Nagy Péter alakját, a cár személyiségét, reformjainak időszakát különös rokonszenv és népszerűség övezi. Nem csupán egy erős személyiség vagy a háza tájékán két keze munkájával rendet tartó gazda iránti hagyományos szeretetről van itt szó, hanem az államférfi kikezdhetetlen hírneve iránti tiszteletről is. Azt ugyanis nem lehet a cár szemére vetni, hogy kizárólag a saját jólétéről, dicsőségéről és hírnevéről gondoskodott volna, hiszen gondolatai középpontjában elsősorban maga az ország állt.
Iskra Schwarcz: Nagy Péter pozsonyi látogatásáról című tanulmánya az Aetas folyóirat 2019/3. számában jelent meg. Az alábbiakban egy hosszabb részletet olvashatnak a munkából, a teljes írás ide kattintva érhető el!
Bár az orosz társadalomban és történelemtudományban már három évszázada folyik a vita Nagy Péter örökségével kapcsolatosan, azt senki sem kérdőjelezheti meg, hogy a cár reformjai megteremtették Oroszország európai hatalommá válásának alapjait. E tekintetben nem véletlen, hogy 2009 óta Szentpéterváron a „Nagy Péter útja” című nagyszabású történelmi és kulturális program keretében, évente rendeznek „Péter városairól” szóló kongresszusokat, 2010 februárjában pedig létrehozták a Nagy Péter Tudományos Intézetet.
Az intézet feladata Nagy Péter örökségének közzététele, a reformer cár működéséhez kapcsolódó, Oroszországban és Európában fellelhető muzeális, történelmi és egyéb emlékanyagok gyűjteményes feldolgozása, valamint „Péter városainak” kulturális téren való egyesítése. Ez utóbbiak közé azon városok tartoznak, melyeket Péter oroszországi és európai utazásai során felkeresett, valamint azok, melyeket ő maga alapított, illetve valamilyen módon kapcsolatba hozhatók a cár reformjaival vagy politikájával. Ezen a listán teljes joggal szerepel Szlovákia mai fővárosa, Pozsony is. Felmerül a kérdés, hogy ebből a szempontból miért ilyen érdekes ez a város, és vajon mivel keltette fel a cár érdeklődését. Végtére is az ún. „nagy diplomáciai körút” során, úton Bécs felé Péter még „arany Prágában” sem állt meg, hanem egyszerűen elhajtott mellette.
Arcmása Jean-Marc Nattier 1717-es festménye után
Köztudott, hogy a modern Szlovákia fővárosa csak 1919 óta viseli hivatalosan a Bratislava nevet. A középkorban és az újkorban a városnak német neve volt: Pressburg (magyarul Pozsony), és 1526–1848 között – előbb csak ténylegesen, majd később hivatalosan is – a Habsburg Birodalom részeként a Magyar Királyság fővárosa volt. Pressburgban koronáztatták magukat magyar királlyá a német-római császári címet birtokló, Habsburg-dinasztiából származó uralkodók, mint például azt 1655-ben I. Lipót császár (1658–1705) is tette, aki Pétert vendégül látta Bécsben.
A történelmi igazság szem előtt tartásával a német Pressburg elnevezés lesz kulcsfontosságú abban, hogy választ kapjunk arra a kérdésre, miért is látogatta meg Nagy Péter ezt a várost. A történetírásban alig szenteltek figyelmet Péter pressburgi tartózkodásának. Mihail Bogoszlovszkij nevezetes munkájában is csupán egyetlen rövid leírást találunk ezzel kapcsolatosan: „Péter valószínűleg július 6-án utazott Badenből a magyar Pressburgba, ami a Duna bal partján fekszik, Bécstől 60 versztányival lejjebb. A XVI. század közepétől e város (magyarul Pozsony) volt a Magyar Királyság fővárosa, melynek ősi, XIII. századi gótikus katedrálisában Szent István koronájával koronázták meg a magyar királyokat. A cár július 7-én tért vissza Bécsbe.” A téma másik szakértője, Nyikolaj Usztrjalov szűkszavúan annyit közöl, hogy Péter „meglátogatta Magyarország fővárosát, Pressburgot”. Dmitrij és Irina Guzevics pedig a „nagy diplomáciai körútról” szóló, újabb keletű alapművükben a cár pressburgi látogatását csupán úgy említik, mint „Bécsből csónakon tett rövid utazást”.
Mária Terézia koronázása 1741-ben
Péter pressburgi tartózkodásával kapcsolatban a szlovák szerzők munkái közül elsősorban Andrej Sas tanulmányára kell hivatkoznunk. A mű tekintélyes anyagon alapul, részletes elemzést ad a 17. század végének politikai helyzetéről, rekonstruálja a „nagy diplomáciai körút” nyugat-európai útvonalát, és elemzi a cárnak a Magyar Királyság fővárosába tett látogatásának okait, ugyanakkor sajnálatos módon több vitatható következtetést is tartalmaz.
Kétségesnek tűnik például Sas azon kijelentése, miszerint Péter a magyar Pálffy János gróffal vadászott volna annak stomfai birtokán. Először is a cárnak nem volt ideje a vadászatra (mindössze egyetlen napot töltött Pressburgban), másodszor pedig Péter teljesen közömbös volt a vadászat iránt, és a gyakorlati kérdések érdekelték, mindenekelőtt a hajógyár munkája, vagyis az új hajók építése Pressburgban. A cár városban tett látogatásának datálása ugyancsak téves. Sas a látogatást június 18–20-ra teszi, miközben a források szerint (például az orosz „Journal” közlése alapján) Péter júliusban kereste fel a várost, és 7-én már vissza is tért Bécsbe.
A szlovák szerzők közül még Igor Janotát kell megemlíteni, aki egyébként Sas munkájára támaszkodik, és megismétli Péter pressburgi látogatásának téves dátumát. Péter pressburgi tartózkodásának témája egyébként népszerű a drámaírók körében is. Ján Solovič szlovák író e történelmi szüzsé alapján írt „Péter és Pál” címen színdarabot a commedia dell’arte stílusában. A darabban megelevenednek a 17. század végi Pressburg jellegzetes szokásai, azok az idők, amikor a várost az orosz cár inkognitóban felkereste. 1988- ban a színdarab alapján játékfilm is készült, amit a szlovák televízióban rendszeresen bemutatnak.
Most pedig nézzük a forrásokat. Az osztrák archívumokban, különösen a bécsi Házi, Udvari és Állami Levéltárban végzett kutatásaim nem vezettek különösebb eredményre. Az oroszországi vonatkozású diplomáciai levelezésben, a szertartásrend protokollumaiban és a szertartásrenddel kapcsolatos egyéb aktákban a cár pressburgi tartozkodásával kapcsolatosan nem maradtak fenn feljegyzések. Ez azzal magyarázható, hogy Péter inkognitóban járt a városban, és ott tartózkodása során külön protokolláris eseményre így nem került sor. A bécsi udvarban működő velencei nagykövet, Carlo Ruzzini távirataiban csupán arról történik említés, hogy a cár váratlanul Pressburgba utazott az új dunai hajók megtekintése végett, ám a látogatás dátumára vagy időtartamára vonatkozóan már nem szolgálnak semmilyen adattal e dokumentumok.
Az Udvari Haditanács aktáinak tanulmányozása során sikerült egy 1698. június 12-i keltezésű bejegyzésre bukkannom a „követség” Morvaországon való átutazásának pénzügyi vonatkozásaival kapcsolatban. Ebben a morvaországi rendi gyűlés megbízottjai közlik, hogy vélhetően milyen élelmiszerek és pénzösszegek szükségesek a „nagy diplomáciai körút” morvaországi szakaszának idejére, és arról is megemlékeznek, hogy az orosz cár inkognitóban volt a követség tagja. Vagyis már június elején ismert volt a „nagy diplomáciai körút” tagjainak Bécsbe érkezése, ugyanakkor a dokumentumok nem tartalmaznak semmilyen közvetlen utalást arra nézve, hogy Pétert Pressburgban várták volna, mint ahogy az ezzel kapcsolatos előkészületekre sincs semmilyen konkrét bizonyíték.
Az orosz források vonatkozásában Péter pressburgi tartózkodását az ún. „Journalban” említik. Ez tulajdonképpen egy útinapló rövid jegyzetekkel, amit az utazás során vezettek. Az ott leírtak alapján végig lehet követni a „nagy diplomáciai körút” egészét. Ebben azt olvashatjuk, hogy július 3-án „a tizedes a Melegfürdőkbe méltóztatott utazni”. Ez alatt a Bécstől 25 kilométerre található Baden híres gyógyfürdőjét kell érteni. Az udvari kincstár által vezetett kiadási naplóból tudjuk, hogy a cár Alekszandr Mensikovval utazott oda, majd egy nappal később, július 4-én Badenbe érkezett az első és a második nagykövet, Franz Lefort és Fjodor Golovin is. Úgy tűnik, Péter július 5-ig tartózkodott ott. A továbbiakban a „Journalban” megemlítik, hogy a cár július 7-én visszatért, miután Prešporokban [Pozsony eredeti szlovák neve – a ford. megj.] járt.
A július 7-i időpont a Julián naptár szerint van megadva, így a Pressburgból való visszatérés napjának a gregorián naptár szerinti pontosításához hozzá kell adnunk a kérdéses dátumhoz még 10 napot. Ezek szerint Péter július 17-én érkezett vissza Bécsbe. Noha a cár visszatérésének ideje ismert előttünk, egy közvetlen utalást sem találunk arra vonatkozóan, hogy mikor utazott Pressburgba, és hány napot töltött ott. A választ erre a kérdésre Andrea Santacroce pápai nuncius Fabrizio Spada bíborosnak címzett jelentése adja meg. A nuncius ebben arról tájékoztatja a Vatikánt, hogy szerdán Péter I. Lipót császár társaságában részt vett a Kollonich Zsigmond bíboros által celebrált misén, ezt követően pedig a jezsuitáknál ebédelt Wolf atyával, majd rögtön ezután Pressburgba utazott. Az utazás célja az épülő új hajók megtekintése volt.
Iskra Schwarcz: Nagy Péter pozsonyi látogatásáról című tanulmánya az Aetas folyóirat 2019/3. számában jelent meg. Az alábbiakban egy hosszabb részletet olvashatnak a munkából, a teljes írás ide kattintva érhető el!
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
