Európában két spanyolországnyi területen termesztünk olyan élelmiszert, ami a szemétbe kerül, Magyarországon évente átlagosan 65 kg élelmiszert dobunk a szemetesbe. Az élelmiszerpazarlás csökkentéséhez fontos tisztában lennünk azzal, mi a minőségmegőrzési és mi a fogyaszthatósági idő. Mennyire kell komolyan vennünk ezeket a dátumokat?
Az elmúlt néhány évben valamivel kevesebb élelmiszert dobunk ki, de a kukába kerülő élelmiszer összetétele nem változott: a keletkező mennyiség fele az elkerülhető kategóriába tartozik, azaz kidobásuk odafigyeléssel megelőzhető lenne. Leggyakrabban a készétel, friss zöldség és gyümölcs, valamint a kenyér, illetve egyéb pékáru megy veszendőbe.
Annak, hogy ne vagy legalábbis minimálisan keveset pazaroljunk, millió trükkje, megoldása létezik a tervezéstől a fagyasztáson át a maradékmentő megoldásokig. Azt, hogy egy bontatlan terméket, legyen az kukoricakonzerv vagy csomagolt csirkemell meddig használhatunk fel a minőségmegőrzési illetve fogyaszthatósági idő jelzi. De mennyire kell komolyan vennünk ezeket a dátumokat? Mindenképpen a szemét az, ami lejárt vagy vannak kivételek?
Végre egy jó hír: kevesebb élelmiszert dobunk ki
Minőségmegőrzési idő
A minőségmegőrzési idő feliratot a hosszabb ideig eltartható, alacsony nedvességtartalmú, vagy valamilyen tartósító eljáráson átesett (pl. fagyasztás, konzerválás) élelmiszereken láthatjuk, pl. konzervek, gabonatermékek, rizs, fűszerek, mélyhűtött termékek.
Ezeknek az élelmiszereknek a fogyasztása a „minőségét megőrzi” felirat után álló dátumot követően is biztonságos, ha betartottuk a tárolásra vonatkozó utasításokat és a csomagolás nem sérült. A minőségmegőrzési idő itt annyit jelent, hogy az élelmiszer ezt a dátumot követően már veszíthet ízéből, aromájából vagy állaga nem lesz tökéletes.
Ha a minőségmegőrzési idő járt le, de a termék még bontatlan vagy száraz anyag, pl. tea, fűszer, stb., érdemes tenni vele egy próbát. Nyissuk ki, szagoljuk meg, és ha ránézésre és illatra rendben lévőnek tűnik, belekóstolhatunk.
A minőségmegőrzési időt angolul a Use by felirat jelzi.
Fogyaszthatósági idő
A fogyaszthatósági idő, valamint a fogyasztható feliratok a rövid, néhány napos lejáratot jelzik, és olyan élelmiszerek esetében használatosak, amelyek gyorsan romlanak (pl. készételek, fagylalt, hús, húskészítmények,
tejtermékek).
A fogyaszthatósági idő lejárata után a terméket forgalmazni tilos, és elfogyasztani sem ajánlott, mert nem tekinthető biztonságosnak.
Ez alól persze vannak kivételek, hiszen ha például a tehéntej már lejárt, még remek aludttej készülhet belőle, és néha a sajtoknak sem árt, ha tovább érnek, de általánosságban, ha a biztonságra törekszünk, a fogyaszhatósági időt vegyük komolyan.
Az ilyen termékeken általában jelölik a tárolási utasításokat, amiket fogyasztóként kövessünk: pl. „hűtve tárolandó”, „tárolási hőmérséklet: 2–4°C között”.
A fogyaszthatósági időtől nyugodtan etekinthetünk akkor, ha az élelmiszert a vásárlás után otthon közvetlenül lefagyasztjuk, a felhasználhatósága megfelelő fagyasztás esetén meghosszabbítható. Ebben az esetben kövessük a csomagoláson megadott utasításokat, pl. mint „a fogyasztható felirat után álló dátum lejárta előtt lefagyasztható”, „fagyasztott állapotban kell felhasználni” vagy „felhasználás előtt teljesen felolvasztandó, és 24 órán belül fel kell használni”.
A fogyaszthatósági idővel rendelkező élelmiszer csomagolásának felnyitása után kövessük a tárolásra és a felhasználásra vonatkozó olyan utasításokat, mint például „felnyitást követő három napon belül fogyasztandó”.
A fogyaszthatósági időt angolul a Best before felirat jelzi.
Ez a poszt Minőségmegőrzési idő, fogyaszthatósági idő – mi a különbség? először itt jelent meg: Tudatos Vásárló.
Forrás:tudatosvasarlo.hu
Tovább a cikkre »
