Szilágyi Domokos: Karácsony
Égi szánkót hajt az angyal. És mire az estihajnal Megjön a szép fenyőgallyal, Cseng a csengő, jő az angyal.
Itt a Jézus angyalkája, Égben termett csodafája, S mindent, mindent aggat rája A kis Jézus angyalkája.
Arany diót, arany csengőt, Ezüst lepkét, ringót rengőt, Amilyen még földön nem nőtt, S csilingelő arany csengőt.
Kérünk Jézus angyalkája, Ahol sok a koldus, árva, Hol jóságod legtöbb várja, Ott pihenj meg legtovábbra.
Hozz örömet, békességet, A szíveknek melegséget, Karácsonyi szép meséket, S az Istennek dicsőséget.
Szilágyi Domokos: Karácsony A puha hóban, csillagokban, Az ünnepi foszlós kalácson, Láthatatlanul ott a jel, Hogy itt van újra a KARÁCSONY.
Mint szomjazónak a pohár víz, Úgy kell mindig e kis melegség, Hisz arra született az ember, Hogy szeressen és szeressék.
S hogy ne a hóban, csillagokban, Ne ünnepi foszlós kalácson, Ne díszített fákon, hanem A szívekben legyen KARÁCSONY.
Weöres Sándor: Szép a fenyő Szép a fenyő télen-nyáron, sose lepi dermedt álom: míg az ágán jég szikrázik, üde zöldje csak pompázik.
Nagykarácsony immár eljő, érkezik az újesztendő. Míg a mező dermed, fázik, a zöld fenyves csak pompázik.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
