Az izraeli sivatagban talált ősi, tevékkel díszített edény váratlan információkkal szolgál az iszlám világ több mint 1200 évvel ezelőtti kereskedelméről és mindennapi életéről.
Egy több mint ezer évvel ezelőtt a Negev-sivatag mélyén, több mint ezer éve ásott barlangban, ősi olajműhely maradványai között előkerült egy különös tárgy. A vöröses árnyalatokkal festett, tevekaravánnal díszített kerámia korsó mögött nagyobb történet rejtőzik, mint amit elsőre mutat. Az edény – amely a Kr. u. 9. vagy 10. századból származik – messze nem csupán dekoratív. Lenyűgöző részleteket árul el arról, hogyan éltek, kereskedtek és értették meg a világot az emberek abban az időben, amikor a sivatag az iszlám birodalom létfontosságú ütőere volt.
Bár a leletet már jó ideje megtalálták, de még mindig foglalkoztatja a kutatókat, mivel a régészek nemcsak művészi tartalmát, hanem anyagi és szimbolikus kontextusát is elemezték – írja a muyinteresante.com. Az edényt egy sziklába vájt, egykori olajsajtolóban találták meg, amit később lakóházzá alakítottak át. A tereknek ez a funkcionális átalakítása nem elhanyagolható részlet: egy élő közösségről beszél, amely képes volt a körülményeit az új gazdasági vagy politikai pillanat igényeihez igazítani.
A kancsó díszítőmotívuma – egy sor teve és egy harmadik, nem teljesen azonosítható állat, valószínűleg strucc vagy szamár – nem egyszerűen díszítés. Egyértelműen tükrözi az állatok szerepét az abbászidák idején.
A római és bizánci időkben az árukat gyakran a tengeren szállították, majd a földközi-tengeri kikötőkből a szárazföldre. Az iszlám megjelenése azonban alapvetően átalakította ezt a kereskedelmi hálózatot.
A „sivatag hajóiként” ismert tevék a kereskedelmi forradalom csendes főszereplői lettek. Több száz kilométert tudtak megtenni víz nélkül, és ellenálltak a térség kíméletlen hőségének. Lehetővé tették a birodalom távoli pontjainak összekapcsolását: Bagdadtól a Vörös-tengerig, Damaszkusztól a Sínai-félszigetig. Ábrázolásuk is megmutatja a csodálatot és a gazdaságban betöltött szerepüket. Egyúttal pedig utal a mobilitáshoz, a kereskedelemhez és a túléléshez kapcsolódó kollektív identitás egy formájára.
Az állatokat körülvevő geometriai részleteket – koncentrikus köröket, párhuzamos vonalakat és egyéb mintákat – egyes kutatók nemcsak díszként, hanem a táj szimbolikus ábrázolásaként is értelmezték. Talán egy miniatűr térkép, amely a régiót átszelő útvonalakat, oázisokat vagy karavánutakat idézi. Ebben az értelemben a korsónak narratív vagy akár rituális funkciója is lehet. Az edényben nemcsak víz vagy olaj lehetett, hanem valamilyen értékes anyag – parfümök, illóolajok, orvosságok –, amelyet kereskedelmi vagy rituális célokra szántak.
Az edény belső részeinek előzetes elemzése során az Arab-félszigetről importált aromás gyanták nyomaira bukkantak. Ebből az látszik, hogy ezzel a luxuscikkekkel is kereskedelmi hálózat része lehetett. A kerámiatöredék egy kifinomult gazdaság néma tanúja lehetett.
Az agyagkorsó egy földalatti olajsajtolóban bukkant fel, amely a 8. századból származik, és a korához képest meglepően fejlett technológiával épült. Két nagy kő és egy facsavar segítségével szokatlan hatékonysággal lehetett kinyerni az olajat. Az egész műhelyt mérnöki pontossággal tervezték meg, beleértve a gyűjtőcsatornákat és a tárolórendszert.
A műhely nem csak egy családot vagy egy falut szolgált, hanem a termelési hálózat része volt, amely valószínűleg az egész régiót, sőt még az átutazó karavánokat is ellátta. A barlang védelmet nyújtott a hőség ellen, garantálta a termék megőrzését, és lehetővé tette, hogy a munkát egész évben végezzék. Bizonyos értelemben ez a „sivatagi gyár”, egy korát megelőző építmény, amely megmutatja, hogy az Abbászida Kalifátus idején a térség vidéki közösségei milyen technikai fejlettségi szinten álltak.
Bár a lelet kapott tudományos figyelmet, még sok részlet vár elemzésre. A kutatás új technikákkal folytatódik, a pigmentek vizsgálatára szolgáló fluoreszcencia-vizsgálatoktól kezdve a korsó által tartalmazott szerves anyagok izotópos elemzéséig. Emellett a díszítőmotívumokat összehasonlítják más szíriai, jordániai és az Arab-félszigetről származó leletekkel, hogy olyan vizuális és szimbolikus kapcsolatokat keressenek, amelyek lehetővé teszik az abbászida kereskedelmi útvonalak pontosabb rekonstrukcióját.
A korsó tehát nem egyszerűen a múlt töredéke: kulcs, kapu az intenzív átalakulások és kapcsolatok korszakához. Néma tárgy, amely, ha értelmezzük, beszélni kezd. És amit elmond, az lenyűgöző történet arról, hogy a fazekasság, az olaj és a tevék hogyan határozták meg az életet a sivatagban több mint ezer évvel ezelőtt.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
