt rá, hogy ez a szándéka – rendkívül tiszteletlen lenne a mű utolsó tulajdonosával, Moritz Csákyval, a magyar származású osztrák történésszel szemben. A mellszobor ugyanis más értékes műtárgyakkal együtt 1945-ig a Csákyak tulajdonában volt, a család szepesgörgői kastélyában őrizték.
Ő nemrégiben nagylelkűen a múzeumot jelölte meg műgyűjteménye örököseként. A nagylelkű felajánlásához azt a feltételt kötötte, hogy a mellszobor a lőcsei Szepesi Múzeumban kerüljön elhelyezésre
– mutatott rá a Nyitott kultúra platform.
A sajtótájékoztató végén felolvasták Moritz Csáky üzenetét, aki leszögezte: a család semmilyen restitúciós igényt nem formál a műalkotásra, ugyanakkor óva int attól, hogy az hatalmi-politikai játszmák játékszerévé váljon. Hangsúlyozta:
bízik benne, hogy nem kerül sor a mellszobor második elkobzására, és visszakerül “méltó és tisztes helyére a lőcsei Szepesi Múzeumban, ahová tartozik.”
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
