Mit keres a pillecukor az édesburgonyán? – interkulturális sütés-főzés a komáromi szakközépiskolában Vataščin Péter2024. 11. 13., sze – 19:16 Komárom |
Egyszerre készítettek amerikai és helyi ételeket a Kereskedelmi és Szolgáltatóipari Szakközépiskola diákjai. Egy amerikai oktatási asszisztens, ill. az USA pozsonyi nagykövetségének munkatársai segítették őket ebben. A esemény azonban többet jelentett egy egyszerű lakománál: nyelvtanulás, egy másik kultúra megértése, sőt a világban tapasztalható megosztottság problémája is felmerült.
A Kereskedelmi és Szolgáltatóipari Szakközépiskola az elmúlt években nagy hangsúlyt fektetett a nemzetközi projektekre – legyen szó például törökországi főzőversenyről vagy írországi szakmai gyakorlatról, s a sort hosszan lehetne még folytatni. Ezen a téren a legaktuálisabb fejlemény az, hogy szeptembertől egy fiatal amerikai asszisztens, Stuart Holton foglalkozik az iskola diákjaival a Fulbright Program keretében.
Kapcsolódó cikkünk Komárom |
Sűrű hónapokat tudhat maga mögött a komáromi Kereskedelmi és Szolgáltatóipari Szakközépiskola – már ami a nemzetközi tapasztalatszerzést illeti. Az Erasmus+-programnak köszönhetően egyebek mellett nemcsak törökországi gasztroversenyen, hanem írországi szakmai gyakorlaton és finnországi iskolalátogatáson is jártak az intézmény diákjai és pedagógusai.
A komáromi Kereskedelmi és Szolgáltatóipari Szakközépiskola már 2016 óta résztvevője az európai mobilitási programnak. Hajabács Andrea, az intézmény pedagógusa lapunknak elmondta, alapvetően arra törekszenek, hogy minél több diákjuk eljusson külföldre. Az akkreditációjuk jelenleg 2027-ig szól. Azzal sincs baj, ha valaki nem tud jól angolul, hiszen annak az Erasmus+-on keresztül Magyarország vagy Erdély irányába is nyitva áll az út.
Saját ízek a törököknél
Az európai mobilitási program keretén belül a dél-törökországi Ma-navgatban április végén megrendezett Gastro Erasmus Food Competition hozta el az iskolának az idei év egyik legnagyobb sikerét. A megmérettetésről két értékes díjjal tértek haza a szakközépiskola diákjai.
Az eseményen 10 európai országból 53 diák mérte össze szakácstudását. Komáromból Szakál Szilvia, Ponty Abigél és Rudy Máté vett részt a megmérettetésen. Az iskolának soha korábban nem volt hasonló tapasztalata hasonló versennyel. Radka Murániová mesternő lapunknak elmondta, hogy ő és a diákokat szintén elkísérő Mikolai Melinda angoltanár nem is nagyon tudták, hogy mire számítsanak majd Törökországban. Mindenesetre a hármas sokat készült a versenyre.
Rudy Máté végül arany sávos kategóriát nyert el egyéni versenyszámban. A feladata az volt, hogy marhahúsos főételt készítsen. A csapatversenyben pedig egy menüsort kellett készítenie a hármas csapatnak. Murániová úgy látta, nagyjából mindegyik csapat a saját nemzeti konyháját igyekezett valamilyen módon bemutatni. A komáromiak így előételként csirkemájas pástétomot készítettek, a fő fogás harcsapaprikás volt túrós tallérral, a desszert pedig végül málnás gombóc. „Elég nagy sikerük lett, mivel 10 országból a második helyet értük el” – mondta a mesternő.
Szakál Szilvia elmondta, sokat kellett rögtönözniük a verseny közben: „Tapasztalatot szerintem mindannyian bőven szereztünk. Az időt és a felszerelést el kellett osztanunk, illetve nagyon kevés eszközt kaptunk. Ez jó tanulság volt. Ez volt az első ilyen versenyem, és szeretnék továbbiakon is részt venni.”
Gyakorlatias ír munka
Írország fővárosában, illetve részben annak környékén háromhetes szakmai gyakorlaton vehetett részt 12 komáromi diák, akiket két tanár kísért. Az iskola kereskedelmi akadémiáján tanuló fiatalokat a tanulmányi eredményeik, magaviseletük, illetve angoltudásuk szerint válogatták ki az ír kalandra – pontosabban munkára. Ugyanis napi hat-nyolc órán át végeztek rendes munkát különféle helyi cégeknél.
„Volt, aki kapott ajánlást is, amit aztán csatolhat majd az életrajzához. Kísérő tanárokként végigjártunk minden céget, s mindenhol azt mondták, a diákjaink a nyelv és a számítógépes tudás tekintetében is felkészültek. Nem volt olyan feladat, amit nem tudtak volna elvégezni”
– mondta Hajabács Andrea. Gyakorlatilag mindegyik diák kapott nyári munkaajánlatot is.
Az elvégzendő feladatok cégről cégre változtak, de alapvetően mind kereskedelmi képességeket igényeltek. Kobza Anita például egy online ír szuvenírbolt felületét szerkesztette. Jennifer Keszanová egy Dublinhoz közeli nyelviskolában dolgozott, ami szerinte sokat dobott az öntudatán és önállóságán. Sára Dobosiová munkaközvetítéssel foglalkozott, amely során magasabb beosztású embereknek kellett feladatokat találnia. Vendégh Enikő pedig elsősorban idősekkel foglalkozott egy szociális központban: nemcsak szórakoztató programokat szerveztek nekik, hanem tanácsadó és ismeretterjesztő kiadványokat is készítettek a részükre.
Összességében mindegyik diák azt állította, hogy a szakmai gyakorlat nagyon sokat lendített az angoljukon. „Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunknak nehezek voltak az első napok, mert a helyieknek ír akcentusuk van, amit meg kell szokni. Szeretik lenyelni a hangokat, nem mondják végig szavakat” – mondta Sára Dobosiová.
A működő finn rendszer
Az Erasmus+-on belül lehetőség van arra is, hogy a pedagógusok is tágítsák az ismereteiket egy-egy jól megtervezett úttal. Az iskola igazgatója, Szabó Viktor, Hajabács Andrea és Mikolai Melinda így kerültek el Finnországba, ahol a Helsinki melletti Vantaa városának Mercuria nevű kereskedelmi szakközépiskolájában tölthettek el öt napot. Hogy miért a finn intézményt választották, arra egyszerű a válasz: mert az ország iskolarendszerének színvonala köztudottan magas, s ezért arra voltak kíváncsiak, hogy „mit csinálnak jobban, mint mi”.
Az intézménybe 1000 diák jár, akiket egy 100 tagú tantestület szolgál ki. A pedagógusok 3-4000 ezer euró között keresnek, ami még a finn árakhoz képest is jó keresetnek számít. Emellett a komáromi csapat tapasztalta azt is, hogy társadalmilag sokkal elismertebb ez a szakma a skandináv országban, mint Közép-Európában.
„Mindenre van pénz. Minden felszerelés adott”
– szögezte le a másik fontos szempontot Szabó Viktor. Úgy látja, alapvetően a szlovákiai oktatásban is azzal próbálkoznak, mint a finnek, a különbség lényege azonban abban áll, hogy amit ott csinálnak, az valóban működik is. Ha például a pedagógusi munkát szervesen támogató szakemberekről van szó, akkor azok nemcsak a hátrányos helyzetű diákokkal foglalkoznak, hanem akár azokkal is, akik csak egyszerűen lemaradtak az órai munkában. Fontos szempont az is, hogy nincs »mindenesség«, vagyis mindenki a saját feladataira tud koncentrálni a túlterhelés veszélye nélkül. „Külön ember van a projektmenedzsmentre, mert az rengeteg munkát jelent. Mindenre van ember” – mondta az igazgató.
Az igazgató és Hajabács Andrea is lelkesen beszélt arról, hogy a finn iskolában nagyon hatásosan ötvözik az elméleti és a gyakorlati órákat, illetve ide kell számítani a vállalatokkal való együttműködést is. Fontos az is, hogy inkább kevesebb ismerettel foglalkoznak, de azzal aztán rendesen. Mindezt úgy lehet elképzelni, hogy két hónapig az összes tantárgy keretén belül egy tantárgyról, például a bérelszámolásról tanulnak, ezt aztán kéthavi gyakorlat követi egy cégnél, ahol élesben sajátíthatják el azt, amire szükségük van. Szabó Viktor szerint mérlegelik, hogy ha nem is ilyen kiterjedten, de Komáromban is megpróbálnak hasonló rendszert kialakítani.
A Mercuria egyébként döbbenetesen sok vállalattal van kapcsolatban, szám szerint mintegy 50 ezerrel. Mondani sem kell: a diákoknak a végzést követően sokszor egyenes út vezet ezekhez a munkahelyekhez. Viszonylag ritkának számítanak a pályaelhagyók – vagyis, aki egy bizonyos szakmát tanult ki, az abban is marad a kereső évei során is.
Szerdán a projekt részeként interkulturális sütés-főzést tartottak az iskola tankonyhájában. Hogy az Atlanti-óceán mindkét oldala képviselve legyen, a töltött káposzta és rétes mellett sült pulykát, ill. pillecukros édesburgonyát készítettek. Utóbbiak a lassan aktuális amerikai ünnepre, a hálaadás napjára vonatkoztak.
„Az iskolánk szíve-lelke a főzés”
– indokolta velősen lapunknak Mikolai Melinda angoltanár, hogyan is került képbe az angoloktatáson belül a kulináris vonal.
Az ételek elkészítése után meg is kóstolták azokat, s egyben külön beszélgetést szerveztek az amerikai attasé és az asszisztens részvételével.
Amikor az emberek 85%-a egyetért
Az eseményen részt vett az Amerikai Egyesült Államok pozsonyi nagykövetségének három munkatársa is. Benjamin Cohen kulturális attasé kérdésünkre elmagyarázta, hogy az ún. kulináris diplomácia szerves része az USA külképviseletein végzett munkának. Így máskor, például július 4-én, a függetlenség napján is igyekeznek egy-egy eseményen megjeleníteni az amerikai hagyományokat és termékeket, idén ehhez kapcsolódóan volt egy borbemutatójuk Szlovákiában.
Annak pedig különösen örült Cohen, hogy Komáromban most a hálaadás ünnepe került fókuszba: „Azért érzek így, mert egy olyan világban élünk, amely egyre inkább polarizált. Ezt tapasztaljuk az USA-ban, de látjuk, hogy Szlovákiában, s egyáltalán mindenhol ez történik.
A hálaadás viszont egy alkalom arra, hogy az emberek összejöjjenek. Az amerikaiak 85%-a, de akár többen is ünnepelni fognak két hét múlva. Ha megnézzük ma a dolgok állását, nehéz látni, hogy – bármelyik országban – miben érthet egyet az emberek 85%-a. Ám ez az ünnep és a közös étkezés olyasmi, amit még mindig meg tudunk osztani.”
Idegen nyelv nélkül a szakközépiskolában sem lehet…
A sütés-főzés csak egyfajta különleges epizódja annak a projektnek, amelynek köszönhetően Stuart Holton egészen az iskolaév végéig foglalkozik az iskola diákjaival és angoltudásukkal.
A pályázatra Szabó Viktor igazgató lelt rá, majd továbbította az angol szakos pedagógusoknak. Az ok egyszerű volt: már korábban is felmerült, hogy jó volna olyan projekteket indítani az iskolában, amellyel a beszélt angol gyakorlását segítik elő. S hogy miért? A szakácsoknál, cukrászoknál és más szakosoknál is fontos lesz majd a munkahelyeiken, hogy hány nyelven és milyen minőségben tudnak megszólalni. „Vele pedig nincs más lehetőségük: muszáj angolul beszélniük” – utal az amerikai asszisztensre.
Mikolai Melinda szerint már szeptemberben rájöttek a kollégáival, hogy az angolul kevésbé tudó diákok számára még túl magas a léc, ezért ketté osztották az osztályokat. Holton így jobb angolosokkal külön beszélgetéseket tart.
„Ám sokszor nemcsak arról beszélgetnek, amiről megegyeztünk, hanem elkalandoznak más témák irányába. Ám ez mindvégig angolul zajlik és ez a lényeg”
– húzza alá a pedagógus.
Magabiztosan angolul!
„A diákok szívesen és szeretettel láttak engem. Az angoljuk elképesztő, nagy előrelépést értek el pusztán a magabiztosságukban. Azt hiszem az, hogy képesnek egy anyanyelvi beszélővel kommunikálni, segíti őket ebben“ – fejtegette lapunknak Stuart Holton.
Ugyanakkor már a kezdetekkor érezte, hogy kissé tartózkodóak voltak a középiskolások. Ez szerinte azért volt így, mert attól félhettek: ő amerikaiként majd megítéli az angoltudásukat. Ezért mindjárt az elején nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy tudassa velük: ő egyáltalán nem ezzel fog foglalkozni.
„Számomra amerikai tanárként fontos megmutatni, hogy rendben van, ha hibáznak. A hibák által tanulunk és leszünk jobbak”
– mondja, majd röviden kitérünk arra is – mivel láthatóan tisztában van a problémával –, hogy a magyar diákoknál ez az évtizedek óta rossz módszertannal oktatott szlovák nyelv miatt is lehet így. Ő maga egyébként elkezdett szlovákul tanulni, de még nagyon az elején tart, ám pár szót így is tudunk váltani.
Stuart Holton eredetileg angol nyelvet és politológiát tanult Amerikában – s idén úgy érezte, akár tanárként is dolgozhatna a jövőben. A Fulbright segítségével így került Komáromba, amit máris feltérképezett magának.
„Fantasztikus a városközpont. Igazán élvezem a Klapka teret“ – áradozik annak építészetéről, s a centrumban található jó éttermekről. Tapasztalatai szerint nincs gond az emberek angoltudásával sem, eddig mindenkivel meg tudta értetni magát.
Lelkes sportolóként – fut és kerékpározik – jól ismeri már például az Erzsébet-szigetet is.
„Ahol pedig a Vág és a Duna találkozik, az majdnem olyan, mint egy óceán”
– zárja a komáromi táj méltatását.
Megérteni és kommunikálni
A szakács és cukrász szakos diákok szinte kivétel nélkül mind nagyra értékelik a projekt hozadékait.
„Mikor mesélt a hálaadásról, láttam, hogy például az édesburgonyába pillecukrot raktak, akkor az nekem furcsa volt. Hogy illik ez össze?! Aztán észrevettem, hogy náluk inkább jobban édes ételek vannak“
– meséli a tapasztalatait Mujzer Karina.
„Horton úr kicsit felnyitotta a szememet Amerikára. Nekem kicsit más elképzelésem volt a kultúrájukról. S mióta itt van, jobban megismertem az ottani kulturális változatosságot, és korábban az ételvilágról is másmilyen elképelésem volt“
– mondja Pálfi Áron.
Tóth Emília pedig úgy fogalmazott a Halloweenről eddig csak filmekből tudott valamit, de az amerikai asszisztens több mindent úgymond belülről világított meg neki.
„Nekem az angol kommunikáció nehezebben megy, mert sok szóról nem tudtam, hogy hogyan kell kiejteni. Viszont mióta itt van a tanár úr, azóta sokat javultak a nyelvi képességeim”
– teszi hozzá.
Ugyanezt erősítik meg a többiek is. Mujzer Karina egyenesen úgy érzi, már két hónap után is jobban teljesítenek akkor, amikor a „rendes” tanítási órákra mennek vissza.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
