Mocsi várja, hogy eljöjjön az ő ideje Elek Zoltán2024. 01. 03., sze – 17:41
A lakszakállasi Mocsi Attila augusztus végén szerződött Zalaegerszegről a török élvonal újoncához, a Rizesporhoz. A magyar válogatott keretébe rendszeresen behívót kapó 23 éves védővel a nemzeti csapat mellett beszéltünk új klubjáról és a török bajnokságot érintő balhékról is.
Hogy van? Az év végén négy meccset is ki kellett hagynia.
Van egy bokasérülésem. December elején egy meccs előtti edzésen beleléptem egy lövésbe, ami elvitte a lábam. Nagyon csúnya volt, belilult, bedagadt az egész bokám. Akkor még elutaztam Ankarába, hátha tudok játszani, de másnap már MR-re mentünk, mert nem javult a helyzet. Kisebb sérüléseket már előtte is összeszedtem, a bokámon is volt egy kisebb szakadás, ami gyógyulófélben volt, annak sem tett jót ez a blokkolt lövés. Körülbelül egy hónapja szenvedek vele. A héten már edzettem a csapattal is, de még nem minden nap dolgozok velük, van, amikor külön gyakorlok. Bizakodóak vagyunk a hétvégi meccsel kapcsolatban, de még nem biztos, hogy újra ott lehetek a pályán.
Térjünk vissza kicsit az időben augusztus végére, akkor igazolt Zalaegerszegről Törökországba. Előtte voltak olyan vélemények, hogy megrekedt egy kicsit a fejlődése. Hogy látta ezt, jókor jött a váltás?
Nem gondolnám, hogy megállt a fejlődésem. Mint minden játékos életében, nálam is volt egy kis holtpont, de ez is inkább mentálisan volt bennem. Ha megnézzük az Európa-konferencialiga-selejtezőket, ahol az Eszékkel játszottunk, vagy akár az Union Berlin elleni edzőmeccset is, magas szinten tudtam játszani. Ellenben az NB I-ben nem tudtam azt a szintet hozni, amit elvártam magamtól. Nagyon jót tett a váltás, és szerencsére magas szinten tudtam játszani az új csapatomban.
A leigazolása után azonnal kezdő volt és gólt is lőtt. A beilleszkedés teljesen zökkenőmentes volt?
Nagyon jól fogadtak már az első napon is. Nemcsak a játékosok, de a klubban dolgozó emberek is barátságosak voltak, ez is kellett ahhoz, hogy másnap góllal tudjak debütálni. Nyilván ez a teljesítmény hozzásegített, hogy egyszerűbb legyen az átállás. Mondhatni, azzal berúgtam az ajtót és utána is tudtam tartani azt a szintet. Érzem az edző és a csapat bizalmát, ez nagyon fontos. Ami a beilleszkedést illeti, az elején egyedül érkeztem ki, és amíg lakást kerestem, az edzőközpontban laktam. Van itt egy hotelhez hasonló rész, ahol a játékosok az edzések között is pihenhetnek, de a mérkőzések előtt is itt bent alszunk. Nem mondom, hogy már az első nap barátok lettünk a csapattársakkal, de egy hét után már a külföldi játékosokkal együtt mentünk kávézni, sokat beszélgettünk, de a török játékosok is kedvesek voltak, jól fogadtak. Nagyon sok új érkező volt, szinte egy új csapat formálódott, úgyhogy ez is segített, mert az elejétől mindenki próbált megismerkedni a társakkal.
Mennyiben más a tengerparton élni Zalaegerszeg után? Nagy volt a váltás?
Nem mondanám, Rize nem egy óriási város. Amire szükségünk van a mindennapi élethez, üzletek, étterem, kávézó van, de tudunk abszolút a focira fókuszálni. Ki lehet kapcsolódni, hiszen gyönyörű a tengerpart, de nem strandos, turisztikai szempontból felkapott hely. A város a tenger és egy hegyoldal között fekszik, így egy séta abszolút pihentető tud lenni. Egy olyan játékosnak, mint én vagyok, akinek a fejlődés a legfontosabb a karrierjében, tökéletes a város, hiszen nem azért jöttem, hogy minden időmet luxuséttermekben töltsem.
Minden bizonnyal kevesen vannak itthon, akik hétről hétre török bajnokikat néznek. Hogyan mutatná be az ottani focit?
Folyamatosan fejlődik a bajnokság, európai szinten már a legjobb tíz között van. Ezt mutatja az is, hogy milyen nevek igazolnak ide. Nyilván a magas fizetések is csábítóak a komoly nemzetközi rutinnal rendelkező futballistáknak, de ha nem a Galatasarayt vagy a Fener-bahcét nézzük, akik a BL-ben vagy az EKL-ben is komoly eredményeket érnek el, akkor is sok a minőségi játékos a kiesési zóna környékén lévő csapatoknál is. Például a Basaksehirnél az a Piatek a csatár, aki a Milanban és más olasz csapatoknál is játszott. Vagy a Samsunsport is mondhatnám, ahol a középcsatár, aki ellen játszottam nemrég, tavaly még az Espanyolnál focizott, de az utolsó előtti Pendikspornak is vannak játékosai, akik a Bragában vagy az Alkmaarban húztak le éveket. Fizikálisan sokkal magasabb a színvonal, mint az NB I-ben volt, így minden szempontból komoly bajnokságba érkeztem.
Nagyon szép képet festett a környezetről és csak jókat mondott a csapatról, a ligáról, de a hírekbe balhék miatt is bekerült a bajnokság. Ráadásul ugyan az ellenfél részéről, de éppen az önök meccsén történt az ominózus bíróverés. Mennyire érinti ez a mindennapjaikat?
Nyilván nem tesz jót a török focinak, hogy ilyenek történnek, de szerencsére a mi csapatunknál rend és nyugalom van. Nem foglalkozunk a bírókkal vagy egy-egy rossz ítélettel. Melyik bajnokságban nincsenek rossz bírói döntések? Azt is pozitívumként értékelem, hogy egy gyengébb meccs után nem a bíróval foglalkozunk, hanem próbáljuk magunkban keresni a hibát, kielemezni a játékot. Azt gondolom, ezért is tudunk sikeresek lenni, a balhékat pedig kizárjuk és kimaradunk belőle.
Ősszel is ott volt a válogatott keretében. Marco Rossival beszélt az új csapatáról?
Mikor ott voltam az edzőtáborban, beszéltem vele, gratulált. Folyamatosan figyelnek, megkapom a behívókat, így remélem, hamarosan eljön az én időm.
Hogyan látja a helyzetét, meglehet rövidesen a debütálás, akár még az Eb előtt, hogy ott lehessen az utazó keretben?
Ez nagyban múlik rajtam is. Bízom benne, hogy rövidesen eljön a pillanat, amikor megkapom a lehetőséget. Akkor kell hasonlóan jól teljesítenem, mint a klubcsapatomban. Nagyon bízom benne, hogy a válogatott erőssége tudok lenni hosszú távon is.
Volt olyan, amikor csalódottan ment haza egy összetartásról, hogy nem sikerült bemutatkozni?
Nem mondanám, hogy csalódott lettem volna. Persze én is mindig játszani szeretnék és mikor felkészülési mérkőzéseink voltak, megfordult a fejemben, hogy lehet majd most, hiszen nagyon várom már azt a pillanatot. De ez tart az adott meccs végéig, aztán miután hazaértem, folytatom a munkát, hogy a következő összetartáson újra ott lehessek. Nagyon büszke vagyok arra, hogy kerettag vagyok, ez is egy óriási dolog. Nap mint nap dolgozom azért, hogy bemutatkozhassak és meg tudjam mutatni magam.
Zárásként visszatérve a Rizesporhoz. Egy újonc csapatról van szó, amely volt már dobogón is az ősszel, most a hetedik helyen áll. Mik a kitűzött célok a szezon hátralévő részére?
Mikor ideérkeztem, a kimondott cél a bennmaradás volt. Azt gondolom, hogy jól, az elvárásokat meghaladva teljesítettünk. Bízom benne, hogy nem kell majd hátrafelé tekintgetnünk, folyamatosan ezért dolgozunk. Igen, voltunk a harmadik helyen is, ami most is csak négy pontra van tőlünk, de a kiesőzóna is csak kilencre, így óvatosnak kell lennünk. Meccsről meccsre haladunk, aztán meglátjuk, mire lesz ez elég. Nagyot szólna, ha oda tudnánk érni ez európai porondot érő helyek valamelyikére. Januárban hét meccsünk is lesz, ami nagyon fontos időszak lehet. Ha viszont tudjuk folytatni ezt a játékot, ezt a hozzáállást, akkor nagyon szép helyezést is elérhetünk a szezon végén.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
