A turizmusirányító állami szervezet, a Magyar Turizmus Ügynökség (MTÜ) felállításakor már sok vendégváró biztos volt benne: az új felügyeleti szerv az állam kinyújtott karjaként nem elégszik meg a szakma formális irányításával.
Sajtóhírek szerint készült egy olyan törvénytervezet, miszerint a szállásadóknak el kell kérni és tárolni a vendégek nevét, nemét, születési helyét, idejét, állampolgárságát, anyjuk nevét. A szállodáknak le kéne másolni a személyi okmányokat, rögzíteni az érkezés és távozás dátumát. Ezen adatokat a nemzetbiztonsági szolgálatok kikérhetik, ha feladtuk indokolja.
A turisztikai szektor szereplői szerint az úti okmányok lemásolása európai országok szállodáiban sem szokatlan, de arról nem tudnak, hogy ezen adatokat bárhová továbbítani kéne elektronikus úton. A jogszabálytervezet ráadásul súlyos pénzbüntetést is kilátásba helyez az adatszolgáltatás elmulasztása esetére.
Azt pedig a Balatontipp.hu szúrta ki, hogy egy másik friss törvénytervezet szerint a szállásadóknak, szálláshely-üzemeltetőknek egy új informatikai adatbázisban kéne rögzíteniük napi forgalmukat. A tervezet úgy írja, hogy „Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ működik, melynek üzemeltetőjét a Kormány rendeletben jelöli ki”. Ebben a „személyes adatot nem tartalmazó, statisztikai adatkörbe tartozó adatokat” kellene rögzíteni. S hozzáférési jogot kapna az MTÜ, a NAV, a KSH és a helyi önkormányzatok. A Balatontipp.hu „meghívásos balatoni konzultációt hirdetett” és a régió több mint ötven szállásadóját, szállásközvetítőjét, turisztikai marketinggel foglalkozó szakemberét kérdezte meg, mi a véleménye.
Akik válaszoltak, azok közül többen írták, hogy ha csak ezt az egyfajta statisztikát kell gyártaniuk és ez minden más hasonlót fölvált, akkor nem ellenkeznek, sokan azonban attól tartanak, hogy illetéktelenek is hozzáférnek az elvileg üzleti titoknak számító adatokhoz – főleg a „Nagy Testvér”, az állam oldaláról. Akadt, aki megjegyezte: a Magyar Turizmus Ügynökségben többen is dolgoznak olyanok, akik amúgy szintúgy turisztikai szereplők és ők így könnyen hozzáférhetnek a konkurencia adataihoz. Megint mást a Stasi-időkre emlékeztették a háttérben, tudtuk nélkül formálódó, a turisztikai szektort teljes állami ellenőrzés alá rendelő elképzelések. A Stasi-időkben persze sokkal költségesebb és időigényesebb volt például a Balatonra érkező NDK-s turisták megfigyelése.
Így dolgozott a Stasi
Hesse hadnagy volt a keletnémet állambiztonsági szervezet, a Stasi első Siófokra delegált ügynöke. A berlini fal felépítése után az 1964-es nyár volt az első, amikor megjelentek a Stasi emberei a Balatonnál – ez is kiderül Jobst Ágnes történész többek között Siófokon is ismertetett kutatásaiból. A hazánkba érkező NDK-s turistacsoportok idegenvezetői kapták a feladatot elsőként, hogy kísérjék figyelemmel: ki találkozik NSZK-állampolgárral a Balatonnál. A Stasi térfoglalása persze elképzelhetetlen lett volna a magyar szervek segítsége nélkül. Szolgálati helyiséget, bérelt házakat bocsátottak a rendelkezésükre a Balaton-parton is, s olyan lakásokat, ahol a tartótisztek az ügynökeikkel találkozhattak.
Siófokon például a rendőrkapitányság legfelső szintjén kapott helyet a keletnémet operatív csoport tisztje. Szállodai szoba- és telefonlehallgatással, levélellenőrzéssel is segített a BM, sőt, helyi ügynököket is beszervezett – németül jól beszélő vendéglátósokat, így például szálloda- és kempingportásokat – arra, hogy megfigyeljék a kelet-nyugati randevúkat.
Az operatív csoport mellett az NDK-s Balaton-brigád ügynökei voltak azok, akik turistának álcázva, kempingfelszereléssel érkezve vegyültek el a vendégek között. A fennmaradt ügynökvezénylési iratokból tudható: a Casanova fedőnevűt Siófokra, Rosét Lellére, Ladát Földvárra küldték két-háromhetes balatoni „operatív üdülésre”, természetesen feleségestől.
Joachimnak például az volt a feladata Siófokon, hogy a szállodasoron sétálgatva figyeljen és szúrja ki, hogy kik érdeklődnek a keletnémetek közül a szállodai asztalokon hagyott NSZK-újságok iránt. Azt kapták ukázba: akinél a nyugatra szökés gyanúját észlelik, ismerkedjenek meg vele, férkőzzenek a bizalmába.
Irdatlan pénzbe került az ügynökhálózat fenntartása (nyaralás, lakás, autó), ugyanakkor a hatékonyság erősen megkérdőjelezhető volt. 1985 nyarán (kutatta ki Jobst Ágnes a berlini iratokból) egy Stasi-ügynök három héten át strázsált Fonyódon egy Turul utcai ikerház előtt, ám nem érkeztek meg az oda várt NDK-s vendégek. Akiknek odahaza utazás előtt be kellett jelenteni, hogy pontosan hová mennek, de sokszor kamu címet adtak meg, hiszen tudtak ők is arról, hogy figyeli őket a Stasi.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
