Sokan azt állítják, nem sok mindenre. Megint mások szerint a felmérések és a statisztikák valamiféle irányt azért mégiscsak mutatnak a vizsgált kérdés tekintetében. S hogy lehet-e hinni nekik? Erről kapásból Churchill jut az eszembe. Neki tulajdonítják ugyanis a statisztikákban nem nagyon bízók azt a mondást, miszerint „Csak azokban a statisztikákban hiszek, amit én magam hamisítok”.
S bár az idézet nem biztos, hogy Churchilltől ered, a Die Zeit tudományos magazin szerkesztője legalábbis kételkedik ebben, miután angol forrásokban sehol sem talált erre utaló bizonyítékot. Szerinte az idézetnek inkább német eredete lehet, és a második világháború alatti számháborúkra vezethető vissza.
Ez az eszmefuttatás annak kapcsán jutott az eszembe, hogy az euroactiv.sk portálon arról olvastam, ki a legbefolyásosabb európai parlamenti képviselőnk. Természetesen egy felmérés szerint. A szóban forgó felmérés alapján a legsikeresebb ország Franciaország lett, Szlovákia a nem túl dicső 23. helyet szerezte csak meg a ranglétrán. A tizennégy európai parlamenti képviselőnk közül, pedig a legbefolyásosabb a KDH színeiben parlamentbe jutott Miriam Lexmann lett, aki a 141. helyre került befolyásosság tekintetében a képviselők rangsorában.
S következik a lényeg, bár a felmérés figyelembe veszi az európai parlamenti képviselők politikai pontszámait is: a tisztségeit, a jogszabályi jelentéseket, a szavazást és a tapasztalatokat is, Lexman elsősorban a közösségi pontszámoknak köszönheti az elért eredményét. Pontosítva: a Twitteren elért sikerességet mérő közösségi pontszámának.
Nos, körülbelül ennyire megbízhatók a felmérések és a statisztikák. Nem tudom, száz megkérdezett szlovákiai polgár közül hányan tudnák, ki is az a Miriam Lexmann. Félreértés ne essék, nem a képviselő asszony személye vagy a tevékenysége ellen van kifogásom, csak tényként írom le, hogy véleményem szerint Szlovákiában nem sokan ismerik a nevét. A KDH-listán ő volt egyébként a második jelölt, és mandátumot csak a britek kilépését követően szerzett az Európai Parlamentben. Szlovákiának ugyanis eredetileg 13 képviselői helye volt az EP-ben, a Brexit után azonban kapott még egy helyet, így lett ettől a választási ciklustól kezdve 14 EP-képviselőnk.
A tizennégy EP-képviselő között bizonyára vannak a fülünknek ismerősebben csengő nevek is. Bár az is az igazsághoz tartozik, hogy az EP-képviselő azzal, hogy kimegy Brüsszelbe, ha tetszik, ha nem, el kell ismerni, hogy elszakad a hazai közegtől. S képviselő legyen a talpán, aki kellőképpen ápolni tudja a személyes kapcsolatokat Brüsszelből meg Strasbourgból is a választóival. A felmérésben emlegetett befolyásosság indexe egyébként azt hivatott felmérni, hogy a képviselők mennyire képesek alakítani az európai politikát és a közösségi médiában zajló vitát. Személy szerint úgy gondolom, azt a felmérés nélkül is tudni lehet, ki lehet igazán hatással az európai politikára, és biztos vagyok benne, hogy az nem a Twitteren szerzett népszerűség alapján dől el.
A felmérésből az is kiderült egyébként, hogy a 60 év feletti képviselő urak és asszonyok a politikai pontszámaik alapján befolyásosabbak a fiatalabb társaiknál, a 38 évnél fiatalabbak pedig a közösségi pontszámaik tekintetében mutatkoznak sikeresebbeknek. Nyilván ezzel a megállapításával sem ütött a felmérés lyukat az univerzumban. Érdekesség kedvéért még megjegyezhetjük, hogy ugyanez a felmérés átlagosan a nőnemű képviselőket tartja befolyásosabbaknak.
Az euractiv.sk persze azonnal magyarázta a sikertelenséget is, ami szerintük azzal magyarázható, hogy a szlovákiai EP-képviselők közt a negyedik legnagyobb a független képviselők aránya, vagyis nem tartoznak se egyik, se másik európai pártcsaládba, és többségük esetében ez az első EP-mandátumuk, azaz nem rendelkeznek európai politikai tapasztalattal. Az sem elhanyagolható szempont, hogy Szlovákiában még nem annyira népszerű a Twitter.
Én meg hirtelenjében el sem tudom dönteni, hogy emiatt most szomorkodnunk vagy inkább örülnünk kellene.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
