Ahogy Monthy Python hozott sok formai újítást a szórakoztatóiparba, úgy hozott a mai magyar közélet – a maga demonstráló csapataival – színt a már lassan unalomba fulladó tüntetésekbe. Azt mondták, hogy forró őszünk lesz, sok-sok tüntetéssel, lázadással, naponta kormányváltással, de azt senki nem mondta, hogy az előadásmódjuk vált ki belőlünk lázas röhögést, esetenként lázálmokat. Hiába, no, ahol ilyen ellenzék van és ilyen lázadók, ott még a pandémia időszaka sem tud unalomba fulladni.
Ahogy Monthy Python hozott sok formai újítást a szórakoztatóiparba, úgy hozott a mai magyar közélet – a maga demonstráló csapataival – színt a már lassan unalomba fulladó tüntetésekbe. Azt mondták, hogy forró őszünk lesz, sok-sok tüntetéssel, lázadással, naponta kormányváltással, de azt senki nem mondta, hogy az előadásmódjuk vált ki belőlünk lázas röhögést, esetenként lázálmokat. Hiába, no, ahol ilyen ellenzék van és ilyen lázadók, ott még a pandémia időszaka sem tud unalomba fulladni.
Na, de kezdjük az elején…
Pénteken indították a hétvégi tünci-cunamit az SZFE-sek. Már megint. Csúnya vezetőség úgy döntött, hogy nekik előbb kezdődik az őszi szünet, mert szeretnének végre rendet csapni a csürhe között, és nem mellesleg az általuk két hónapja uralt épületekben esetleg kitakarítanák a mocskukat és karbantartanák a dolgokat. Hát nem sikerült, mert a hős, forradalmár hallgatók még az alkalmazottakat sem tűrték meg maguk között, hiszen nekik igenis joguk van mocsokban, szemétben és nem működő dolgok között élni, létezni. Mondjuk, megértjük, hiszen ők már rendőröket, TEK-et, vízágyúlat és könnygázt vizionáltak, és csupán pár karbantartó érkezett. Mélységes csalódás lehetett.
Ezen a ponton egy pillanatig elméláztam azon, hogy közlöm a főnökömmel, hétfőtől beköltözöm az irodába, ahol ingyen kívánok élni. Fizesse ő továbbra is a rezsiket, én húzom az iroda hasznait és előnyeit. A fizetésemet persze továbbra is elvárom, de én döntöm el, hogyan, mikor és mit akarok dolgozni. Mivel egy kávézóban dolgozó felszolgáló két kávé lefőzése között felvilágosított, hogy a diákok régebben vannak ott, mint az új vezetőség, így nekik ehhez joguk van, én is közölni fogom a főnökömmel, hogy régebben vagyok a cégnél, szóval nekem több jogom van, mint neki. Kíváncsi lennék, hány perc után rúgna ki páros lábbal.
Na, mindegy. Megint lázadtak egy sort az ellenzéki pártok és elmehunyt civilek által jól tartott diákok. Most legalább a tömény fűszag nem csavarta az orrunkat, mint múltkor, a tüntetésnek becézett magamutogató koncertjükön, ahol természetesen a közel kétmillás színpadot és technikát is biztos az ösztöndíjukból ÉS civil adományokból állították fel, teljesen politikamentesen. Szóval fűszag nem volt, vagy csak nem éreztük, mert szerencsére itt mindenki viselt maszkot, esélyesen azért, mert az SZFE-re is betette a lábát a korona. Hiába, no, ez a fránya vírus nem szereti a koszt. Se. Aztán a lázadó ifjak gyorsan elfoglaltak még egy épületet, mert úgy jó, ha mindenhol csövezhetnek, és produkáltak egy nagy összeborulást a Ligetvédőkkel. Rohangáltak a Vas utcai épület és a Rákóczi út sarka között, hordták bőszen a raklapokat, hogy Indián, a mindenhol IS szereplő díszcigány sátra mellé őrtornyot építsenek. Hogy a pártfüggetlenség látszatát megőrizzék, teljesen inkognitóban megint megjelent Karácsony elvtárs is, aki azért meghatott mosollyal fotózkodott azzal, aki felismerte a maszk mögött, sőt, ha kérték, még interjút is adott. Pártfüggetlenül. Állítólag Pikó (Pikó András, Budapest VIII. kerületének ellenzéki polgármestere. a szerk.) is ott volt, de mi nem láttuk, szóval lehet, ez csak urban legend, végül is csak a kerületében áll a bál vagy két hónapja, nem a saját lakásában. Miután konstatáltuk, hogy van gáz a sátorban, forró tea, így megfagyni nem fognak, és sok lelkes ember drukkol mindenkinek, megnyugodva hazamentünk. De csak egy röpke napra….
A Rend-SzerVáltók elnevezésű Facebook-csoport, mely ugyan titkos, ámde 13 ezer taggal bír, hatalmas rendszerváltó tüntetést szervezett szombatra. Pontosabban szombattól, kifulladásig, de legalább a kormány lemondásáig (bár mint kiderült, ők hamarabb feladták, mint az illegitim Zorbán). A csoportban már azon összevesztek, hogy ki kivel van, ki mi ellen, vagy miért tüntet, ki legitim, azaz jogosult tüntetni és ki nem, valamint ki kapott erre felhatalmazást. Na, ebben a káoszban ott indult a galiba, hogy elfelejtették időben bejelenteni a rendőrségen a gigamega tüntetést, így a meghirdetett déli időpontban mindenki csak kóválygott, mint libafos a levegőben, és kereste Petőfi helyett a főszervezőket, meg úgy egyáltalán, a százezernyi tüntetőt. Amúgy azok állítólag úton voltak vidékről, de mivel valahogy nem akartak odaérni, elgondolkodtunk, mekkora hatalmas lehet ez az ország, hogy egyik végéből a közepéig nem sikerült még nyolc-tíz óra alatt sem odaérni. Vagy csak eső helyett a rántott húsra szavaztak.
A beszédeket is megpróbáltuk hallgatni, de olyan kaotikus volt, hogy elvesztettük a fonalat. Volt ott minden. Maszktagadás, vírustagadás, a kormány és az állomforma legitimitásának vitatása, kilakoltatások, devizahitel, Szent Korona, alkotmány és még a jó ég tudja, mi. Megállapították, hogy rendszert kell váltani, mert az egy csapásra megold minden problémát, és biztosak voltak abban, hogy a vasárnapi rántott hús után ébredezők majd hétfőre megszállják a teret. Ja, csak hogy tudjátok, a jelen államnak semmi köze nincs Magyarországhoz, mert ez rántotthús köztársaság, na. És ezzel keverik meg az embereket, akik buták és tudatlanok, mert csak ők az okosak.
Miután elvesztünk ebben az áltudományos káoszban, és már nagyon fáztunk a hülyeségtől, ráadásul nem volt olyan szórakoztató ez a cirkusz, mint Monthy Python csapatáé, hát odahagytuk, különösen, hogy a mikrofont is leütötték idegességükben és már provokátorokat vízionáltak maroknyi csapatuk közé. Inkább ide tesszük nektek a videót. Aki nem bírja végignézni, azt tekerjen 1:08:00-ig. Onnan jön az ereszdelahajam.
Egyébként vasárnap kinéztünk még ehhez a sátorozó csapathoz is, az SZFE újabb akciója előtt, akkor már csak maroknyi ember lézengett a sátor előtt, amit nem sokkal később az érdektelenségbe fulladt rendszerváltás okán el is bontottak. Azt hiszem, ha a Lipót kinyitna, és adna nekik kosztot, kvártélyt, mesésen ellennének egymás között, és tán lenne reményünk arra, hogy ezek az emberek nem szavaznának soha többé, és nem osztanák az észt nyilvános eseményeken, agysejtjeink rombolásával.
Eszembe jutott, hogy indítványozom Karácsony elvtársnak, hogy a Hyde Park-i Szónokok sarkához hasonlatos helyet biztosítson a sok önjelölt megmondóembernek, és e célra ajánlja fel esetleg a csodás Népligetet, hátha ezektől az elmehunytaktól még a drogosok és csövesek is kipusztulnak onnan, de aztán rájöttem, mégis a Lipót lesz a nyerő, már ha el nem adják jó pénzért addig. Merthogy egyébként eladó, nemrégiben akadtunk rá egy ingatlanos oldalon.
De hogy ne legyen hiányérzetünk agyhalottakból, hát vasárnap is tüntettek egy sort az SZFE diákjai és szimpatizánsai. Most éppen Szalay Krisztina színésznő/írónő szervezett szimpátiatüntetést és valamiféle támogatóiokirat-átadást, csak a már megszokott, pár maroknyi embernek. Bár nem volt annyira szürreális az egész, mint a szombati rendszerváltó heppening, azért értek sokkhatások. Az első akkor, mikor kiderült, hogy az SZFE hallgatói a két nappal korábbi, lelkes raklaphurcolás után rájöttek, nem annyira jó összeborulni a Ligetvédőkkel, mert azok már eljátszották a pártsemlegesség látszatát, így elbontatták velük a sátrat és az őrtornyot is. Persze azért ők – legalábbis Niko (Antal Nikoletta hivatásos tüntető. a szerk.) és nagybácsija – felvonultak, igaz, kicsit sértődötten a szélre húzódva, és most már a Kossuth tériek különítménye is csatlakozott a lázadók seregéhez. Sajnos hős Tuareg (Szabó Gábor Kossuth téri rendíthetetlen mozgalmár, tüntető. a szerk.) harcosuk gyengélkedik, így nem lehetett velük, de megszoktuk már a hazai tüntetéseken, hogy a lélekben ott levők mindig többen vannak, mint a testi valójukban is megjelenők. Szóval tapsoltak, énekeltek párat, tenyerüket az egyetem épülete felé fordították, állítólag körbejárt valami papír is, ami dekrétum, vagy mi. A gond az volt, hogy nagyjából senki nem hallott semmit, legfeljebb azok, akik – vírus ide vagy oda – bezsúfolódtak az ajtó közelébe. Mondjuk úgy, ahogy Demszky Gábor, aki természetesen teljesen pártfüggetlenül szintén ott volt. Mostanság ő is bősz fotódokumentátor lett, mint egykoron Mécs Imre, akit már nagyon régen láttunk.
Szóval az emberek álltak, és tanácstalanul kérdezgették egymást, most mi is a teendő, mi is a program, majd megunták a tehetetlenkedést és hazamentek. Csatlakoztunk hozzájuk, és otthagytuk Demszky papát, aki bősz egyeztetésben volt – pártfüggetlenül – a nap eseményeit szervező Szalay Krisztával. Gyúrunk a holnapi napra, mert az élet nem áll meg, a vírus is terjed, és az SZFE-hallgatók hisztijének sincs még vége. Hétfőn jövünk újabb tüntetéses hírekkel.
Varga Moncsi – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
