A Tiszafüred–Majoroshalom mellett feltárt, 3500 éves temető új megvilágításba helyezi a közép- és késő bronzkor határán végbement társadalmi, gazdasági és kulturális átalakulást. A Hajdu Tamás (ELTE) és Claudio Cavazzuti (Bolognai Egyetem) vezette nemzetközi kutatócsoport izotópos és régészeti adatok alapján kimutatta, hogy Kr. e. 1500 táján egyszerre változott az étrend, a mobilitás és a társadalmi szerkezet a Kárpát-medencében.
A bronzkori temető új nézőpontot ad
A Tiszafüred–Majoroshalom mellett feltárt bronzkori temető új fényt vet a közép-európai történelem egyik kulcskorszakára. A Hajdu Tamás, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Antropológiai Tanszékének docense és Claudio Cavazzuti, a Bolognai Egyetem oktatója vezette nemzetközi kutatócsoport bioarcheológiai módszerekkel vizsgálta a 3500 éves sírokat. Kutatásuk szerint a Kr. e. 1500 körüli időszakban jelentős életmódbeli változások mentek végbe az Alföldön élő közösségek körében.
A Tiszafüred határában fekvő lelőhelyet a középső bronzkorban (Füzesabony-kultúra) és a késő bronzkorban (Tumulus-kultúra) is használták. Ez ritka lehetőséget adott arra, hogy a kutatók közvetlenül összevessék a két időszak társadalmi és gazdasági jellemzőit. A fő kérdés az volt, hogy a tumulus-kultúra elterjedése új népcsoportok érkezését, vagy csak az anyagi kultúra megújulását jelentette-e.
Az étrend forradalma
A radiokarbonos kormeghatározás szerint az alapvető változások Kr. e. 1540 és 1480 között zajlottak. Ekkor kezdett elterjedni a köles, amely gyorsan növő, nagy energiatartalmú gabonaként átalakította az étrendet. A középső bronzkorban még változatos, állati fehérjében gazdag táplálkozás jellemezte a közösséget. A késő bronzkorban viszont egységesebb, szénhidrátdúsabb étrend vált jellemzővé. A fogkőből származó minták és a stabilizotópos vizsgálatok is megerősítik: a köles ekkortól vált alapélelmiszerré.
Az állati fehérjék fogyasztása a késő bronzkorra látványosan visszaesett. A δ¹⁵N értékek szóródásának csökkenése arra utal, hogy a férfiak és a nők, valamint a különböző társadalmi csoportok étrendje közel azonos lett. Ez a társadalmi hierarchia gyengülését, egy kiegyenlítettebb közösség kialakulását jelzi. A korábban feltételezett pásztorkodó életmód helyett a vegyes gazdálkodás válhatott általánossá.
Kevesebb vándorlás, helyi lakosság
A sztroncícium-izotópos vizsgálatok szerint a közösség tagjainak több mint kétharmada helyi származású volt, további részüket a régió belső területeiről temették el. Mindössze egy férfit azonosítottak idegen eredetűként. A késő bronzkorra ez a mobilitás még tovább csökkent. Ez azt jelzi, hogy az Alföld közösségei zártabbá, stabilabbá váltak, és a külső hatások aránya visszaesett.
A hagyományosan sűrűn lakott, magasra épült tell-településeket a középső bronzkor végére elhagyták. A helyükbe decentralizált, kisebb léptékű lakóegységek léptek. Ez a változás lazább társadalmi szerkezetet és kevésbé hierarchikus közösségeket tükröz. A táplálkozási és mobilitási adatok is ezzel a képpel vágnak egybe.
Kulturális adaptáció
A kutatók következtetése szerint a tumulus-kultúra terjedése nem jelentett népességcserét. A helyi közösségek a saját környezetükhöz igazították életmódjukat, miközben részben átvették az új tárgyi és temetkezési szokásokat. A társadalmi, gazdasági és kulturális változások tehát belső fejlődés eredményeként, nem külső nyomás hatására jöttek létre.
A kutatás a régészeti, antropológiai és bioarcheológiai módszerek együttes alkalmazásával valósult meg. A Scientific Reports című nemzetközi folyóiratban megjelent tanulmány új értelmezést ad a késő bronzkor társadalmi viszonyairól. Pontosabb képet nyújt arról, hogyan alakultak át az életkörülmények, az étrend és a mobilitás a Kr. e. 1500 körüli időszakban – és hogyan illeszkedtek mindezek a közép-európai történelem nagyobb ívébe.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
