Érdekes cikk jelent meg az RT.com-on. A brit egészségügyet elmarasztoló helyi orvos írása olyan dolgokra világít rá, amelyek segítenek megérteni, milyen hibákat követett el a Nyugat a védekezésben, és azt is, hogy mindez tulajdonképpen elkerülhető lett volna, ha egy kicsit is komolyabban veszik a kínai fenyegetést. Az orosz kormányhoz ezer szálon kötődő RT cikkeit ugyan mindig érdemes forráskritikával kezelni, a cikk önmagában van annyira erős, hogy érdemes legyen foglalkozni vele.
A nálunk leginkább a körzeti orvosi pozíciónak megfelelő poszton dolgozó Malcolm Kendrick igen erős felütéssel kezdi írását. A kórházban és idős otthonokban egyaránt tevékeny szakember szerint hetek óta küzdenek a védőfelszerelések hiányával, miközben sorra veszti el idős pácienseit.
Mint írja, a brit egészségügyi ellátás egész egyszerűen nem készült fel egy járvány lehetőségére. Januárban, amikor Kínából már tömegével érkeztek a hírek a betegségről, a nemzeti egészségügyi hivatal „mélyen aludt”.
Március elején, írja a szerző, Franciaországba ment síelni. Nem volt egyetlen ismerőse sem fertőzött, nem találkozott egyetlen CoVID-ban szenvedő pácienssel sem, majd néhány nap alatt a helyzet elkezdett komolyodni. A kórház vezetése naponta hívta össze orvosait, egyik nap A-t, másik nap B-t mondva nekik, egymásnak ellentmondó intézkedésekkel bombázták a szakszemélyzetet,
Olaszországban már javában tombolt a járvány, mire az „alvó óriás”, a brit egészségügyi hivatal a tudatára ébredt, tenni kell valamit. Hirtelen azonnal végrehajtandó utasításokkal kezdték bombázni a kórházakat és úgy szórták a pénzt – írja Kendrick – mintha nem lenne holnap. Sorra küldték haza a betegeket, minimálisra csökkentve a kórházban eltöltött idejüket, de voltak olyanok, akiket szociális otthonokba utaltak át, nem ritkán koronavírussal fertőzve. Az orvos szerint a szociális otthonok erre nem voltak felkészítve, az alkalmazottaknak nem voltak védőfelszereléseik, sok helyen a fertőzöttek elkülönítését sem tudták megoldani.
Kendrick azt állítja, a brit hatóságoknak kezdetben egyetlen célja volt, minél hamarabb kiüríteni a kórházakat.
Szociális munkásokra hárult a feladat, hogy az idős betegeknek helyet találjanak. Ha egy otthon alkalmazottja koronavírusos tüneteket produkált, mindenkinek ott kellett maradnia, ráadásul úgy, hogy tesztek sem álltak rendelkezésre.
Árilis elején kezdtek tömegével meghalni Kendrick betegei. Módosult tudatállapot, flegyorsult légzés, alacsony véroxigén-szint. A beszámoló szerint a betegek meglepően nyugodtak voltak. Az egész néhány óra alatt játszódott le, sokszor az előtt, hogy a mentők egyáltalán odaértek volna.
A tömeges tesztelés még ekkor sem indult el!
Az orvos szerint egyetlen betegcsoportot teszteltek rendszeresen, azokat, akik súlyos, sokszor visszafordíthatatlan tünetekkel kerültek kórházba. Miért? – teszi fel a kérdést a szakember, a meglévő tünetek egyértelmű kezelést igényeltek, felesleges volt már tesztelni.
Április közepére az ország kórházai gyakorlatilag kiürültek, a műtéteket elhalasztották, a kemoterápiás kezeléseket szintén.
Mindeközben a szociális otthonok tömve voltak betegekkel, sokszor koronavírussal fertőzött emberekkel. Nagy részük ráadásul az idősebb korosztályba tartozott, éppen a legveszélyeztettebbek közé. Kendrick azt állítja, ekkora már enyhe paranoia tüneteit vette észre magán. Minden köhintés után azon lamentált, vajon elkapta-e a kórt, rendszeresen mérte a lázát, véroxigénszintjét, állandóan a pulzusát vizsgálta.
Egyre többen keresték fel a kórházakat, de be nem juthattak. Az udvaron felállított konténerépületekben végezték a kivizsgálásokat egy szájmaszk, egy pár túl bő kesztyű és egy felvétele után két perccel darabjaira hulló védőruha társaságában. Az egészségügyi hatóságok közben aszerint módosították a kötelező viselet előírásait, hogy éppen mi volt készleten.
A halotti bizonyítványok kiállítása is problémát okozott.
Az orvosok egész egyszerűen nem tudták, miként „könyveljék” el a halál okát. Hogyan írják be a koronavírust, ha teszt hiányában azt hivatalosan nem lehetett igazolni. Ekkora az országos sajtó is foglalkozni kezdett a szociáli otthonokban zajló küzdelemmel, amelynek az lett a következménye, hogy a hatóságok napjában többször változtattak a rájuk vonatkozó előírásokon.
Kendrick azt írja, május elejére rendeződni látszik a helyzet. Egyre tisztábban látnak, a kapkodás is megszűnt. A szakember szerint óriási balfogás volt nem észrevenni, hogy a betegség vektorai, terjesztői éppen a kórházak és a bennük dolgozó alkalmazottak lesznek. Az orvosok és ápolók különösen a szociális otthonokban ápolt idősek esetében „okoztak” óriási károkat, miután a betegeket elküldték a kórházakból. Kendrick úgy véli, hiba volt egyetlen célért, a kórházak kiürítéséért félretenni mindent más szempontot.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
