Szeptember 22-én hitoktatók és liturgikus, pasztorális munkacsoportok tagjai gyűltek össze Budapesten, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola dísztermében. A Sapientia Pedagógus Fórum rendezvénysorozat első idei alkalma Máté-Tóth András teológus előadásával kezdődött, majd kiscsoportos beszélgetések következtek.
A Sapientia főiskola Máté-Tóth András vezetésével működő Valláspedagógiai és Pasztorálszociológiai Kutatóintézete többéves kutatás keretében vizsgálja a szerzetesi fenntartású iskolákat – ennek részeként szervezték a tanévnyitó konferenciát a szerzetesi főiskola dísztermében.
A bevezető előadás kezdetén olyan alapvetőnek tűnő kérdések merültek föl, mint: Mi a hittan célja? Mire való szerintünk? Mit akarunk mi, hittanárok a hittannal?
Máté-Tóth András négy nagyobb témakörre tagolta Kutatói kérdések a hittanári identitásról című előadását, kezdve az egyházi dokumentumokkal, melyek világosnak és egyértelműnek tűnnek – amíg közülük csak egyet vettünk a kezünkbe. Ha többet is figyelmesen elolvastunk, összetettebbé válik a kép; erre példaként az 1979-es Catechesi tradendae dokumentumból hozott ma már némiképp meglepő idézeteket. Az előadó kiemelte,
Előadása második egységében a nemzetközi szakirodalom alapján vizsgálta az iskolai hitoktatás sokféle célját. Máté-Tóth András szerint négy megközelítési mód rajzolódik ki: küldetés és szolgálat; reprezentáció és jog; vallástudományi-összehasonlító; valamint szervezeti-strukturális.
Ezt követően egy korábbi, 1994-es kutatást mutatott be az előadó, amelyet a Szeged-Csanádi Egyházmegyében végzett, ahol akkoriban mintegy háromszáz hittanár tevékenykedett; közülük több mint százan küldték vissza kitöltve a kérdőívet. A hittanárok típusait kívánta látni a kutatás, és a hozzáállások alapján három nagyobb csoportot azonosítottak: a rajongók, az elégedettek és az elvágyódók csoportját. Ezenkívül hat úgynevezett szakmaválasztási motívumcsoportot állapított meg 1994-ben Máté-Tóth András. Eszerint voltak, akik az iskolakultúrát szerették volna formálni hittanárként; másoknak a hit átadása volt a legfőbb szempont; megint másoknak a tanári szabadság; a szakmai lehetőségek; a tanúságtétel; illetve a szekularizáció ellensúlyozása volt a motivációja.
Az előadás után az Ami kötelező, és ami nem témájú kiscsoportot Hortobágyi Attila (Szent Benedek Iskola, Szeged) vezette. Fedor Péterné Piroska (Szalézi Szent Ferenc Gimnázium, Kazincbarcika) Hittan a tantárgyak között, Bozsik Zoltán (Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium, Eger) pedig Hittan és/vagy katekézis, és/vagy még mi címmel vezetett kiscsoportot.
A rendezvény végén a résztvevők hozzászóltak a készülő új kérdőívhez, és egyben kifejezték reményüket, hogy lesz lehetőség a jövőben is hasonló szakmai programokra.
Forrás és fotó: Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
