A búcsú nemcsak hagyomány, hanem találkozás is: Istennel, egymással, önmagunkkal. Péliföldszentkereszten május 4-én tartották a kegyhely búcsúját. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Péliföldszentkereszt előző kegyhelyigazgatója, Vitális Gábor szalézi tartományfőnök volt, Ábrahám Béla jelenlegi igazgató meghívására.
A 10 év feletti ministránsfiúkat is találkozóra hívták a szaléziak ezen a hétvégén; találkozójukat Kovács Sándor atya, hivatáspasztorációs megbízott vezette. Az alkalomra közel ötven ministráns érkezett közeli és távoli – nem csak szalézi – plébániákról.
A búcsú előestéjén, május 3-án délután a Szentjeink című vándorkiállítás megnyitójával kezdődtek a búcsúi események. A kegytemplomban bemutatott szentmise után a „Gasztroudvarban” finomságokkal, helyi ízekkel, beszélgetésekkel várták a híveket, zarándokokat, kirándulókat, vagy éppen csak arra járókat.
Május 4-én, vasárnap már kora reggeltől folyamatosan érkeztek a zarándokcsoportok; imádkozva, énekelve léptek át a péliföldszentkereszti jubileumi szent kapun.
Tíz órakor kezdődött a szentmisére való imádságos készület a lourdes-i barlangnál lévő tisztáson, a környékbeli plébániákról érkezett hívek, zarándokok részvételével, gyónási lehetőséggel.
A szentmise előtt a bajóti Prímás Iskolaközpont óvodájának legkisebbjei műsorral köszöntötték az édesanyákat, nagymamákat.
11 órakor feltűntek a feszület után hosszú sorban felsorakozott ministránsok és papok; bevonultak a tisztásra, és elfoglalták helyüket a szabadtéri oltár körül. A zenei szolgálatot Lengyel Ákos nyergesújfalui kántor látta el.
A szentmisét Vitális Gábor szalézi tartományfőnök mutatta be rendtársaival együtt.
A főcelebráns szentbeszédében az apostolok példája kapcsán saját hivatásának ébredéséről is szólt, amikor – mint fogalmazott – ő is „ott ült a csónakban”. Nem történt semmi különös, de mégis minden megváltozott, mert megszületett benne egy elhatározás, hogy mindennap imádkozni fog a hivatásáért.
Az igazi döntések nem mindig látványosak, de mindig jók, bár néha egy szürke reggelen születnek meg egy egyszerű helyen, de ha egyszer az ember hallja a hangot, amely hívja, onnantól kezdve már nem tud úgy élni, mint korábban. Mert nemcsak élni akar, hanem Vele élni. „Ez volt az én ugrásom – mondta a tartományfőnök –, és ha újra kellene döntenem, ma is mernék ugrani.”
Az evangéliumi szakasz mindannyiunk életét tükrözi – mondta Vitális Gábor atya. – Mi is válaszúthoz érkezünk: élhetünk tovább úgy, mint régen, megszokott módon, félig-szívvel, vagy új életre kelhetünk Jézussal.”
A szónok hangsúlyozta Jézus jelenlétének fontosságát és a feltámadás valóságát az apostolok számára, párhuzamot vonva az anyák jelenlétével a gyermekek számára, ami az „első evangélium”, amelyet egy gyermek megismer – mondta a tartományfőnök. – A szaléziak számára ilyen a Szűzanya jelenléte: nem beszédesen, nem hivalkodóan, de mindig ott van, mint a Keresztények Segítsége, és nem csak májusban.
Régi rendi levelezésekből felidézte a száz évvel ezelőtti időket, amikor a szaléziak megérkeztek Péliföldszentkeresztre, a puszta kellős közepére, ahol nem sok minden volt, de mégis ott volt a Szent Kereszt és a Szűzanya jelenléte. A szalézi rend alapítója, Bosco Szent János is hangsúlyozza, hogy
A tartományfőnök felidézte az evangéliumi szakasznak azt a részletét, amikor Jézus megkérdezi Pétert: „Szeretsz te engem?”, majd a válasza után rögtön küldetést ad neki: „Legeltesd juhaimat! Kövess engem!” Így van ez ma is. Minden keresztény küldetést kap, hogy ne csak újra éljen, hanem máshogy éljen; ne csak a megszokott hálóhoz térjen vissza, hanem merjen elindulni a másik oldalra. „Higgyétek el testvérek, ezt a jövőt építeni csak szeretettel lehet. Mária jelenlétével, Don Bosco örömével és az élő Krisztus vezetésével. Ez a szaléziak küldetése” – fogalmazott Vitális Gábor, rámutatva, hogy ha egy kicsit is másképp indulunk innen haza, mint ahogy érkeztünk, már elkezdődött bennünk az az új élet, amelyre Krisztus meghívott ezen a szentmisén és ezen a búcsún.
A szentmise végén anyák napja alkalmából a tartományfőnök megáldotta az édesanyákat és a nagymamákat.
A szertartás után a templom és a Gerecse Natúrpark Látogatóközpont környékén kézműves-foglalkozásokon, színes családi programokon vehettek részt az érdeklődők.
A búcsúünnep májusi litániával zárult a kegytemplomban.
Forrás és fotó: Magyar Szalézi Tartomány
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
