„Igaz, hogy szívtam marihuánát, de nem tüdőztem le.”
(Bill Clinton)
„Egész életem egy szívás”
(Monica Lewinsky)
A tanulmány első része: Miért tartóztatták le a télapót? – Mert szakálla volt, kender. A marihuánáról (I. rész)
Nos, kérem. A kender ősi gyógynövény, ha nem lenne hatásos, nem szívnák. Van egy erős kábító-hallucinogén (messze nem azonos se a kokain és az amfetamin stimuláns, se az ópiátok erős tompító, fájdalomcsillapító hatásával) hatása – legalábbis azoknak a változatoknak, amelyek jelentős mennyiségben tartalmazzák az erre alkalmas hatóanyagot, és van egy valóban mérhető, létező, de a jelen mainstream marihuánapárti médiában egy finoman szólva túltolt, túlhangsúlyozott gyógyhatása is, amelyekért nagyobb részben nem a hallucinogén hatóanyag felelős, ezért ezzel gyakorlatilag minden kenderféleség, az ipari kender is rendelkezik. Kezdjük az elsővel.
A nem indolvázas (tehát nem a szerotonin rendszerre ható) hallucinogén hatású vegyületek nagyon ritkák. Jó, ma már annyira nem ritkák, mert a kannabinol-receptorok felismerése után egy sor szintetikus kannabinolt szintetizáltak, amelyek közül számos – a JWH-tól a BICA-ig („bika”) jelentős kábítószer-karriert futott be, jó sok jobb sorsra nem érdemes hülyegyereket juttatva a temetőbe. Úgy értem, természetes vegyület nincs ilyen sok. Ezek az ún. kannabinolok, mindenekelőtt a legfontosabb, leghatékonyabb, a 9-Δ-tetrahidro-cannabinol, azaz a THC, amely a Földön talán legelterjedtebb kábítószer, szinte mindig natív (hasis vagy marihuána) formájában.
Maga a D-9-tetrahidro-kannabinol a kender kábítószerként való megítélése szempontjából legfontosabb, sőt, az egyedül lényeges, de összes farmakológiai tulajdonságát tekintve korántsem egyetlen hatóanyaga. A kender számos hasonló vegyülete, un. kannabinolt tartalmaz, amelyeket csak a hatvanas években tudtak kinyerni és hatékonyságukat bebizonyítani, mivel nem tartalmaznak nitrogént, és így, mint eléggé egyszerű, kissé keserűanyag-szerű molekulákról nem is feltételeztek erős biokémiai hatást. Az összkannabinol-tartalom 0,1-15% a kendergyanta szárazanyagában, ennek nagy része a D9-es, de ezen kívül mintegy hatvanféle más, részben egyáltalán nem hallucinogén, részben a D-9-THC-nál sokkal gyengébb hatású vegyület, kannabinolt izoláltak. A régi szép időkben, mikor még szex előtt a férfiak borotválkoztak, ritka volt a 0,5%-nál több THC-t tartalmazó drog, és az 1-2%-nál nagyobb hatóanyag-tartalmú hasisgyanta, de hogy, hogy nem, elvtársak, az 1980-as évek eleje óta időről időre bukkannak fel az újabbnál újabb, nagyobbnál nagyobb hatóanyag-tartalmú kenderféleségek, melyek sorában az első a Cannabis sativa var indica var Sinsemilla, amelynek a THC-tartalma jó termőhelyen átlag 8% körül van. Természetesen ezeket a variánsokat írni-olvasni alig tudó mexikói drogbanditák tenyésztették ki, és ótvaras összeesküvés-elméletet kerget az, aki azt gondolja, hogy az USA titkosszolgálatai kitüntetetten jó kapcsolatokat ápolnak egyes drogbűnözői körökkel, ilyen és olyan célokból, és a magas THC-tartalmú, génmódosított hibridek komoly genetikai laborok komoly kutatásának termékei, amelyeket szándékosan adtak át szervezett bűnözői köröknek, hogy ezzel nem ellenőrizhető pénzforrásokhoz jussanak, vagy más politikai/társadalmi/védelmi célokat valósít meg. Ez nyilván teljes képtelenség. Egyébként ma már 15% THC-tartalmú variáns is van.
Ezek mind olajban jól, vízben alig oldódó, lipofil, sókat nem képező anyagok, fehér kristályos, erősen keserű ízű (keserűértékük 70-1500) szerek. Többen vannak, élettani hatást több is mutat, de erős és a gyakorlatban jól alkalmazható hallucinogén hatása a már említett D-9-tetrahidro-kannabinolnak van. Ő így néz ki:
Nem éppen bonyolult cucc, de a kendernövénynél senki nem tudja olcsóbban előállítani, ezért nem is vagyon szokásban. Szemben azzal a dologgal, hogy a szintetikus fentanyl lassan kiszorítaná a heroint, mert százszor erősebb hatású, ezért olcsóbb…. Ha titokzatos kezek nem lennének érdekeltek az afganisztáni ópiumtermelés fenntartásában.
Ha egy kicsit visszamegyünk a történésekben, az erős biokémiai hatású anyagokat a mindenféle gonosz növényekből és állatokból már az ókorban és a középkorban megpróbálgatták kivonogatni, mégse járja, hogy Claudiusnak meg kellett főzni az összes galócát, Kleopátrának be kellett vinni az egész kígyót, Szókratésznek meg kellett innia az összes darált bürköt. Persze, már a középkori boszinénik (hegyes, csúcsos sapka, üst, macska, seprő = sörfőző asszony, illetve gyógyfüves) is egész jó eredményeket értek el a mindenféle hülyítő kivonatanyagaikkal, de az első, többé-kevésbé porszerű méreghatóanyagot Nagy Szent Adalbertnek (Albertus Magnus), Regensburg püspökének sikerült összehoznia. Mellesleg nemes, szent életű egyházi férfiú az arzén felfedezője is, és a lőpor tökéletesítésébe is elévülhetetlen szerepe volt, kora varázslónak tartotta, akárcsak a Harry Potterbe is „beleírt” Nicolas Flammelt. De kristályos alkaloidát csak 1805-ben (Sertürner a morfint, csaknem bele is halt), kristályos varangymérget csak az 1920-as években, tiszta baktériumtoxint csak az 1950-es években sikerült előállítani.
Már a XIX. század kémikusait is nagyon izgatta, hogy a növények mégis, hogy a retekbe’ termelnek olyan molekulákat, amelyek hogy, hogy nem, elvtársak, pont belepasszolnak egy melegvérű állati szervezetbe, és úgy mellesleg akár ki is nyírják. Mikor az 1960-as évektől kezdődően kezdték felfedezni a sejtreceptorokat, amit pl. kóbor koronavírusok is felfedeznek időnként, a dolog menten más megvilágítása került: az erős biokémiai hatású anyagok receptorokba kötnek be, tehát logikus, hogy az állati szervezetekben kell lenni olyan molekuláknak, amelyek ugyanezt használják, mert minek a zár, ha nincs hozzá kulcs? De milyen furcsa, hogy ilyeneket meg nem találunk, lehet, hülyeség is. Aztán megtört a jég, az első ilyen anyagot – az un. endogén opiátokat (enkefalinokat), azaz azokat a peptideket, melyek az ópiátreceptorok természetes használói, ezzel a központi és periférikus idegrendszer – mindenekelőtt az érzékelő és fájdalomérző idegsejtek – természetes behangolói, érzékenységszabályzói – egy Hughes nevű fazon izolálta 1975-ben egy disznó agyából, ezzel is bebizonyítva, hogy agyilag egy szinten vagyunk a disznókkal. Arra is hamarosan rájöttek a ráérő biokémikusok, hogy a szerotonin nevű, az agyból izolált (indolvázas) biogén amin szerkezete mennyire hasonlít a bűbájos békák (megcsókolod, királyfivá változik), vigyorgó kaktuszok, indián szippantószerek, repülő szőnyeg festésére (naná, hogy repül az a szőnyeg…) használt szíriai ruta, látnoknövények, a kis busmanok ibogájának hatóanyagainak, és végeredményben az LSD-nek a szerkezetére. Tehát a hallucinogén szert szívók ezért karmolnak be. A hatóanyagok a szerotonin receptoraiba kötnek be. Viszont a kannabinol erre nem is hasonlít, és egyébként a hatása is eltér a veszedelmes hallucinációkat okozó szerekétől, akkor most mi van?
A THC-t mint a fő pszichoaktív hatóanyagot izraeli kutatók fedezték fel és vonták ki, csak a hatvanas években. Azaz a kendert a XX. század nagyobb részében úgy kriminalizálták és szabályozták, hogy egyébként azt se tudták, mi a hatóanyaga. Majd ugyanők (Mechoulam és csoportja) volt az, akik nem sokkal később megvalósították ezek szintézisét is. És végül ugyanők voltak azok, akik a kilencvenes években a természetes kannabinolszerű vegyületeket és a szervezet, az emberi (illetve először a patkány, de hát az nem olyan nagy különbség…) idegrendszer kannabiszreceptorait is felfedezték. És természetesen ők dolgozták ki az első szintetikus kannabinolokat, amelyek azóta szintetikus narkóként terjednek mifelénk is a cigánysoron, természetesen made in China. Mert a kínai, csak ha hazai piacon próbál kábítószert eladni, akkor lövik tarkón rövid úton, állami felhatalmazással külföldre vígan termelheti tonnaszám az „új pszichoaktív anyagot”, amelyre nincs paragrafus, így a botor európai jogrend tehetetlen vele szemben. (Zárójelben: tehetetlen, mert tehetetlen akar lenni. Valójában a Btk.-t elég lenne ennyivel kiegészíteni: „és továbbá kábítószernek minősül a kábítószerlistán szereplő anyagokon kívül minden olyan neurológiailag aktív hatóanyag, amelyet a vegyész és orvosszakértő annak minősít. A vizsgálat és szakértői vélemény költségét az elkövető köteles fizetni.”)
A kannabionid-receptorok több ponton megtalálhatóak az idegrendszerben. Jelenlétüket csak úgy lehet megmagyarázni, hogy a szervezetben jelen van egy vagy több endogén kannabinolszerű, azonos hatású vegyület. 1992-ben (már megint…) sertésagyból sikerült kivonni az első ilyen anyagot, amelyet állatkísérletekben megvizsgáltak és farmakológiai szempontból mindenben hasonlatosnak mutatkozott a cannabinolhoz. Érdekes, hogy ez a vegyület az arachidonsav származéka, akárcsak a gyulladásban fontos szerepet játszó prosztaglandinok. Ezt a vegyületet anandaminnak nevezték el, kb. hasonló hatékonyságú, mint a THC. Neve szanszkrit eredetű ananda = boldogság. A szakirodalomban ANA-nak rövidítik. Számos agyterületen viszonylag nagy mennyiségben található, mint mediátoranyag, áramlik az idegrendszeren belül, hiszen az ANA-ban dús helyek nem feltétlenül azonosak a cannabinolreceptorok helyeivel, és messze nem azonosak a szerotoninerg dúcokkal. 1997-ben leírtak egy másik endokannabinolt, a 2-arachidonil-glicerolt (2-AG) is. A két kannabinol receptor (CB-1: központi, CB-2 periférikus idegrendszeri) specifikus antagonistáit is sikerült már előállítani a Sanofi kutatóinak, 1994-98-ban. Durván leegyszerűsítve a dolgokat: CB-1 felelős a hallucinogén hatásokért, a víziókért, míg a CB-2 a gyulladáscsökkentő, immunrendszer-élénkítő, fájdalomcsökkentő, vérnyomás-szabályzó hatásokat váltja ki. A közismert gyulladáscsökkentő hatású, elterjedten használt gyógynövény, a kasvirág (Echinacea) hatóanyagai specifikus CB-2 agonisták, de a CB-1 receptorokra nem hatnak, így hallucinogén hatásuk nincs, az echinaceától hiába várja valaki, hogy bekarmoljon. Erről picit később.
A kannabinol-receptorok megtalálhatóak a méhben is, valószínű, hogy az ANA bonyolult hatású szövetközi és idegrendszeri hormon: ismert szív-, és érrendszeri hatása, lehet, hogy elősegíti a magzat beágyazódását, szerepet játszik az immunválaszban és a gyomor-béltraktus működésében is. Éppen az ANA és a 2-AG miatt tartják valószínűnek, hogy a THC ugyanúgy megzavarhatja a neurotranszmitterek normális forgalmát, ahogy egyébként az LSD és agonistái bántalmazzák a szerotonin rendszerét. Éppen úgy, ahogy az LSD is kivált elmezavart, sokszor hónapokkal vagy évekkel később, hogy valaki elnyalizta az utolsó bélyeget, nem, komám, én már tiszta vagyok, békésen vezeti a kis kocsikáját százötvennel, és lejön az LSD flash, a helyszínelő meg csodálkozik, hogy az ürgepásztor toxikológiája negatív (hiszen az LSD réges-rég kiürült), és ha maradt valami az agyából, abban nincs jele érrögnek, stroke-nak, mi a bánatos Macilaciért ment a falnak nyílegyenes úton? Sokszor megfigyelték a hasisszívók elemzavarát is, gyakran visszamaradó formában is: ez lehet ennek a következménye. Az ANA és a 2-AG szerepe bizonyított a hőszabályozásban, a rövid távú memóriában, a motoros működések koordinálásában, valamint az érző funkciók területén is. A kannabiszintoxikáció legérzékenyebb gyakorlati tesztje nem véletlenül az egyensúlyérzék vizsgálata!
A THC átmenetileg immobilitást is kiválthat – népiesen szólva be lehet úgy mariskázni, hogy az illető mozdulni se bírjon – ilyenkor megfigyelték az erős hősüllyedést. A két endokannabinol (lehet még több is) mennyisége erősen változik az ivari ciklus, menstruáció alatt, illetve a terhességben: jelen van az agyalapi mirigyben is. Hatására a stresszreakció mellékveseválasza fokozódik. Kölcsönhatásba lép egyes neurotranszmitterekkel, gamma-hidroxi-vajsavval, dopaminnal, acetilcholinnal, glutamátokkal is. Érdekes, hogy a fájdalomérzetet is befolyásolják, de biztos, hogy nem az ópiátreceptorokon át, mivel a narloxon (ami egy olyan vegyület, ami azonnal megszünteti az ópium és a heroin hatását, hatására a heroinista a halálos dózis tízszeresétől is megmenthető, a bódult személy azonnal magához tér. Ha pedig a hernyós azt hazudja a sün bácsiknak, hogy ő neeeeem, neeeeeem függő, elég neki egy löket belőle – és azonnal brutális heroinelvonási tüneteket produkál, míg a normális ember legfeljebb egy picit megszédül tőle) nem hat rá. THC hatása alatt endogén ópiát, dinorfin választódik ki. A marihuána-fogyasztás okozta pánikreakciók, hibás helyzetfelismerések, gyakori közúti balesetek is valószínűleg a stresszhormonok, illetve ez endogén ópiátok hatását valószínűsítik.
Megjegyzés: éppen a kannabiszreceptorok és az ANA kutatása hívta fel a figyelmet az idegrendszer amúgy is ismert rendkívül összetett, finom struktúráira és szabályzásaira. A jelenlegi gyógyszerterápia tulajdonképpen még mindig azon a szinten áll, mintha sörétes puskával igyekeznénk értelmes lyukkártyát előállítani. (Már ha a mai fiatalok között van még, aki tudja, mi az a lyukkártya.)
A kannabiszhasználók szervezetében a THC nem egyenletesen oszlik el. Meglepően sok tárolódik az izomszövetben, természetesen sok kerül az idegrendszerbe, de nem itt a legmagasabb az értéke. A máj és a vese a THC-t elbontja, illetve kiválasztja, itt a koncentráció erősen ingadozik. A plazmát általában gyorsan elhagyja, a mennyisége nemcsak az elszívott mennyiség, hanem a használati mód és annak gyorsasága függvénye is. A marihuánafogyasztók esetében éhgyomorra szívva 2-10 ng/ml, marihuánarészegségben 20-40 ng/ml mérhető, de hasisszívás vagy hasisolaj fogyasztása után ez akár 500 ng/ml is lehet! Az egyszeri fogyasztás után (pl. partykon történt kipróbálás) után 2-5 napig mutatható ki, az idült fogyasztók szervezetében, pl. a zsírszövetben olyan mértékben felszaporodhat, kumulálódhat, hogy a leszokás után is még hónapokig kimutatható (erre vezethető vissza sok esetben, az elvonás során tapasztalt nehézség, elmezavar, delírium). A fogyasztás időpontja csak hozzávetőlegesen állapítható meg elsősorban a THC és bomlásterméke, a 9-karboxi-THC arányából, ez 1:1, ha a fogyasztás kb. 30 perce történt, a fogyasztás után egy órával kb. 1,5:1, 3 órával 5:1, 8 órával 20:1 arány a körülbelüli érték. Ez után az egyszeri cigaretta hatása vérplazmából nehezen mutatható ki. A vizeletben a THC alig jelenik meg, innen a 9-karboxi-THC-t mutatják ki. A vizeletmintából ma már nagy érzékenységű műszerekkel akár egy hónapig is ki lehet mutatni a kannabiszfogyasztást.
Ha igazán g.ci akarok lenni – és nem csak én tudok ilyen g.ciputtony lenni, ezt a szakszolgálatok is bármikor bedobhatják – nincs más dolgom, mint a célszemély kávéjába némi 9-karboxi-THC-t beledobni. A karboxi-THC semmiféle hallucinogén hatással nem bír, alacsony dózisban a célszemély semmit sem érez. Aztán szólni kell munkáltatójának/hatóságnak, hogy nevezett személy minden hétvégét nevetős cigivel lazulva tölt. Ők megpisiltetik, az illető magabiztos, mint nyúl a céltávcsőben, aztán meglepődik, mint a tarka tehén, és a szakértői vélemény alapján csórikám megtudja, hogy ő megnyerte a kerületi hasisbajnokságot szakításban, lökésben, csavarásban és összetettben is.
Talán meg tetszenek bocsátani, ha nem írom le, hogy miképpen vonjuk ki technikai (szennyezett) formában a könnyen beszerezhető mariskafűből a THC-t, abból milyen (meglehetősen egyszerű) módon csinálunk farmakológiailag inaktív, de jogilag nagyon is bizonyító erejű 9-karboxi-THC-t, mert gyanítom, sokaknak adtam ötletet kellemetlen főnökök, izgága szomszédok, nagypofájú sógorok, és egyéb csirkefogók elgajdeszolására.
Ennyit röviden a kábítószer-hatásról.
A jelenlegi liberális alapálláspont hovatovább már a kannabisz mindenre IS jó voltát hirdeti, azaz gyakran beszélnek a kannabisz „gyógyászati és rekreációs” használatáról. Senki ne essen tévedésbe: a „rekreációs” egész egyszerűen seggrészegre befüvezést jelent. Ez gondolom, mindenkinek világos, csak hát a liberális széplélek és tolvajnyelv mégsem mondhatja azt, hogy szeretnénk beállni, mint az ostromállapot. Ez rendjén is van… illetve, civilizált ember szerint nincs rendjén, de legalábbis megérthető.
Na de mitől „gyógyászati”? Mit” gyógyít” a kannabisz?
Ha elolvas az ember egy szép kerek liberális ömlengést, akkor körülbelül mindent IS, nagyjából a kannabisz a XXI. század szó szerint tőről metszett csodaszere, amely a magas vérnyomástól a gyomorfekélyen át a májgyulladáson keresztül a rákon át a covidig mindent meggyógyít, mint a parabellum pisztolygolyó, menten panaszmentessé tesz. Nos, mondani sem kell, hogy bár a dolognak van egy farmakognóziailag igazolható magja (kendermag), azért a történetben van bőven kanyar is. Nemes egyszerűséggel ugyanis örökélet-tabletta és ügyeletes csodaszer nincs, aki ilyet hirdet (lásd. covid) az nem tudjuk, mit akar ránk sózni, de az biztos, hogy hazudik.
A kannabinolok, CB-1 receptorhoz kötött idegrendszeri hatásukon túl szerepet játszanak a szervezet számos anyagcsere-folyamatában, mint sejtvédő faktorok és gyulladásgátló hatásuk is van. Újabban mint hányáscsillapító gyógyszer is szerepet nyertek, de több, görcsökkel járó kórképben, ideggyógyászati megbetegedésben is megkísérelték felhasználni őket. Viszont fontos tudni, hogy ezeket a hatásokat elsősorban nem a 9-D-THC váltja ki, hanem egyéb kannabinolok. Ezek közül a legfontosabb és leghatékonyabb a cannabildiol (CBD). Ő így néz ki:
Érdekes, hogy sokkal előbb izolálták, mint a THC-t, már 1940-ben. Nyilván azért, mert az átlagos kendernövény sokkal nagyobb mennyiségben tartalmazza.
Kémiailag viszonylag kicsi különbség van közte és a THC között: látható, lényegében annyi, hogy a B gyűrű felnyílt, de biokémiai hatásában jelentős különbséget jelent. A CBD-nek nincs kábító hatása, de a fent említett CB-2 receptorokra nagyon erősen hat. A kannabisz THC-, és CBD-tartalma nem független egymástól, hiszen ugyanazon szintézisút termékei, de léteznek olyan kannabiszfajták – az ipariak – amelyek a THC-t csak nyomnyi mennyiségben tartalmazzák, de a CBD-t viszont bőségesen. A nem kábító kannabiszok THC-tartalma 0,05 százalék alatt marad száraz tömegükre viszonyítva, sokszor a 0,001-et se éri el. A CBD-tartalom sokkal nagyobb, még akár 2-12 százalék is lehet. Természetesen nemcsak génsebészeti úton, hanem egyszerű hagyományos növénynemesítéssel is létre lehet hozni olyan fajtákat, amelyek a CBD-t nagy mennyiségben tartalmazzák, de a d-9-THC tartalmuk viszont csekélyke. Ez csak szándék kérdése. Tehát ténylegesen és valójában semmi szükség nem lenne arra, hogy a gyógyászati célú kannabisz hallucinogén is legyen, csak ezt a liberális igehintők valahogy, hogy, hogy nem, mindig „elfelejtik” kommunikálni. De érdekes…
Maga CBD két úton fejti ki a hatását. Részben a CB-2 receptorokra (lásd fent) sokkal erősebben hat, mint a THC, ezért a hatása gyakorlatilag ugyanaz, mint az Echinaceáé, azaz a bíbor kasvirágé, csak mellesleg azért gyengébb. Tehát ugyanarra biztosan jó, mint a bíbor kasvirág. Erős immunműködés-fokozó szerepe van: aktiválja a csontvelő fehérvérsejt-termelését, valószínűleg közvetlenül is hat a makrofágokra. Csökkenti a gyulladásokat, javítja a perifériás keringést. Önmagában is van a CBD-nek baktérium-, és vírusölő hatása, ez pedig a szövetekben erősebb, mint in vitro. Természetesen áttétes rákost nem fog megmenteni a cannabis, ahogy persze a kasvirág se, de szignifikánsan fokozza a daganatellenes kemoterápia hatékonyságát, alkalmas utókezelésre, és az erőteljes hatású kemoterapikumok okozta nagyon kellemetlen mellékhatásokat is mérsékli (bár ezt egy kellemes befüvezés egyébként is megteszi). Nagyon hatásos gócfertőzések, idült gyulladások, ízületi gyulladások, makacs vesegyulladás, mandulagyulladás, hólyaghurut esetén, főleg más, erre specifikus gyógynövényekkel (mezei zsúrló, szemviditófű, orbáncfű, citromfű, ezerjófű, tőzegáfonya, mályva, ziliz) kombinálva. Sérülések, csonttörések, égések regenerációját is segíti, az e célra alkalmazott gyógynövények hatását fokozza (dédanyám az égésre, zúzódásra az árnikakenőcshöz mindig darált szárított kenderlevelet és csucsort).
A másik út pedig az, hogy a CBD-nek számos lebontási útvonala van a szervezet biológiai oxidációs rendszerében, és közben egy egész sor bioaktív vegyület képződik belőle. Erősen leegyszerűsítve és sarkítva, hasonló módon hat a központi idegrendszerre és a gyulladási folyamatokra, mint ahogy a szteroidvezérelt hormonális folyamatokra a ginzeng, amely gyógynövénykénti hatékonyságát a kínaiak egyszerűen létszámukkal bizonyítják. A ginzeng nem tesz mást, minthogy aktív hatóanyagai X-féleképpen metabolizálódnak a szervezetben, és ahol bármihez valamilyenféle szteroid kell, ott egy ginzengbomlástermék rendelkezésre fog állni, és mindenből az ideális mennyiség szintetizálható, és rendelkezésre áll. Ez az ún. normotop hatás, amely nagyon ritka bármely gyógyszer esetén, azaz az, hogy az adott szer nem csökkent vagy növel valamely élettani tényezőt, hanem a hiperfunkciót mérsékli, a hipofunkciót megemeli. A magas vérnyomás ginzeng hatására csökkenni fog, az alacsony nőni. Az álmatlan jobban alszik, a hétalvó idejében fel tud kelni. Ezért nevezik-tartják a ginzenget élettani szempontól „csodaszernek”, a méhpropoliszt immunológia szempontból (ennek is hasonló a hatása) szintén, és ilyen jellegű vegyület a CBD is. Mielőtt azonban bárki is templomot emelne a tiszteletére, tisztázzuk, hogy bár hatékony gyógynövényről van szó, de azért ne várja senki se, hogy egy leromlott, önpusztító szervezetet megment, vagy ettől örökké fog élni.
Ismételten: a kendernövény értékes gyógynövény hatása a hallucinogén hatástól független, egyik a másiknak nem feltétele, a THC-t nem tartalmazó kender is tartalmazza a GBD-t, és nagy hatású, nem kábító, nem káros, de magas CBD-tartalmú kenderfajták is léteznek. Azaz, a kender „gyógyászati” alkalmazása lényegét és jellegét tekintve nem tér el pl. a csipkebogyó, az orbáncfű vagy lándzsás útifű gyógyászati használatától, a füvesember az már csak füvesember.
Ismét más szavakkal: ha a marihuána nem lenne marihuána, ugye lenne a sok gyógynövény közül, amit meg lehet venni bármely fitotékában és bioboltban, semmiféle jelentősebb sajtója nem lenne, nem is lehetne, és a gyógynövényekkel hivatásszerűen foglalkozók, illetve a naturális terápiák iránt érdeklődőkön, (valamint az ezo-izé-newage-es barmokon) kívül nagyjából a lőtéri vadászkutyát se érdekelné. Nincs olyan kórkép, melyben a kannabisz egyedülállóan hatásos lenne, illetve amiben pótolhatatlan, függetlenül attól, hogy nem véletlenül évezredek óta használt, hatásos, jó gyógynövény. Istenítése és túlértékelése csak propaganda, torzítás, semmi más, és ténylegesen a kábítószerként való használatának terjesztését szolgálja.
Azaz, a kannabisz gyógyhatása egy pozitív image-teremtési tényező, egyszerű reklám, amelyet a marihuánalegalizáció hívei a kábítószerként való felhasználás érdekében, a legalizáció érdekében hangsúlyoznak. A kannabisz a liberális univerzumban szép, jó és hibátlan, szent, akárcsak pl. a homoszexuális. Ahogy gonosz buzi nincs, a homoszexualitás nem erkölcstelen, és a homokosok, soha, de soha nem promiszkuidok, pedofilok, depressziósok, önpusztítóak, a homoszexualitás csak pozitívum lehet, a homoszexuális nemcsak hogy pusztán a homokossága miatt nem bűnös, de nemi irányultsága egyfajta metavédőpajzs is számára, azaz mindenfelé másféle emberi hibától is teljesen mentesek, ezért jobb emberek mint a szemét náci heterók – nos, ugyanígy kannabiszártalom, kábítószer-ártalom sem létezik, sem kannabisztől, se mástól, aki füvezik, az nemcsak azért, mert füvezik, nem bűnöző, hanem úgy általában is csak rendes ember lehet, aki soha, de soha nem követne el semmi törvénytelent, hiszen ő peace, meg szeretkezz, ne háborúzz, és vidám és raszta, ő nem bűnös. Nem, és kész. Mindenki más az, a mariskaszívó biztosan nem.
Ennek a reklámnak hármas szerepe, három elérendő szintje, három elérendő célja van. Először is, úgy kell bemutatni a gonosz konzervatívok által démonizált marihuánát, mint ártatlan szert. Második szinten, szintet emelünk, nemcsak hogy ártatlan, de még ráadásul hasznos is, nemhogy nem kábítószer, de gyógyszer! Mindenre IS jó gyóccer’! Harmadik szint: nemcsak hasznos, de egyfajta erkölcsi felsőbbrendűséget is hordoz. Egy: a kábítószerező nem bűnöző. Kettő: nemhogy nem bűnöző, hanem ő cselekszik helyesen. Három: mivel ő cselekszik helyesen, ő az, aki felette áll a kábítószert nem fogyasztónak. Szépen helyet cserélünk. Gyakran szoktuk idézni Márait: olyan világ készül, ahol a jó a rossz, a csúf a szép. Ady ezt úgy fogalmazta meg: új Bábelt építünk, a szavak zűrzavarát, gyalázatos hazugok megrontják a szavak becsületét. Tőle függetlenül Orwell is erre a következtetésre jutott: az újbeszél, a kommunikáció diktatúrája eleve elbeszélhetetlenné teszi azt, amit a hatalom annak nyilvánít.
Tehát a kannabiszpropagandisták szerint a kannabisz nem veszélyes, vagy ha mértéktartóbbak, akkor „nem veszélyesebb az alkoholnál”. Nem-e?
(Folytatjuk.)
(A szerző olvasónk.)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
