Április elején egy féli barátommal abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy meglátogathattuk Molnár V. Józsefet, mindenki Jóska bácsiját, Magyar Örökség díjas néplélek- és néprajz-kutatót, grafikusművészt, 1956-os szabadságharcost, a Történelmi Vitézi Rend tagját.
Jóska bácsi budapesti otthonában fogadott bennünket, s bár gyenge volt, nagyon örült a látogatásunknak. Mint mondta, mindig örül, ha a Kárpát-haza elcsatolt területeiről jönnek hozzá látogatók, főleg mostanában, mivel már nem igen vállal előadásokat.
Beszélgetésünk során kitértünk az összmagyarság állapotára és arra, hogyan bánnak a csonka országon kívül élő magyarokkal az elszakított területeket birtokló államalkotó nemzetek vezetői, hogyan próbálják elnyomni a magyarokat ezeken a területeken.
A népszerű néplélek-kutató elmondta, hogy
mert aki picit ismeri a nyugati nyelveket, főleg a szláv nyelveket, és össze tudja hasonlítani a magyarral, rádöbben, mekkora kincs van a birtokunkban. Hiszen a nyelvünk az, ami meghatározza az élővilághoz, az Istenhez és emberhez való viszonyunkat is. S ennek az őrzése tűnik el, ha a magyar gyerek nem hall otthon magyar beszédet.
Szóba került a nyugati világ és a keresztény civilizáció állapota, de a bolsevizmus hatása is a mai magyar társadalomra. Jóska bácsi szerint ez ma is jelentős, ugyanis
ráadásul ma is nagy károkat okoz. Szerinte jobbak a mai Csonka Magyarország esélyei, mint Ausztriának, ahol már az 50-es évek óta nincs kommunizmus, de még sok munka vár a magyarokra.
Kitért a magyarság kereszténység előtti Szűzanya-tiszteletére is, mely más nemzetekkel szemben óriási előny volt a számunkra. Elmondta, hogy aki ismeri más nemzetek és a magyar nemzet Szűzanya tiszteletét, érzékelheti, mekkora a különbség a kettő között. Hozzátette, hogy az egyház egyes tagjai azzal próbálnak szembemenni a Mária-kultusszal, hogy ez bálványimádás. De Szűz Mária nem egy asszony a sok közül, hanem Istent szülte a világra, így aki ép ésszel gondolkodik, tudja, hogy Szűz Máriát, mint Isten anyját tiszteljük.
Jóska bácsi a beszélgetés után rövid videóüzenetben szólt a somorjai és felvidéki magyarsághoz.
***
Molnár V. József, aki 1930. március 17-én született Cserhátpusztán, így ír az életéről röviden.
„Az 1970-es évek elején még kiállító grafikusként kerestem a kifejezés, az üzenetkifejezés egyszerű rajzi eszközeit, s az őskor embere környezetében a nem avuló formákra leltem. Az ősi formák felfedezésével együtt találtam rá arra a matematikai logikai modellre, amely eszközként lehetőségét hozta, hogy az ősképek tartalma, s eredendő rendszere, föl-, kitáruljon előttem, s bennem is, hiszen ezek a formák történelmi, társadalmi és gazdasági helyzettől, állapottól függetlenül velünk születnek – valahányunkkal.
A teremtő Isten ajándéka ez – kegyelem, ami az őt elhagyó embert léte fölé emelheti. Kutatómunkámban az eredendő világképre leltem. Az eredendő, a természetes, a szerves műveltség közvetítésében – úgy érzem – az igric, a krónikás szerepét töltöm, tölthettem be tanárként: a szerves műveltség visszahonosítására szerveződött Örökség Népfőiskolán, a belőle formálódott Magyar Hagyomány Műhelyében (amely a Tanár-képzők Szövetsége keretében működik) csakúgy, miképpen a Budapesti Ipar- művészeti Főiskolán, a Kaposvári Iparművészeti Szakközép-iskolában, a szegedi és a szombathelyi Tanárképző Főiskolán, a Miskolci Bölcsész Egyesületben (ennek pszichológia szakán). Itt jelenhetett meg (Fejezetek a magyar lélektanból – Egyetemi segédkönyv, Miskolc, 1998.) az eredendő „lélektan”–ról szóló két alapozó írásom is (Az Emberélet Fordulói – fejlődés lélektani modell a magyar nép szokásában és művészetében; A Mindenség öle – A Gyermek-nevelés módja a régi faluban).
Az ’56-os múltam miatt (az ELTE Bölcsész Karának hallgatójaként az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság egyik vezetőjévé választottak, majd november 4. után „Az október 23” című lap szerkesztésében vettem részt) három év börtönre ítéltek, és kizártak az ország valamennyi egyeteméről; diplomát csak 1999-ben szerezhettem a Miskolci Bölcsész Egyesület NLK Magánegyetemén. Ugyanitt, ugyanebben az esztendőben évtizedes kutatómunkám elismeréseképpen doktorrá avattak.”
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
