Momentumosok és roma szeparatisták

***

„Egyik párt a másik” (ismeretlen népi influenszer)

***

A napokban Donáth Anna, a Momentum európai uniós képviselője hivatalosan fogadta Kamarás István történész, politológust, az Opre Roma Párt elnökét. A politikusok – sok más mellett – az autonóm roma tartomány megteremtésének lehetőségéről folytattak tárgyalásokat. S igazán nagy kár, hogy erre a bizonyos találkozóra nem hívták meg külső megfigyelőként Emir Kusturicát. Mert ami ott történt, az annyira abszurd, hogy valósággal filmre kívánkozik.

“Csak vért, verítéket és könnyeket!”

A pártelnök Facebook videóüzenetben tudósította a beszélgetésről támogatóit. Ennek kivonatolása pedig elengedhetetlen fontosságú volt számomra. Mit mondjak, churchilli hasonlattal élve vér, veríték és könnyek jutottak osztályrészemül, amíg az alig több mint három perces szösszenetet papírra vetettem. Pedig nem erre készültem. Úgy gondoltam, hogy aki ma Magyarországon egyszerre történész, politológus és pártelnök, az a retorikai képességnek sincs híján, valamint beszéde feltételez egyfajta műveltséget. Finoman szólva elvárásaim egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis részben teljesültek. Ám muszáj volt képet kapnom arról, milyen az, amikor két országromboló együtt akar „jobbítani” a haza sorsán.

Donáth Anna ténykedését aligha kell bemutatnom a kedves olvasóknak. Országrontó brüsszeli szónoklatai ugyanannyira közismertek, mint pártja más korifeusainak hazaáruló cselekedeti. Akik pedig nem lennének képben Kamarás ténykedését illetően, nos, ő az a lángelme, aki négy megye – Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg – területén roma tartományt hozna létre. Már ez a kijelentés is elég ahhoz, hogy a demokratikus államrend megzavarása, valamint az ország területi szuverenitásának veszélyeztetése miatt perbe fogják. Ám ez valami – általam nem ismert – furcsa oknál fogva eleddig nem történt meg. Ami viszont megtörtént, az a nagy elmék találkozása.

A videón elmondott beszéd a szépérzék és az igényesség megzavarására alkalmas szófordulatokat tartalmaz, így azokat csak erős idegzetűeknek ajánlom megtekintésre.  

***

***

„Kedves barátaim! Egy nagyszerű beszélgetésen vagyok túl. Donáth Annával volt egy több mint egyórás beszélgetésem. Donáth Anna az európai uniós képviselő asszony a Momentum színeibe’. És hát elmondta a gondolatait. Hát beszélgettünk arról… Európai Unióról, Magyarországról, kisebbségekről, cigányságról. Ő is elmondta a gondolatait, én is elmondtam a gondolataimat. Sok dologba’ egyeztünk, sok dologba’ viszont nem. És azt láttam viszont, hogy az Anna az nagyon felkészült. Tehát tele van empátiával, felkészült, akar javítani, akar változtatni ezen a politikai mocsáron, ezen a társadalmi mocsáron. És hát őszintén elmondtam neki, hogy mi, cigányok mit gondolunk.”

Hírdetés

Gondolom, Kamarás a roma kisebbségek helyzetére gondolt, amikor erről beszélt, ugyanis nem hinném, hogy a tárgyalás során a sváb, a szlovák, a szerb, a horvát, vagy a román kisebbségek szóba kerültek volna. Bár igaz, ami igaz, olyanról sem tudok, hogy a dunai svábok einstandolni akarnák Bács-Kiskunt. Az mindenesetre szívmelengető, hogy Anna felkészült, hiszen empatikus. Akár egy politikai mocsárlény. S az is örömteli, hogy Kamarás az egész magyarországi cigányság nevében beszél. Ennek igazságtartalma erősen konvergál ahhoz, amikor Donáth az összes magyar ember nevében emel szót bármiért, bárhol.  

„Tehát hogy huszonnegyedik órában vagyunk egy békés társadalomi élet megteremtéséhez, vagy utána. Az is lehet, hogy már nem fog sikerülni. De mi részesei akartunk lenni annak, hogy akarjuk, hogy sikerüljön, és ebben a munkába’ részesei akarunk ennek lenni.  Tehát ezt is elmondtam őszintén.”

Legényesen bevallom, az eszmefuttatásnak e pontján úgy megrekedtem, mint ekhós szekér a társadalmi mocsárban. S e ponton szenvedett nálam végzetes defektust Kamarás politológus léte. Annyit mindenesetre sikerült kihámoznom belőle, hogy lehet, hogy igen, lehet, hogy nem, de az biztos, hogy ki tudja…

„Illetve beszéltem arról is, hogy programok mellett kellene politizálni. És mi az integrációnak a hívei vagyunk, mer’ ami most van, az nincs integráció. Ezt ebbe’ egyetértettünk, hogy nincs integráció, lassú beolvadás meg beolvasztás folyik, ilyen integ-rációs köntösbe csomagolva. Ezt mi nem akarjuk. Programokról beszéltem, hogy az Opre Roma Cigánydemokrata Néppártnak van programa… programja; integrációs programja. Például a kvóta, hogy a 2011-res népszámlálási adatok szerint, pedig hát ez messze nem azt takarja, mondjuk, mint a valós adatokat. De hogy mondjuk az szerint, ahány cigány van abba’ az országba’, vagy abba’ a községbe’, akkor a parlamentbe’, vagy a… az önkormányzatokba a cigányság képviselőként ott kellene, hogy legyenek. Tehát ezt meg kellene oldani, hogy ha azt akarjuk, hogy valami változás történjen Magyarországon.”

Ha a huszonnegyedik óra taglalásakor hagytam is egy mákszemnyi menekülőutat, ez volt az a rész, ahol Kamarást, mint társadalomtudóst, végleg eltemettem magamban. Az kétségtelen, hogy az első stúdiumok idején tanult terminusok közül az integrációt és az asszimilációt megjegyezte. De sajnos az is biztos, hogy hol fordítva, hol szintetizálva használja ezeket. Az pedig teljességgel nyilvánvaló, hogy láthatólag fogalma sincs a magyarországi népképviseleti rendszerről. Mert ha lenne, akkor pontosan tudná, hogy amiről beszél, az a kisebbségi önkormányzatok, illetve az országgyűlési kisebbségi képviselők útján már rég megvalósult. Kamarás tehát feltalálta a melegvizet a teában. Ha csak nem valamiféle roma numerus claususra gondolt. Mert akkor az már egy teljesen másik pokoli történet.    

„Azt is elmondtam, hogy amennyiben mi nem látjuk a garanciát arra, hogy elindul valami változás, és harminc év folyamatát nézzük, és még mindig ugyanott fogunk tartani, akkor nekünk muszáj lesz a saját magunkról… saját gyerekeinkről, unokáinkról gondoskodni. És akkor nem tudok mást mondani, nem tudunk mást mondani, mint az autonómiát. Az utolsó mentsvárként jönne, de lassan azt érzem, hogy ez lesz az első, hisz senki nem tud más alternatívát főmutatni. Tehát muszáj erről beszénünk, hogy ha semmi más nem lesz, akkor a gyerekeink, vagy unokáink jövőjének az érdekébe’ muszáj ezeket a lépéseket megtenni.”

Az autonómia kérdéséről fentebb már írtam. Egész egyszerűen alkotmányellenes. Arról nem is beszélve, hogy az általa elcsatolni óhajtott területeken (Istenem, ha Károlyi élne, a keblére ölelné), bár a cigányság jelentősen reprezentált, de más megyékhez képest egyáltalán nem felülreprezentált. A nem roma lakossághoz képest pedig Magyarország egyetlen megyéjében sem alkot többséget. 

„Ezt elmondtam őszintén Annának, és nem tudom, milyen hozadéka lesz, politikai szempontból lehet, hogy lesz, lehet, hogy nem lesz. Nyitottak vagyunk. Programszinten nyitottak vagyunk mindenkivel egyeztetni. Díszcigány státuszból nem kérünk, egyértelmű, nem érdekel, se a pénzük, se a hatalmuk. Programok szintjén szeretnénk változásokat elérni. Ebbe’ hajlandók vagyunk együttműködni bármelyik párttal.”

A kommünikének ez a pontja már valósággal jakabpéteri mélységekben mozog. A fennhéjázó gőg, a segítség elutasítása, ugyanakkor a juss megkövetelése egyszerre vérforraló és megmosolyogtató. Ahogyan az is, hogy ők bizony bárkivel hajlandók együttműködni, de azért vannak feltételeik. Nekik…  

„Ezt is elmondtam neki, illetve azt is, hogy ugye, az Opre Roma Cigánydemokrata Néppárt behozott egy új… ööö… ööö… ööö-… ünnepséget a cigány közéletbe. Ez a roma önrendelkezés világnapja. Ezt mindég Pünkösdkor tartjuk. Most Albertirsán lesz a központi rendezvény. Ott fogunk csinálni egy közéleti napot is ezen az ünnepség keretein belül. És erre meghívtam Annát, ő elfogadta, tehát ez márc… május 31-én vasárnap fog lenni. Még hívok meg másokat is természetesen. Na most ezt elfogadta, tehát van egy ilyen… ööö… párbeszéd, még folytatódni fog.”

Természetesen ez a világnap sem elfogadva, sem bevezetve nincs. Viszont igen nagy hasonlóságot mutat az Opre Roma egy régebbi kezdeményezésével, a roma nemesség megteremtésének óhajával. Igen, nem elírás, tényleg van ilyen.  

„Hogy most ennek lesz-e politikai hatása az Opre Roma Cigánydemokrata Néppárt életébe’, vagy… vagy… a Momentum életébe’, vagy egész Magyarorszá…gi cigányság, magyarországi jövőjében, ezt én nem tudom megmondani. Nem tartom ezt annyira… ööö… valószínűnek se, de azé’ nem vetem el teljesen. Tehát… nagy vót a, nagyok vótak még a különbségek. Úgyhogy… há’ majd meglátjuk. Azé’ bizakodunk.”

A retorikának vannak bizonyos szabályai. Ilyen szabály az erős kezdés és az erős zárás. Hogy ez a végeérhetetlenül unalmas, ostoba és bántó módon kormányellenes szónoklat úgy végződjön, ahogyan kezdődött (v.ö. bután, ostobán, kisiskolás szinten), az egyfajta jövőképet ad arra nézvést, hogy az önjelölt próféták kellő számú követővel a hátuk mögött miféle szellemi pusztítást tudnak végezni. Ha pediglen a korábbi pártoló Jobbik és Vona Gábor után a  Momentum is csatlakozik a pártolói körhöz, akkor ez a pusztítás akár a tettlegességig is fajulhat. Na, persze ehhez a DK-nak is be kell szállnia. 

() VBT ()

The post Momentumosok és roma szeparatisták appeared first on VBT.


Forrás:vbt.pestisracok.hu
Tovább a cikkre »