Az amerikai elnökválasztás világszerte milliókban keltette azt a reménységet, hogy az immáron több mint ezer napja pusztító véres, kegyetlen orosz–ukrán háború belátható időn belül véget ér. Ebből józanította ki aztán a világot Joe Biden és/vagy stábja a támadófegyverek mélységi orosz célpontok elleni bevetésének engedélyezésével, gyalogsági aknák küldésével – azaz a háborús eszkaláció soha nem látott mértékű fokozásával, amihez több NATO-tagállami vezető is lelkesen csatlakozott. Ilyen körülmények között természetesen felmerülhet bennünk a kérdés: mit keresünk még mindig itt? Mi volt és mivé lett a NATO? Csóti György, a Magyar Atlanti Tanács elnöke válaszolt kérdéseinkre…
A Magyar Atlanti Tanács eszmecserét rendez „Gondolatok a NATO jövőjéről az amerikai elnökválasztás tükrében” címmel. A kérdés nem is lehetne ennél aktuálisabb. Rögtön a lényegre térve: Ön szerint mi a NATO jövője az elnökválasztás – és az azt követő fejlemények tükrében?
Elég nehéz kérdés, ezért nem szerencsés jóslásokba bocsátkozni. Ebből kiindulva rendezünk egy gondolatébresztő nyilvános eszmecserét november 27-én vezető politikusokkal és szakemberekkel. A felvezető panelbeszélgetés után lehetőséget kapnak a rendezvényen résztvevők hozzászólni és kérdéseket feltenni.
Jelenleg rendelkezésre álló információk alapján lényeges működésbeli változások várhatók a NATO-ban. Egy nagyon pozitív és egy negatív fejlemény történt a közelmúltban. Donald Trump győzelme és Joe Biden ezt követő lépései, melyek során egyre több eddig tiltott amerikai fegyver bevetését engedélyezi az ukránok számára.
Az elnökváltás Washingtonban a béke ígéretét hozza, nemcsak az orosz–ukrán fronton, és a NATO visszafogott fegyvercsörgetését a jövőben az egész világon. Visszatérést az eredeti eltökélt védelmi politikához és értékrendhez.
Ugyanakkor az európai tagországok számára anyagilag hátrányos lesz Trump elvárása a közös védelmi képességhez való nagyobb hozzájárulás kérdésében. Negatív fejlemények a jelenlegi elnök háború eszkalációjához járuló felelőtlen intézkedései az elmúlt napokban. Egy végletekig elmérgesedett helyzetben Trumpnak január 20. után nehéz lesz megvalósítani elképzeléseit.
Nincsenek előttem ugyan pontos és megbízható közvélemény-kutatási adatok, de talán nem állok messze a valóságtól, ha felteszem: a NATO a békeszerető magyarok számára jelenleg nem feltétlenül a béke és biztonság betonbiztos garanciája, épp ellenkezőleg. Különösen az Ön által is említettek tükrében (támadófegyverek bevetésének engedélyezése Ukrajna számára). Mi volt és mivé lett ez a katonai szövetség?
A NATO, teljes nevén Észak-atlanti Szerződés Szervezete, 1949. április 4-én jött létre az alapokmány washingtoni aláírásával. Az Egyesült Államok, Kanada és tíz nyugat-európai ország kizárólag a szovjet veszedelem elleni védelmi célból kötött szövetséget. A NATO egy értékalapú érdekközösség. Az alap az úgynevezett európai értékrend, amit ma transzatlanti értékrendnek is nevezünk. Ez több ezer éves múltra tekint vissza, a görög tudomány és művészet, a római jog, valamint a keresztény erkölcs alapján fejlődött ki. Ehhez jött még a XX. század második felében az egyedi és közösségi (kisebbségi) emberi jogok deklarálása. A közös érdek a bolsevik Szovjetunió terjeszkedésével szembeni védelem volt. Ma a szervezet 32 tagot számlál, a kommunista világbirodalom összeomlása után fokozatosan bővült a mai napig. Ezzel nincs is gond,
a baj az értékrendi válsággal van. A woke, BLM mozgalmak, LMBTQ és hasonló romboló ideológiák szeretnék felülírni eredeti értékrendünket (milyen hátsó érdekből, az más kérdés), ami súlyos társadalomrombolást eredményezett.
A NATO ennek többé-kevésbé ellenállt eddig, de már láthatóak itt-ott a fertőzés jelei. Ezzel összefüggésben a védelmi politikától eltávolodni igyekszik néhány tagország. Mindkét tendenciának ellenállhatunk, mert a többség velünk egyező állásponton van, csak aktuálpolitikai megfontolásból ennek egyelőre nem adnak hangot.
A már említett támadórakéták engedélyezése oroszországi mélységi célpontok ellen talán a konfliktus kitörése óta a legveszedelmesebb pillanat. Ezt a magyar külügyminiszter is megerősítette, amikor kijelentette, hogy az elmúlt évtizedek legveszélyesebb két hónapja előtt állunk. Ön szerint hogyan fajulhattak a dolgok idáig? Miért lépi meg ezt a hivatalának utolsó két hónapját töltő, leköszönő elnök? Puszta belpolitikai bosszú – amire rámehet akár az egész világ is? Vagy más, sokkal összetettebb okok állnak a háttérben? Kinek lehet érdeke atomháborút kockáztatni Oroszországgal?
Joe Bidennek ez a veszedelmes lépése származhat a mögötte álló körök aljas érdekeinek kényszerű érvényesítéséből, és/vagy egy gyenge erkölcsű ember szánalmas bosszújából. Nem tisztem ezt eldönteni. Neki már csak ügyvezető elnökként szabadna működnie, hosszabb hatású intézkedéseket nem hozhatna. Atomháború szerintem senkinek nem áll az érdekében. Lehet, hogy rossz emberek is vannak az Atlanti-óceán két partján, de nem buták. Egy atomháború az egész északi féltekét, de lehet az egész földkerekséget elpusztítaná. Egy XX. századi okos politikus mondta:
aki először lövi ki az atombombát, az másodszorra hal meg.
Állítólag Einstein pedig így vélekedett: nem tudom pontosan, milyen fegyvereket használnak majd a harmadik világháborúban, de a következőt kőbaltákkal fogják vívni.
Azt láttuk az ukrajnai konfliktus során, hogy a NATO-tagállamok vezetői közül csak nagyon kevesek, vagy talán a magyar miniszterelnök egyedül áll következetesen a béke és csakis a béke pártján. Ehhez ugyan később csatlakozott Robert Fico szlovák kormányfő, de a fősodor mégis minden mozdulatával a háború meghosszabbítása, sőt eszkalációja felé tolta a dolgokat. Joggal merül fel az emberben a kérdés: mit keresünk akkor még mindig a NATO-ban? Puszta illúzió, buta naivitás a semlegességnek még a gondolata is?
Tudni kell, hogy a NATO-tagországok vezetőinek többsége osztja a magyar miniszterelnök álláspontját a háború vagy béke kérdésében, és ennek hangot is ad fehér asztalnál vagy a folyosókon. Nyilatkozataikban mégis más álláspontot képviselnek. Ennek több oka is lehet: megfélemlítés, számítás, a fősodorból való kimaradás aggálya, rossz helyzetfelismerés, stb. Hasonló a helyzet, mint az elmúlt másfél évtizedben, a gazdasági-pénzügyi válság idején a bankok és multik megadóztatásától kezdve a migrációs krízisig, egyre többen adtak és adnak igazat Orbán Viktornak.
Az euroatlanti integrációnak, tehát a NATO-nak és az Európai Uniónak nincs alternatívája számunkra.
(Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kereskedjünk és akár barátkozzunk Kelettel és Déllel, vagy a világ bármely más tájával.) Az értékítéletében meggyengült, hibás célokat követő szervezeteket meg kell javítani, visszatéríteni az eredeti értékrendhez, ezt akár küldetésünknek is tekinthetjük. Az előbb utaltam rá, vannak látható és láthatatlan szövetségeseink. Hozzá kell segíteni a transzatlanti közösséget az alakuló új világrend elfogadásához, és együtt kell keresnünk a helyünket abban.
A semlegesség kérdése ma nem időszerű. Esély sincs erre a XXI. század Európájában.
Eddig is csak átmenetei időre volt alkalma erre néhány országnak. Kivétel csupán Svájc és néhány miniállam. Senki és semmi nem garantálná egy Magyarország méretű állam biztonságát, önmagát megvédeni meg képtelen lenne.
Ilyen „légkörben” mit tud tenni a Magyar Atlanti Tanács? Mit kell tudnunk róla, alapításáról, küldetéséről, tevékenységéről?
A Magyar Atlanti Tanács (MAT) 1992-ben alakult meg Antall József miniszterelnök kezdeményezésére azzal a céllal, hogy közhasznú civil szervezetként terjessze a transzatlanti együttműködés gondolatát Magyarországon, és felkészítse a társadalmat a NATO-tagságra vonatkozó népszavazásra. Ezt a küldetését kiválóan teljesítette, mert 1997. november 16-án a szavazók 85,3 %-a támogatta a csatlakozást. Ezt követően néhány éves stagnálás után a 2000-es évek közepén ismét megélénkült a tevékenysége, számos rendezvényt szervezett időszerű politikai, biztonságpolitikai kérdésekben. Az elmúlt években tovább fokozta működését, pontosan a fentiekben tárgyalt értékválság és az orosz–ukrán háború kapcsán kialakult érdekellentétek felszámolásához való hozzájárulás céljával. A MAT a NATO-tag és -tagjelölt országokban működő civil szervezeteket tömörítő nemzetközi szervezetben, az ATA-ban (Atlantic Treaty Association) is kiterjedt tevékenységet folytat.
***
A Magyar Atlanti Tanács „Gondolatok a NATO jövőjéről az amerikai elnökválasztás tükrében” címmel rendez eszmecserét, melynek helyszíne a Magyar Tudományos Akadémia székházának Kodály-terme (1051 Széchenyi István tér 9.), 2024. november 27. 18 órakor.
Az általános véleménycserét megelőző panelbeszélgetés résztvevői: Benkő Tibor volt honvédelmi miniszter, Sztáray Péter külügyi államtitkár, Fodor Gábor volt kulturális miniszter, Gyarmati István, a MAT főtitkára. Felkérés alatt Kajári Ferenc, a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese. Moderátor Csóti György, a MAT elnöke.
Az érdeklődők ITT regisztrálhatnak. A konferencia online is követhető lesz: https://mat.hu/wp/gondolatok-a-nato-jovojerol-az-amerikai-elnokvalasztas-tukreben-11-27/
Szűcs Dániel/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
