Van abban valami, amit Örkény István a „Nézzünk bizakodva a jövőbe!” c. novellájában ír az ezeréves pechszériáról, s Rönkfalva kiváló példa erre a pechszériára.
A mondák szerint egykor itt vadászgatott Imre herceg, Szent István fia, de nem itteni vadászatban vesztette életét, az ő emlékét őrzi a falu katolikus temploma.
A falut először 1336-ban említik, amiben csak annyi a pozitívum, hogy a tatárjárást, mivel akkor még nem létezett, szerencsésen megúszta. 1533-ban pestis pusztított. 1763-ban részt vettek a zendülésben, s hogy még elviselhetetlenebb legyen a sors, a XIX. században a szőlők is kipusztultak, így ne, tudták kihasználni a borkimérési jogukat. És ez még csak a békésebb szakasza a történelemnek, még csak most következik kérem, a XX. század…
Az eredeti, Árpád-kori templom 1898-ig szolgált, amikor az egyházi év utolsó vasárnapján a vihar olyannyira megrongálta, hogy a hívek egymást taposva menekültek ki a Szentmiséről. A templom javíthatatlan károkat szenvedett, de a falu nem hagyta magát: 1904 Pünkösdjén már felszentelték az új templomot.
A templomból néhány méternyire húzták meg a trianoni határt s ez 1945 után vált igazán jelentőssé, amikor már nem csak a határ, hanem a megközelíthetetlen határsáv is itt húzódott.
1951. december kilencedikén a falu plébánosa, Kőmíves János, átszökött a határon. Könnyű lenne a kényelmes foteljeinkből elítélni őt, hogy hátrahagyta a hazáját és a híveit, de ne feledjük: 1944 és 1971 között 191 magyar katolikus egyházi személyt fosztottak meg az életétől, köztük a közelben szolgáló Brenner Jánost is, akiről előző alkalommal meséltem. A templom magára maradt és lezárták a hívek elől. Gyönyörű berendezése az enyészeté lett, már csak a határőrök használták megfigyelőpontként.
A leromlott Szent Imre templom, Rönök. forrás: nyugat.hu
1971-ben már ott tartottak, hogy a megyei egyházügyi tanácsos arról tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy a templomot le kell bontan… Azonban a különböző szintű pechek ekkor, a rendszer sajátosságából adódóan kioltották egymást: a felkért vállalatok, kapacitás hiányában nem vállalták a munkát, így a templom kegyelmet kapott. Furcsa, de kádári bürokrácia útvesztőiből kitalált az isteni kegyelem.
És ekkor kezdődtek meg a remény évtizedei: a nyolcvanas évek elején az Őrvidéken (Lajtabánság, Burgenland) megalakult egy bizottság „Mentsétek meg a Szent Imre templomot” céllal, 1988-ban lebontották a vasfüggönyt, s már a magyar hívek is megközelíthették a romot. 1990-ben kezdődött meg a templom felújítása, keresztjét Szent II. János Pál pápa 1991-ben áldotta meg magyarországi látogatásán, s 1992. szeptember 20-án felszentelték az újjáépített templomot.
Örkény azt írta, hogy száz-száztizenöt év múlva ér véget a magyarság ezeréves pechszériája – de Rönök és újjáépült temploma példa arra, hogy ha összefogunk, van bennünk hit, erő és akarat, korábban is meg tudjuk fordítani a sorsot.
Legyenek áldottak a kezek, melyek helyreállították Isten hajlékát!
Az újjáépült rönkfalvi templom – Rozványi Dávid képe
Korábban:
Zöld-e az Őrség aranya?
A táj gyönyörű, a sors keserű…
És mi is az az Őrség?
Szentmise Felsőszölnökön
Perben a történelemmel: Őriszentpéter, az “átjárók”
Majom a lovon, középkori szelfi, a hely, ahová sohasem süt be a Nap… Velemér
Táncoló színek – Veleméri katolikus templom
“Nemesmedvesig” és az erdőn át
The post Mit őriznek az Őrségben? – 9. Az ezeréves pechszéria margójára, Rönkfalva appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
