Mit lehet kezdeni az iskolai zaklatással?

Mit lehet kezdeni az iskolai zaklatással?

A TANDEM szervezet múlt heti konferenciájának résztvevői egy műhelymunka keretében kerestek megoldásokat a jelenség kezelésére. Az ún. „bullying” rendszerint rejtett, de annál inkább elterjedt és súlyos közösségi problémát jelent az oktatási intézményekben.

Megelőzni, felderíteni és kezelni. Ezek azok a kulcsfontosságú cselekedetek, amelyekkel leépíthető az iskolai zaklatás, s annak romboló hatása. Hogy milyen konkrét eljárásokkal lehet ezt elérni, annak mikéntjét egy tucatnyi résztvevő kereste Az élet játék” című élménykonferencián.

A műhelymunkát a TANDEM két munkatársa, Molnár Éva és Sikula Gábor tartották. A részvevők többsége pedagógus volt, vagyis ilyen módon is személyes tapasztalattal bírtak az iskolai zaklatás változatos formáitól. A téma kényes mivolta miatt a személyes beszámolók nem hagyhatták el a workshop zárt terét – ám legyen elég annyi, hogy amikor a konkrét problémákról volt szó, mindegyik résztvevő maximális komolysággal beszélt a tapasztaltakról.

Sikula Gábor néhány elméleti alapvetéssel vezette fel a foglalkozást. Ezek közül a zaklatás és a konfliktus közötti világos különbségtétel volt a legfontosabb, amely nem is annyira egyszerű feladat, mint amennyire elsőre hangzik. A bullying-nál egy kipécézett diákot ismétlődően és hosszú időn keresztül negatív cselekedeteknek teszik ki – fizikailag vagy verbálisan. Lényeges mozzanat az is, hogy aránytalan erőviszonyokról beszélünk, s így az áldozat nem tudja megvédeni magát. Ez utóbbiban világosan különbözik a konfliktustól, amely során az egyének képesek az önvédelemre, mi több, az efféle ellentétek a személyiségfejldőés természetes velejárói is lehetnek. Másként fogalmazva, míg a zaklatástól nem, a konfliktusoktól – ha megfelelő keretek között zajlanak – megerősödhet és fejlődhet a diák személyisége.

A résztvevők a külön csoportokra tagolódó foglalkozások előtt több problémát is felvetettek. Ilyen volt például, hogy egy rosszul kezelt konfliktus bántalmazássá is fajulhat, ezért fontos résen lennie a pedagógusnak. Ez esetenként különösen nehéz feladatnak számít, mivel a bántalmazott gyermeknek gyakran nincs önbizalma ahhoz, hogy segítséget kérjen.

Hírdetés

Mi az, ami segíthet a megelőzésben?” – hangzott az első kérdés a részvevők első csoportjának. Talán itt merült fel a legtöbb ötlet és meglátás. Alapvető tényezőként merült fel a családon, iskolán és az osztályon belüli biztonságos légkör, hiszen így lehet elnyerni a gyerekek bizalmát ahhoz, hogy megnyíljanak a zaklatás jelentette megalázottság után. Emellett egy sor képesség rendszeralapú, folyamatos kialakítására és ápolására is szükség van a kommunikáció- és önismeret fejlesztéstől kezdve a konfliktuskezelésen át az önismeretig – minden érintett számára. Ha mindez elégséges szinten megvalósul, ott kevésbé fog előfordulni a zaklatás – hangzott az egyik következtetés.

A második kérdés a felderítésre vonatkozott. Itt meglehetősen praktikus, néhány helyen már bejáratódott módszerek hangzottak el. Ilyen az anonim kérdőívek, a szöveges üzeneteket továbbító ún. „bizalomdobozok”, az osztálycsoportokban zajló beszélgetések, valamint az interaktív drámapedagógia is.

A harmadik feladat a problémakezelésre irányult. Itt hangzott el, hogy a bántalmazás tanúinak, megfigyelőinek óriási szerepe van, hiszen segítséget nyújthatnak a bántalmazottnak, de egyúttal jelezhetik is a problémát a pedagógusoknak, szülőknek.

A TANDEM három másik szervezettel közösen 2020 novembere óta dolgozik a „Stop bullying” elnevezésű Interreg V-A projekten, amelybe több iskolát is bevontak, s egyaránt dolgoznak szülőkkel, gyerekekkel és pedagógusokkal. A 2022 januárjában véget érő projekthez nemrég egy figyelemfelkeltő kisfilmet készítettek magyar és szlovák nyelven is, ami elérhető a szervezet Youtube-csatornáján.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »