A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Szenci Területi Választmánya a március 27-án – a pedagógusnapon – módszertani napot és pedagógustalálkozót tartott Pozsony megye magyar tanítási nyelvű óvodái, alapiskolái és középiskolái számára, amelyre idén Szencen, a Szenczi Molnár Albert Szakközépiskolában és a Nostalgia Étteremben került sor.
Az esemény megnyitóján Morvay Katalin, a Pozsony-Szenc TV elnöke üdvözölte a résztvevőket, és felolvasta Fekete Irén a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnökének pedagógusokhoz írt levelét, majd Kontár Zsuzsa, a Szenczi Molnár Albert Szakközépiskola igazgatója mutatta be a jelenlevőknek az iskoláját.
Mint mondta, az iskola 2020-tól szakközépiskola, jelenleg két működő szakkal: logisztikával, valamint óvodapedagógia és nevelői szakkal. Az igazgató asszony azt is megemlítette, hogy a 2024/25-ös tanévben első ízben megnyitják a pedagógiai asszisztens szakot is.
Az iskola tanulóinak és pedagógusainak rövid kis kultúrműsora után a megye magyar pedagógusai megtekinthették az iskola szaktantermeit, a zenetermet és a rajztermet, illetve a multimediális termet is, ahol bemutatásra került az is, hogyan működik a 3D nyomtató.
Jó oktatási rendszert kellene csinálni
Ezt követően került sor a Nostalgia étteremben a módszertani nap szakmai részére, ahol kiváló előadások és előadók várták a résztvevő pedagógusokat. Először a tartalmi reformról, a változásokról hallhattak előadást a pedagógusok, Intézményfejlesztés a kurrikuláris változások tükrében címmel Fodor Attilától, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatójától, aki mindjárt az előadása elején – megcáfolva előadása címét – kijelentette, nincs kurrikuláris reform.
„Kurrikuláris reform azokban a békeidőkben volt 50-100 évvel ezelőtt, amikor be lehetett valamire állítani az oktatást, lehetett hozni egy közös tantervet, tanmeneteket, tankönyveket, aztán jó sokáig nyugalom volt” – mondta, hozzátéve, aztán bevezettek megint valami újítást, amit követően 20 évig megint nyugalom volt.
Jelenleg viszont olyan üteműek a változások, az életünk, az iskola körüli világ olyan dinamikusan változik, hogy a tartalmat folyamatosan fejleszteni kell” – mondta.
Előadása során beszélt arról is, hogy Szlovákiában nagyon kevés szakszerű, szakemberek közötti vita van az oktatásról, és kevés olyan hiteles és megalapozott elemzés van, amely kielemezné, hogy mi a rossz az oktatásban. „Mi úgy megyünk reformból reformba, és úgy csinálunk változásokat, hogy nem tudjuk, mire alapozunk” – tette hozzá.
Mint elmondta, ahhoz, hogy megtudjuk, mi is a baj, tudni kellene először azt is, milyen a jó iskola. A szakirodalom szerint a jó iskola eredményes – azaz eléri a kitűzött céljait, hatékony – azaz ezeket a célokat jó befektetésekkel éri el, méltányos – azaz befogad, illetve adaptív – azaz alkalmazkodó a környezet változásaira, kihívásaira.
Azt is tudni kell, hogy miért rossz az oktatásunk, azért, mert rossz célokat tűzünk ki vagy azért, mert rosszul teljesítjük a célokat. Ezért, mit mondta, minden iskolának meg kellene néznie a saját környezetét, mivel a számítások szerint 51 százalékban az oktatási intézményeken múlik a fejlődés.
Ha tehát a reformokra az oktatási intézmény nem lesz felkészülve, akkor annak nem lesz eredménye”
– mondta, hozzáfűzve, azt javasolj, hogy az iskolák készítsünk minél több elemzést az intézményükről, hogy ne legyenek kiszolgáltatva a mentoroknak, ne azok mondják meg, hogy mi kell neki.
Az előadó a továbbiakban hangsúlyozta azt is, hogy pedagógiai paradigmaváltásra van szükség.
Az oktatás középpontjába a gyereket kell állítani, újra kell értelmezni, mi az a tudás, a tanítással szemben a tanulást kell fókuszba helyezni és az ismeretátadó tanítást a kompetenciafejlesztő tanulásnak kell felváltania. Előadása során szó volt még az új állami oktatási program fő céljairól, a kurrikuláris reform alapelveiről, továbbá arról is, hogy mik lehetnek az intézményfejlesztés területei, illetve arról, hogy az oktatási intézményeknek milyen előkészületeket kellene megtenniük a reform megvalósításához.
Nevelés és/vagy nevetés
Ez már a másik előadás címe volt, amely során Dr. Varga László, egyetemi docens, a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának dékánja arról beszélt a résztvevőknek, hogyan lehet humorral örömpedagógiává változtatni a tanítást. A nevetés terápia.
Itt van ez a lehetőség a kezünkben, amelynek a segítségével sokkal hitelesebb személyiséget tudunk nevelni”
– mondta, hozzátéve, a kutatások szerint a humorérzék és a kreativitás egyébként is nagyon korreálnak egymással és a humorral méregteleníteni is lehet.
A dékán szerint a 21. száza oktatási problémái pusztán tantervi reformokkal nem megoldhatók, akkora ugyanis a baj, hogy a megoldáshoz kultúraváltás kellene.
Mint mondta, megváltozott a helyzet, manapság egy osztályban akár nyolc évnyi mentális különbség is lehet két gyerek között. Véleménye szerint fontos lenne jóval nagyobb figyelmet szentelni az óvoda-iskola átmenet problematikájának is.
A tanítónak kellene legalább még két évig a gyerek szempontjai szerint tanítani, nem a gyereknek idomulnia azonnal az iskolához”
– fűzte hozzá. Mint mondta, nem foglalkozunk kellőképpen az érzelmekkel, ami az oktatás végét jelenti. Úgy véli, három fontos feladatnak kellene teljesülnie ahhoz, hogy a gyerekek nevelői lehessünk, ezek a megismerés, a megértés és az elfogadás.
Nagy problémának tartja azt is, hogy a fiatalok nem tudják megélni a pillanatot, nem megélik a napot, hanem csak túlélik azt, a múlt nem érdekli őket, a jövőt pedig nem tervezik, mert félnek tőle. Azt állítja, a védettség kora véget ért, hiányzik a tradíció és a kontroll, fogyasztói társadalomban élünk, ahol hihetetlen a versenyhelyzet alakult ki, ráadásul a család, mint közösség is átalakult.
A pedagógiai kultúraváltás ezért véleménye szerint azt jelenti, hogy vissza kell térni a gyökerekhez.
Az előadásokat követően a területi választmány elnök asszonya virágcsokorral köszönte meg a pedagógusoknak a segítséget, majd kötetlen beszélgetéssel zárult a pedagógustalálkozó.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »