Végső válasz az egyéb szexuális kisebbségek szélsőséges civil szervezeteinek
Mindenekelőtt kezdjük azzal, hogy az egészséges többség és a természetesség nevében vissza kell utasítani az Önök által Dúró Dóra képviselő asszonynak leírtakat, és a legkomolyabban reagálni: méghozzá ugyanazon nyilvánosság előtt. E sorok írója most nem a képviselő asszonyt hivatott az Önök képtelen és hazug támadásaitól úgymond megvédeni; nem mintha a Mi Hazánk bármelyik vagy bármilyen képviselője rászorulna. Már, ha komolyan veszi egyáltalán az Önök amatőr kamaraszínházi, túldimenzionált előadását missziós jellegű propagandatevékenységük igazolására.
Önök a legfogékonyabb (legkiszolgáltatottabb) célcsoportot előszűrve és szondázva járnak iskoláról iskolára, kiadványosztással egybekötött, európai értékalapú programnak nevezett kóros érzékenyítést végezve, valójában pedig csak egy marginális csoportmásság bizarr, exhibicionista vágyának megvalósítását folytatják, a társadalom egészére erőltetve világnézetüket. Most ráadásul előírni vélik azt, mivel és hogyan foglalkozhat egy választott képviselő. Szögezzük le: nyilván Önök sem neki, sem másoknak nem írhatják elő, miként is viseltessenek az Önök azon neoliberális világnézetének terjesztésének hírére, amelynek alapállása nemhogy az Önök feltétlen elfogadása, de tolerálása, sőt előnyben részesítése is; lényegében az egyén kóros, minden emberi és közösségi normát felülíró önmegvalósítása.
Azt állítják, e témában nincs keresnivalója egy országgyűlési képviselőnek. De a társadalom egészséges többségét ebben is őszintén képviselőknek igenis dolguk van ott, ahol egy kisebbség szélsőségesen és társadalomrombolóan fejti ki tevékenységét: ráadásul minden szavuk hazugság. Elég csak arra céloznom, hogy Önök tiltakoznak a propaganda minősítéstől tevékenységük kapcsán. De három bekezdéssel lejjebb cinikusan ünneplik kiadványuk nyilvános megmutatását, népszerűsítésnek hamisítva egy anya óvó-aggódó figyelmeztetését; aki forrással igazolta, hogy Önök és az Önökhöz hasonlók szabadon ráeresztik az iskolákban minimum rendhagyónak nevezendő, de mindenképpen elképesztő üzeneteiket az egyénről és az ún. „másságról”.
Apropó, „másság”. Mielőtt „homofóbiát” és társult paneljelzőit (szélsőséges, kirekesztő) automatikusan kiabálnák, leszögezem: nem az orientációjuk a bűnük, hanem az arra felépített kommunikációjuk. A legkevésbé pont ezzel a mássággal van a baj: ezt mindig is a maga módján tanulta meg minden társadalom kezelni. Igaz, nem is kereskedtek az érintettek szexualitásukkal, pláne nem az iskolában. A tolerancia és az elfogadás valóban európai értékek, egy hosszú kulturális és civilizációs fejlődés eredménye. A tolerancia ugyanis kiérdemelhető, nem kikövetelendő, de legfőképpen a türelmes empátia, és nem az agresszív offenzíva talaján áll. A tolerancia egy folyamat a társadalom egészére nézve, de ugyanígy egyének szintjén is. Ezt csak tudják ott a tudományterületek és katedrahalmozók háza táján, nem? És azt is lehet tudni, hogy az elfogadást, sőt befogadást (amelyekről, mi, magyarok igen sokat tudunk!) konfliktusok szításával, vagy a többségi társadalom megbélyegzésével, előírásokkal elérni nem lehet. A toleráns folyamatok csak a szabadság fogalmi elemeivel leírhatók, nem a szabadosság fokozataival.
Kezdjük ott, hogy a politikai pártoknak mindenütt van keresnivalójuk, ahol társadalmi, avagy közösséget érintő kérdésekről szó van, különösen pedig egy ilyen szélsőséges gyakorlat terjesztése kapcsán. És folytassuk ott, hogy Önöknek nincs semmilyen keresnivalójuk iskoláinkban: mert mit is akarnak a szexuális extrémizmusok és az ehhez kapcsolódó közösségeket és életmódokat képviselő szerveződések a fiatalok elemi közösségeiben? A helyen, ahol a szülők abban hiszemben hagyják gyermekeiket, hogy ott az oktatás és a köznevelés sokrétű áldásában részesülnek, és például gyermekeik biztosan nem hallanak az órán vagy tanterven kívül, de iskolai szervezésben semmilyen szélsőséges propagandát. Ami azt illeti, semmilyen propagandát. Pláne nem szexuálisat! És végképp nem homo-, vagy akárhányféle szexualitásról.! Aminek meg ráadásul az a vége, hogy a másságnak hazudott rendellenes orientációk a sokféleség természetes részei, vagyis ugyanolyan természetesek, mint rendes (rendnek megfelelő) irányultság. Ezt a szélsőséges propagandatevékenységet visszautasítjuk.
Igen, szélsőséges: Önök ugyanis szélsőséges gyakorlatot folytatnak akkor, amikor gátlástalanul fittyet hánynak a természetes szexussal megáldott többségre, a köz ízlésére, a társadalom illemére és normáira. Ugyanis önök pont e köz által fenntartott intézményrendszert használják szexuális szélsőségeik ekképp szentesített formájú propagálására.
Az Önök által „Melegség és megismerés” címmel meghirdetett program, egy önmagukat formailag közhasznúvá minősíttető, civil szervezetek által működtetett iskolai szexuális felvilágosítás egy sajátos formája. (szexuális félrevilágosítás!) Itt nem lehet arra hivatkozni, hogy tanterven kívül tartják, vagy arra, hogy meghívásra látogatnak iskolákat (Ki dönt? Kik döntenek? És ha egy szülő vagy tanár ellenzi a meghívást?). Önök ugyanis az iskolát, és az iskola diákjait használják a más irányú szexualitásaik megismertetésére és annak az aljas üzenetnek a fiatalok felé juttatására, miszerint akár ők is lehetnek még olyanok, mint ők. Hisz ők épp olyanok, mint mi. Mind csak egy „másság” vagyunk…
Ez aljas rágalom és gátlástalan hazugság. Volt idő, amikor önmagában a titkolt másság, ha kiderült, bűnnek kiáltotta ki a többség és elítélte. Súlyosan. Mára a másság önmagában nem bűn, hanem állapot, vagy minőség. De természetesen és a természetesség mentén a másságuk ugyanúgy nem kívánt állapot, mint az emberiség bármely korszakában és bármely közösségében. Még akkor sem, ha manapság diktált trend és kreált divat is a másság például tömegkommunikációs dömpingje. mert hiszen ki is vágyik normálisként fajtalankodásra? Mert ez egy jó magyar kifejezés: benne van a lényeg: „fajtalan” – vagyis a fajta (faj) ellen való.
A szexuális kisebbségek harsány szószólói (vagyis Önök is) lassan már többségnek hazudják magukat, de mindenképpen a többségivel megegyező szintű létjogosultsággal követelnek harsányan toleranciát, támogatást és elismerést. Sajnos ez már nem a művészi másság nyilvános polgárpukkasztásos formája, amely korokon át felbukkan a történelemben: ez szisztematikus, célcsoportra szabott erkölcstelenség, amely remek alkalmat nyújt arra, hogy megrontsák a fiatalok elméjét azzal, hogy saját rend ellenességüket reklámozzák, illetve rendkívüliségüket rendesnek hazudják. És ami a legnemtelenebb: Önök kampányukkal egyszersmind tagokat és híveket toboroznak a fiatalkorúak körében. Egy, már szóalkotásában és fogalmi tárában is hamisított, hazug kampánnyal.
Lássunk egy nagyon egyszerű példát! Önök szerint például mi, az egészséges többség „heteroszexuálisok” vagyunk. Nem igaz. Mi normálisak, természetesek és egészségesek vagyunk, és maximum orvosi dokumentáció nevezi meg szexualitásunkat így. Vallom: ne latinul határozzuk meg a saját normális milyenségünket, mert nekünk erre nincs szükségünk. Sosem neveztük így magunkat, a homoszexuálisoknak nevezettek kezdtek válaszul heteroszexuálisnak nevezni minket, mára már szentesített formában is. Ez kommunikációs hamisítás, amelyet a valamilyen vélt vagy valós; de mindenképpen más szexualitással rendelkezők kezdtek használni, amivel azt üzenik, az egészséges és természetes szexualitásunk is csak pusztán egy másság, pont, mint az övék; tehát valójában a nemiségek egyenlőek, és ugyanazt a létjogosultságot kell élvezniük az élet minden területén.
„Melegség” – címzik így programjukat a homoszexuálisok. A melegségről a családi otthon jut eszünkbe, és ez maradjon is így. Egyébként meg legyenek hálásak a homoszexuálisok, hogy homoszexuálisoknak nevezik őket! Ugyanis pont az orvostudomány mentette ki az évezredes, „bűnös” kategóriából e másságot azzal, hogy betegségként vagy rendellenességként kezelte extrém létminőségüket. Önök pedig mára cinikusan az egészséges többséget címkézik az orvosi „heteroszexuális” kifejezéssel, miközben magukat a „melegség” kifejezéssel…
Önök gúnyosan köszönetet mondtak Budaházy Eddának, mert Önöknek propagandát csinált. Én is köszönetet mondok neki: a nyilvánosság előtt bemutatott forrásban, bizonyítékban Önök reklámot látnak. Igazán? A közfelháborodás szolgálja az Önök céljait? Az iskolai erőszak növekedésével fenyegetik azt a közösséget, amely egyszerűen nem kíváncsi Önökre? Ha olyan sokfélék az emberek, milyen kisebbségi jogon követelik a többségtől sajátos ön-kirakatolásukat? Erőszakosan, hovatovább fanatikusan működnek saját köreiken kívül, a nyitottság és elfogadás mércéjéül, vagyis az európai értékek fokmérőjeként megszabva a túlköveteléseik teljesülését, mindig újabbakat és szélsőségesebbeket! Persze, ha sokféleség és elfogadás európai értékeire kell hivatkozni, Önök egy iskolai ratyipofon hírére rögtön sikoltva megteszik. De ha az élet védelméről (gyermekáldás) és az ember védelméről (család) van szó, Önök állítják: az a kártékony propaganda? Nem is sejtik nyilván, milyen tragédia egy várandós nőből gyermektelen anyává válni, bármilyen ok folytán… Önök támogatandó értéknek és az egyén diadalának állítják be egy ember életének egyik legnagyobb tragédiáját…!
A végtelenségig tarthatnék tükröt a hazug és aljas, alsónadrágszagú agitációjuknak, de felesleges. Bebizonyították: Önök megsemmisítően egyoldalúak. Agresszívak és ellentmondást nem tűrők. Kommunikációjuk minden etikai minőséget semmibe vesz, üzeneteik, mint a világképük lenyomata, a valóság kifordítása és eltorzítása, hogy mást ne mondjak: Közhasznúnak hazudják a közrombolást. Civilnek hazudják magukat, pedig nem a kormányzaton kívüli (polgári), hanem marginális és extrém kisebbséget képviselnek. Az igaz, hogy szervezet. Meg társaság. Csak ennyi igaz: ezt is a többségi társadalom toleranciája teszi lehetővé, na meg azt, hogy ilyen „viszontválaszokkal” élhetnek …
Végezetül: szociális készségek beszűkülésétől féltik a fiatal generációkat azok, akik csak egy, igaz extrém szociális készségre beszűkülve működnek…
Ma, Magyarországon.
Jónás Levente
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
