Évközi 30. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 22,34–40)
Kissé hosszabb bevezető után térnék rá a Máté evangéliumának 22. fejezetéből kiragadott félmondatra. Főleg a „gyerekszáj” őszinte kijelentései, megjegyzései vagy éppen kérdései kapcsán gondolkozunk el egy-egy liturgikus vagy bibliai kifejezés tényleges jelentésén. Sokfajta, jókedvre derítő félrehallása keletkezhet egy-egy szentmisén részt vevő gyereknek. Amit mi természetesnek és közérthetőnek veszünk és hallunk, az a felnövekvő nemzedék tagjai számára sokszor teljességgel felfoghatatlan. Mint például az, hogy mit is jelent a felebarát kifejezés. Merthogy ezt a szót a mindennapi életben egyáltalán nem használjuk. És valljuk be őszintén, nemcsak a gyerekek és a fiatalok, hanem a felnőttek sem. Az ősi ószövetségi kifejezés eredeti tartalmát Jézus szinte a határtalanságig kitágította: akivel az élet összehoz – a családi-baráti kapcsolatokon túl is –, és szükséget szenved, segítségre szorul, arra úgy kell tekintenem, mint a hozzám legközelebb álló személyre, azaz felebarátomra. Szívesen hirdetnék pályázatot a magyar nyelvészeknek, hogy alkossanak egy olyan egyszavas kifejezést, amit egy kisiskolás is ebben az értelemben fog fel… Addig is beszéljünk a legfontosabb, a legközelebbi, a legrászorultabb személy, azaz a felebarát helyes felkarolásáról, aminek legelső lépcsője a helyes önszeretet.
Ezen a téren sokan zsákutcákban járnak. Nem szeretik magukat, nem fogadják el magukat, utálják a saját testüket… Vagy ott van ennek az ellenkezője: elhalmozzák magukat méregdrága szépségápolási és testépítő készítményekkel, mindenfajta kedvtelést megengednek maguknak, és jól agyonszeretgetik magukat. Ez utóbbi viselkedési forma a leggyakrabban tapasztalhatóak közé tartozik, s vele kapcsolatban nagyon is jól ismertek az önzőség vezényszavai: „nekem ez jár”; „mert ezt megérdemlem”; „ez az én karrierem”.
Ennek az imádatnak a tárgya pedig a nagybetűs ÉN – mindenek és mindenki előtt.
Lényegesen kisebb számban, de kétségkívül ott vannak aztán azok, akik a másik végletben élnek az önszeretet kapcsán. Ezt a kategóriát sokszor tévesen azonosítjuk az életszentség egy fokozatával. Holott az ötödik parancsolat idevonatkozó intelmei nagyon is komolyan veendők: fontos a saját testi épségem, egészségem komolyan vétele, a pihenésre, regenerálódásra és alvásra fordított kellő idő, az erre való odafigyelés,
Létezik a helyes középút! Csak ne a média óriási erővel befolyásoló világának higgyünk! A kozmetikai vagy gyógyászati reklámok népbutító vezényszavai ne szédítsenek meg minket! Poroljuk le gyakrabban a Szentírásunkat, ismételgessük a Mesterünk által legfontosabbnak megjelölt parancsot, ügyelve a helyes sorrendre, és azon belül is önmagunk helyes szeretetére.
Szerző: Fekete Szabolcs Benedek
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »