„Valótlanul közöltük (!), hogy Juhász Péter a hozzátartozóját bántalmazta (!), megverte (!), egy lakásba zárta (!) és begyógyszerezte (!), és ezzel megsértettük jóhírnévhez, magán- és családi élet tiszteletben tartásához fűződő jogát.”
Érdemes kicsit ízlelgetni a fenti mondatot, ami bocsánatkérésbe foglalva jelent meg pénteken a 2018-ban nemzetstratégiai okból létrehozott sajtóalapítványhoz, a KESMA-hoz tartozó megyei napilapokban. A Vaol.hu, a Bama.hu, a Heol.hu, a Baon.hu, a Duol.hu, a Feol.hu, a Szoljon.hu, a Kemma.hu, a Sonline.hu, a Teol.hu, a Veol.hu, és a Zaol.hu 4 évvel ezelőtt ugyanis – 2018 februártól áprilisig – 8 cikkben ismételgettek mindannyian valótlanságot, és sértették meg vele Juhász Péter jóhírnevét, magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogát. A bocsánatkérésre 4 évig kellett várni, feltehetően azért, mert maguktól nem tették közzé, hogy rágalmazás történt, csak akkor, amikor erre kötelezte őket a hosszúra nyúlt eljárást lezáró jogerős bírósági ítélet.
Magyarországon a legtöbb médiát tartalmazó KESMA-ban már-már állandósult az a helyzet, hogy kirendelt bíróság kellene a szerkesztők mellé. Erre utal a sokszor hajmeresztő állítások miatt bukott sajtópereik magas száma, amelyről az Átlátszó készített statisztikát. De azért talán még sincs minden veszve, mert idén januárban konferenciát rendez a médiáról „a Kárpát-medence legjelentősebb tehetséggondozó intézménye”, a tekintélytisztelő Mathias Corvinus Collegium, ahol a meghívott külföldi szakértőkkel érdemes lesz elemezni a kormánysajtót tömörítő KESMA-n eluralkodó hibákat. Intézményi szempontból a KESMA testvérének tekinthető MCC-nek ráadásul biztosan „fekszik a téma”, hiszen a szervezet célja, hogy „a nemzetért és a szűkebb közösségükért tenni akaró, lelkes fiataloknak ad lehetőséget arra, hogy képességeiket kibontakoztassák, a legkitűnőbb hazai és külföldi oktatóktól tanulhassanak, hogy földrajzi és anyagi helyzettől függetlenül Magyarország javát szolgálva és az összmagyarság boldogulását szem előtt tartva”. Lelkes fiatalok bevonásával talán segíteni lehetne a KESMA-nak nemzetstratégiailag, annak az országnak és nemzetnek érdekében, ahol a média jelentős része ennyire félreérti a dolgát.
Egyébként az MCC képzéséről szól a hvg friss cikke is, amelynek elolvasásához érdemes egy pillanatra megállni. Ebben az intézményben a „pénz, paripa, fegyver” kifogyhatatlanul áll rendelkezésre – „volt olyan év, amelyben az MCC egymaga közel annyi juttatást kapott, mint az egész magyar felsőoktatásra szánt büdzsé” -, de ezt nem adják ingyen.
„Ha azt mondanád, hogy az MCC ideológia- és politikamentes, az konkrétan hazugság lenne”
– állítja egy volt MCC-s diák a lapnak. „Annyira bőséges a kormányközeli pénz, annyira hatalmas a médiavisszhang – persze kizárólag bátorító hangon a KESMA és az állami médiában –, hogy emiatt már a jelentkezéseknél is van egy természetes szelekció. Aki nagyon liberális gondolkodású, az élből elutasítja az intézményt”. Szerinte „az MCC ideológiailag független, de nem értéksemleges”. Az oktatási intézmények mellett alternatív képzésben általános iskolásoktól egyetemistákig vehetnek részt, illetve vezetőképzés is zajlik. Külföldi utakon és mesés fizetésekkel idecsábított nemzetközi szakértők ismeretein keresztül formálódhatnak „az MCC aranytálcáján a szerencsés kiválasztottak”. Az egyik diák szerint a felvételt nyert tehetségekre az intézménynél még ennél is jobban odafigyelnek. „A kiválasztásban egy sor szubjektív elem is szerepet játszik” – mondja. Tapasztalata szerint „a kiemelkedő intellektuális adottságokon kívül szociális elvárásoknak is meg kell felelni: aki magabiztos, az nagyobb szimpátiára számíthat, mint visszahúzódóbb társai”. Még azt az állítást is megkockáztatja a diák, hogy „a felvételinél a lányok esetében igyekeznek a szebb jelentkezőket beválogatni, nem csak azért, mert ez egy olyan pálya, ahol a kiállás is fontos, hanem olyan megfontolásból, hogy ha a campus berkein belül többen megtalálják a párjukat, az esetleg házassággá fejlődő kapcsolat a zárt elit jövőbeli utánpótlását is biztosítja”. Egy másik kollégista szerint a válogatás azonban nem jelenti azt, hogy szegényebb családi háttérrel ne lehetne bekerülni. „Egy külföldi szakmai utazásunkon több olyan 19-20 éves diák is részt vett, aki először ült repülőn” – idézte föl.
De vissza a médiakonferenciához, amihez hasonlót az MCC már 2021-ben is szervezett. Erről videó és rövid összefoglaló is található az oldalán, azonban hallhatóan nem esett szó a KESMA sajtó tévedéseiről. Pedig előadhatott volna ezekről a diákoknak a KESMA akkori elnöke is. Szánthó Miklós arról beszélt a pódiumon, hogy miként értékeli az újságírásban a tények helyett teret nyerő érzelmeket.
Saját médiarendszerének érzelmileg túlfűtött cikkei helyett azonban külföldi példával hozakodott elő.
A hazai közéleti történések szempontjából szinte teljesen érdektelen Black Lives Matter mozgalom visszhangját elemezgette. Körülbelül arról beszélt, hogy ő azért nem hisz a pártatlan vagy független újságírásban, mert a BLM romboló akciói mellett a liberális újságírók semlegességet mímelve írtak, politikailag és ideológiailag elfogultan tudósítottak, mondván, hogy azok csupán egy elnyomott kisebbség jogos tiltakozási formái. Hozzájuk képest Szánthó szerint józan hangok csak pár konzervatív újságban és egyéb alternatív digitális platformokon jelentek meg, ahol kritizálták az agresszivitást. Összevetésként azonban érdemes felidézni még egyszer csak azt az egyetlen mondatot, ami pénteken jelent meg egyszerre a KESMA alá tartozó megyei lapokban egy, a NER számára közutálat alanyáról, s amely tévedésről Szánthó Miklós 2021-ben akár tudhatott is volna: „Valótlanul közöltük, hogy Juhász Péter a hozzátartozóját bántalmazta, megverte, egy lakásba zárta és begyógyszerezte, és ezzel megsértettük jóhírnévhez, magán- és családi élet tiszteletben tartásához fűződő jogát.”
A 2021-es konferencián a másokkal együtt Szánthóval folytatott beszélgetést a magyar gyökerekkel rendelkező Boris Kalnoky moderálta, ő az MCC Média iskolájának vezetője. A médiaszakember úgy fogalmaz az életrajzában, hogy az újságírás már az iskolától kezdve hamar az életévé vált. Azóta „nem tudok írás nélkül élni, és ezt a szenvedélyt a diákjaimmal is szeretném megosztani”. Ennek némileg ellentmond, hogy 2020-ban az is szerepet játszhatott az MCC felkérésének elfogadásában, hogy akkor már nagyjából két éve fárasztotta az újságírás. „Lassan tudatosult bennem. Sokszor voltak olyan feladataim, amelyeknél már inkább sóhajtoztam, semmint, hogy lendülettel nekiálltam volna.” – fogalmazott a Válasz Online-nak.
A korábban hosszú ideig német lapnak dolgozó Kalnoky tisztában van a nyugati, különösen a német média által elkövetett tisztességtelenségekkel. Egy nemrégiben megjelent cikkében ezt írja egykori kollégáiról: „A német közmédia konglomerátuma mély erkölcsi és szakmai válságban vergődik. Erkölcsiben, mert egyre gyűlnek a korrupciós vádak. Szakmaiban, mert rendre olyan kínos tartalmak jelennek meg, amilyenek professzionális szerkesztőségi felügyelet mellett nem lennének közölhetők.” Például – írja -, november 6-án az ARD felületén megjelent egy kommentár a Twitter Elon Musk általi felvásárlásáról. A cikk szerint a Twitteren a rasszisták és az összeesküvés-hívők úgy jönnek elő, mint „patkányok az odúikból”. A publicista szerint a „vissza kellene verni a lyukaikba” ezeket a „patkányokat” féle elembertelenítő szóhasználat a nácikra volt jellemző korábban. „Itt is érthetetlen volt, hogy egy szerkesztőség miért közöl ilyen kommentárt. Nincs felettesük? Vagy olyanok a felettesek, hogy ilyen gyűlöletkeltő megfogalmazásokat jónak találnak?” – háborog német kollégái fölött Kalnoky. Az ilyesmi hang mellesleg a magyar sajtóban sem idegen, épp ott, ahol Szánthó is felettes, ám nem ő, hanem a Fővárosi Törvényszék marasztalta el az újságírókat becsületsértés miatt.
Cikkében másik példát is felhoz Kalnoky a német kollégáinak viselt dolgairól: „A berlini RBB tévéadó intendánsának vissza kellett lépnie, miután kiderült – és azóta egy független vizsgálat megerősítette –, hogy rendszeresen elszámolta költségként privát vacsorák és külföldi utak árát.” Csúnya dolog, valóban. Még akkor is, ha tudható, Kalnoky meg abban az MCC-ben vezet Kárpát-medencei tehetséges magyaroknak magyar sajtóiskolát, ahol oktatók olyannyira sok pénzt keresnek, amiről más, kitűnő magyar egyetemek kitűnő oktatói álmodni sem mernek. Persze nyilván nem ez az oka annak, hogy a német sajtóval ellentétben a fideszes KESMA médiumok professzionalizmusát, vagy a minden sebből vérző magyar közmédia elfogadhatatlan szerkesztési gyakorlatát Kalnoky nem elemzi a nyilvánosság előtt. Mert ha mégis így lenne, akkor a nyugati újságíróktól való idegenkedést inkább emiatt lehetne tapasztalni Magyarországon.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
