„Seregeinket a hadianyaggyárakban dolgozó nők mentették meg, és ők biztosították fegyvereink győzelmét” – jelentette ki 1916 augusztusában Edwin Samuel Montagu brit hadianyag-gyártási miniszter. Bár az első világháborúból ekkor még több mint két év hátra volt, a politikus helyzetértékelése 1918 végén ugyanúgy megállta volna a helyét. A Nagy Háború számos területen hozott hatalmas változást az európaiak életében, de az egyik legnagyobb fordulat vitathatatlanul a nők társadalmi szerepének értékelésében következett be. A háború során ugyanis a nőknek kellett betölteniük a frontra távozott férjeik és fiaik után keletkezett űrt, vagyis tömegesen kényszerültek munkába állni. Amíg azonban egy katonakorú férfi egyetlen feladata az volt, hogy harcoljon, a nőktől továbbra is elvárták hagyományos háztartási kötelezettségeik ellátását. A Nagy Háború végére azonban bebizonyították, hogy egy ennyire súlyos válsághelyzetben is képesek helyt állni.
Az első világháború során a nők nemcsak a hátországban, hanem a frontokon is helytálltak. A háborús övezetekben tevékenykedő nővérek olykor saját életüket is kockára téve gondozták a sebesült, rokkant, gáztámadásban megsérült, amputáción átesett, vagy az embertelen körülmények hatására megőrült katonákat. Előfordult ugyanis, hogy egy-egy célt tévesztett tüzérségi lövedék a tábori kórházakat találta el.
Bár kezdetben a nővérek többsége romantikus képet alakított ki a betegápolásról, később rá kellett döbbenniük, hogy a sebesültek gondozása nem a jólfésült katonákkal való flörtölésről és a betegekkel való sétálgatásról szól.
A valóság kiábrándító volt, a nővérek azonban a feleségük vagy anyjuk után kiáltozó, vizelet- és izzadságszagú katonák mellett is mindvégig kitartottak.
Az angliai Myrtle Katonai Kórház sebészeti osztálya 1916-ban
Hősiességük, önfeláldozó viselkedésük jelképe azonban különös módon egy olyan nővér tragikus sorsa lett, aki valójában nem is betegápolóként tűnt ki az első világháborúban. Az előkelő angol családba született Edith Cavell egy londoni nővérképző iskola elvégzése után, az 1900-as évek elején Brüsszelben kezdett el nővérként dolgozni, ahol megalapította a l’ Infirmière (Az ápolónő) nevű folyóiratot.
Cavell néhány hónappal azután, hogy Németország megszállta Belgiumot, 1914 novemberében a háborútól irtózó szövetséges katonákat kezdett el bujtatni. Arisztokrata barátja, Reginald de Croy herceg kastélyában hamis dokumentumokat készítettek a bujdosóknak, majd brüsszeli lakásokon rejtették el őket.
A – főként brit, valamint belga és francia – katonákat és katonakorú, háború elől menekülő fiatalokat ezután átsegítették a semleges Hollandiába, ahol már nem kellett félniük a harcoktól. Tevékenységüket azonban hamarosan leleplezték.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
