Migránsok, Putyin, elhallgatott igazság, gonosz gyógyszerlobbi és lélekemelő idézetek. Az álhírportálok tömegével szabadítják az olvasókra a lopott és ellenőrizhetetlen eredetű cikkeket, miközben a készítők állítása szerint néhányan „szerkesztik” a honlapot, hobbiból.
Nincs is semmilyen HIV-fertőzött magyar énekesnő – robbantott nemrég a Hot24, ha esetleg korábban a Blikk híre nyomán az olvasó azon aggódott volna, hogy van. A Hot24 a hír forrásaként az Origóra hivatkozott: a cikk szerint mindez összeesküvés, és csak a főszerkesztő szeretné vele elterelni a figyelmet saját ügyeiről. „Oknyomozónk kiderítette, hogy nincs semmiféle ügy” – írja a Hot24, sőt a Blikk nem járt az intézményben. Jó, hát akkor nincs, csak ne lenne a cikkben annyi a súlyos helyesírási hiba.
Meg ne lenne az egész kamu.
A sugalltak ellenére a cikk nem is a Hot magazinban olvasható, hanem a Hot24-en, és a hivatkozás sem az Origó cikkére mutat, hanem az Origo.Life-ra. Mindkét „hírportált” szándékosan hozhatták létre félrevezető, nagyobb lapokra hasonlító névvel.
Mindez nem új jelenség, tavaly mi is meglepve tapasztaltuk, hogy egy messzi-messzi galaxisban született egy MNO24 nevű álhírportál, amely egy párhuzamosnak látszó világegyetemből bombázza az olvasókat sületlenségekkel, lopott tartalommal és álhírekkel. Amikor ezen a szájton például „Sztárok a Répás-prostiügy aktájában” címmel jelent meg cikk, többen is abban a hitben osztották meg, hogy a Magyar Nemzet cikkéről van szó. Sőt, a rendőrség is így vélte, hiszen amikor a kérdéses cikk tartalma miatt többen feljelentést tettek, első körben a rendőrség minket keresett meg. (Lapunk egyébként azóta már megtette a szükséges jogi lépéseket az MNO24-gyel szemben.)
„A sajtó azt mond, amit akar”
A Hot24 impresszummal is rendelkezik, ahol még különösebb dolgokkal szembesülhetünk. A kiadó egy Szlovákiában bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, a rossz helyesírású szövegben pedig azt közlik: a cikkek „valóság tartalmáért felelsöéget nem vállalunk”. Alapelvüket pedig így részletezik: „a sajtószabadság azt jelenti, hogy a sajtó azt mond, amit akar”.
Kerestük ennek kapcsán a Hot24-et az elérhető elektronikus címen, a választ pedig a Kovács Istvánként megjelölt főszerkesztő jegyezte – csupa nagybetűvel, csapnivaló helyesírással. A mottó kapcsán például leszögezte, ezt ők csak idézték, de amúgy egyetértenek vele. (Az idézet hivatkozása egy ATV-s Kolosi Péter-beszélgetésre mutat, így a kiforgatott – vagy megjavított – értelmezés akár cinizmusnak is tűnhet.)
Arra a kérdésre, hogy egyáltalán mi ez a Hot24, Kovács azt válaszolta:
„MINEK TÜNIK? WEB SHOPNAK?”
Az, hogy a Hot24 kísértetiesen hasonlít az Origo.Life-ra, persze csak a véletlen műve, a „cikkeket” a Facebookon megosztó Story Figyelő pedig Kovács szerint nem hozzájuk tartozik, „CSAK EGYÜT MÜKÖDÉS KÖTÖTÜNK VELÜK”. Miként az impresszum szerint az Indavideóval és a Videával is, amelyek támogatóként vannak feltüntetve. Az Origo alá tartozó Videa munkatársa szerint természetesen nincs együttműködés, kollégái pedig az Origo.Life ügyében már felvették a kapcsolatot az üzemeltetővel a megtévesztő domén használata miatt.
Mi is ezzel a baj?
Az MNO24, az Origo.Life és Hot24 elég ügyetlen, bár sok kellemetlenséget okozó próbálkozás álhíroldal létrehozására. Vannak azonban olyan kamuportálok, amelyek ma már a Facebookon több rajongót tudhatnak magukénak, mint a legnagyobb magyar hírportálok. A Mindenegyben Blog Facebook-oldalát a cikk írásakor 590 ezren követték, a Tudásfája.comnak pedig majdnem 220 ezer rajongója volt. Kedveltségük egyik oka, hogy rengeteg népszerű pszichológiai vagy álpszichológiai (lopott) tartalmat osztanak meg, amely napi tanácsokkal szolgál a gyors lelkifröccsre vágyakozó facebookozóknak. És persze rengeteg félinformációt és álhírt is.
Az utóbbi tíz évben nagyot változott a hírvilág a világhálón is: ma már sokak számára az internetet a Facebook jelenti, ők nem is nagyon tájékozódnak máshonnan. Itt viszont az igazi és az álhírek ugyanazon a csatornán versenyeznek egymással a figyelemért.
A mások tartalmát lenyúló, módosító, kiforgató vagy szenzációnak ható álhíreket közlő – és ezeket a Facebookon megosztó – szájtok előállítása összehasonlíthatatlanul olcsóbb, mint valódi hírportált működtetni. Ráadásul miközben a klasszikus értelemben vett hírportálok adott esetben a bíróság előtt felelnek, ha valótlant írnak valakiről – és ez így helyes –, úgy tűnik, ezekre az oldalakra semmiféle ilyen szabályozás nem vonatkozik. Így például szabadon terjeszthetnek emberéleteket veszélyeztető ostobaságokat is, például a védőoltások állítólagos veszedelmeiről, a kórházi rákterápia haszontalanságáról stb. Az illetékes hatóságok széttárják a kezüket, és azt mondják: abban sem biztosak, hogy ezek az oldalak hírportálnak minősülnek.
Putyin és migránsok
Megannyi más kamuhírportál is a Hot24 ars poeticáját vallja magáénak: az internetről innen-onnan lopott tartalmakat közölnek szóról szóra, ha pedig tevékenységükről kérdezik őket, azt állítják, csupán szabadidős elfoglaltságról van szó, és egyébként is nagyon zavaros, mit hogyan lehet átvenni.
Viszonylag új jelenség azoknak az álhírportáloknak a sora, amelyek szívesen mozognak a Putyin – migránsok – leleplezett valóság tengelyen. Ez a tavaly ősszel felfutó tematika nyilván sok, a történések miatt jogosan aggódó olvasót vonz, de ettől sajnos még rengeteg a megosztott tartalom között az álhír.
A Political Capital igazgatója, Krekó Péter ezt úgy foglalta össze lapunknak: az összeesküvés-elméleti oldalak egyre oroszbarátabbak, mindezt „egy nagy status quo elleni paradigma részeként” eladva. „Egymásba játszik a szélsőjobb, a szélsőbal és az orosz imperializmus összeesküvés-elméleti világképe.” A különböző oldalak esetében Krekó szerint nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy az orosz propaganda részei, de a Hídfő.ru esetében ez például egyértelmű, és ezt rendszeresen idézik is az említett oldalak.
Miután Kölnnél látható volt, hogy tényleg lehetséges – ha időszakosan is – az elhallgatás, ezek az oldalak úgy adják el magukat, hogy ők a rideg valóságról számolnak be a fősodratú sajtóval szemben.
Ez a fajta propaganda mostanában sok konferenciának a témája – fogalmazott lapunknak a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője, Polyák Gábor. „ Éppen azt tartják a lényegének, hogy meg sem próbál bizonyítékokkal meggyőzni senkit, egyszerűen csak arra épít, hogy újabb és újabb állításokkal szennyezi tele a nyilvánosságot, amelyek akár igazak is lehetnének, és főleg amelyek a tényszerű hírek megbízhatóságát is relativizálják.”
Más sorozatokat néz, ő hasznosabbal foglalkozik
A Titkolt Hírek készítőit a Facebookon kerestük meg, és a válaszból az derül ki, mintha ezeknek az oldalaknak a „szerkesztői” nem is lennének tudatában a szerzői jog mibenlétével. A Gábor néven bemutatkozó üzemeltető szemlézésnek nevezte a gyakorlatot, és így fogalmazott:
„Volt már olyan, aki szólt egy cikkért, amelyet természetesen le is vettem, és felhagytam az oldal szemlézésével. Ha a megkeresésnek ilyen szándéka van, akkor erről beszéljünk. Őszintén szólva nem vagyok sem jogász, sem ilyesmiben nagyon járatos.”
Gábor a Facebookon közel ötvenezer lájkkal rendelkező portált hobbioldalnak nevezte. Mint közölte, neki van más állása; gyerekeit egyedül nevelő apuka, és társadalmi elhivatottságból rakja ki a híreket szabadidejében, egy segítőjével együtt.
„Más sorozatokat néz vagy horgászni jár, én inkább valami hasznosabbnak vélt dologgal foglalkozom”
– írta, majd következő levelét már úgy kezdte, hogy most érkezett haza, és mindjárt rohan is edzésre. Eközben a Facebook-oldalukra délután négyig már nagyjából ötven (!) poszt kikerült, egytől egyig a saját honlapról. Gábor ugyanakkor ragaszkodott hozzá, hogy nincs apparátus, se kiadás, csak minimális, a követők száma pedig őt is meglepte – bár azt mondta, a Facebook-oldalt már évek óta viszi.
„Közben sokat változott a tartalmak jellege. Eredetileg összeesküvés-elméletes és hasonló cikkek voltak. De ahogy kezdtem átlátni a világ dolgait, ez változott.”
Szólt arról is, hogy nem könnyű neki: „Őszintén szólva néha már terhesnek éreztem a dolgot, és volt, hogy abba akartam hagyni. De amibe az ember ennyi munkát beletett, nehezen dobja csak úgy el. A tevékenység nagy részét mobilon végzem, munka közben, amikor épp utazom, vagy pihenőm van.” Gábor állítása szerint azért nincsenek fent a szerkesztők nevei, mert óvni akarja családját és magánéletét.
A Hot24 állítólagos főszerkesztője, Kovács István némileg ingerültebben válaszolt. A valótlan hírek terjesztésére vonatkozó kérdésünkre például az alábbi válasz érkezett:
„NEM ÁLL MODUNKBAN MEGITÉLNI ÉS KÉRDÖRE VONI MÁS SAJTÓ TERMÉKEKET ÉS AZOK TARTALMÁT, EZ A BIROSÁG DOLGA! ÖN MIBÖL GONDOLJA, HOGY VALOTLAN TARTALMAZNAK A HÍREK?”
A médiahatóság nem vizsgálhatja
Ez valóban adott esetben a hatóságok dolga lenne – már ha tudnának bármit is kezdeni a hasonló kattintásvadász oldalakkal. Miután a legtöbb hasonló oldalt nem magyar szerveren jegyzik be – köztük a fentebb említett Titkolt Hírek is amerikain fut –, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nem illetékes. Mint a szervezet lapunkkal közölte: „A hatóság joghatósága alá nem tartozó, sajtóterméknek nem minősülő weboldalakat az NMHH nem vizsgálhatja, az álhírek tekintetében sem.” A médiahatóságnak egyébként sincs hatásköre arra, hogy a nyilvánosságra hozott információk valóságtartalmát vizsgálja, „hatásköre kizárólag a médiaigazgatási jogszabályok betartatására terjed ki”. Jellemzően akkor tud lépni, ha egy adott ügyben feljelentés születik. A felelős állampolgári magatartást bátorítandó, a „társadalmi felelősségvállalás jegyében” működtetik az Internet Hotline oldalt, ahol a káros internetes tartalmakat lehet bejelenteni.
Rögtön éltünk is a lehetőséggel, és bejelentettük a Titkolt Hírek, a Napi Migráns és a Meteon több cikkét – sajnos a vonatkozó lehetőségek közül ezt csak gyűlöletkeltés és erőszakos tartalom miatt tudtuk megtenni, félretájékoztatásért és kétes eredetű tartalomért nem. Az Internet Hotline-operátor beadványainkra közölte: a Napi Migráns és a Titkolt Hírek amerikai szerveren fut, így ott megkeresték a tárhelyszolgáltatót, a Meteon pedig magyaron, így ott a tartalom- és tárhelyszolgáltatót is. Igaz, utóbbi kapcsán azért, „hogy a sérelmezett tartalmak kiskorúakra káros mivoltát jelezzék”.
Változást, persze, nem sikerült elérni: a Hotline-operátor február 19-én már arról tájékoztatott: „az Internet Hotline 2016. február 12-én és 2016. február 15-én felszólította mind az amerikai, mind a magyar tárhelyszolgáltatót a sérelmezett tartalom káros mivoltának a jelzésére. A tárhelyszolgáltatóktól azonban sajnálatos módon nem érkezett válasz, illetve a panaszolt tartalmat sem távolították el, a káros mivoltát sem jelezték.”
Ha nem, hát nem. Nincs mit tenni.
Forduljunk a tárhelyszolgáltatóhoz
Az NMHH javasolta, hogy keressük kérdéseinkkel a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Infokommunikációért Felelős Államtitkárságát, így írtunk nekik is, rákérdezve a kattintásvadász oldalak helyzetére. Az NFM válaszából lényegében az derült ki: ha a portálok nem minősülnek sajtóterméknek, az ezekre vonatkozó szabályoknak sem kell megfelelniük. De ez még nem jelenti, hogy az itteni tartalmakért senki nem felelős: jogsértés esetén ha nem sikerül kideríteni, ki a tartalom közzétevője, akkor a tárhelyszolgáltatóhoz lehet fordulni. „A tárhelyszolgáltatókhoz általában bárki fordulhat, többségük bárki számára elérhető bejelentő oldalt tart fenn a jogsértést vagy visszaélést elkövető oldalak bejelentésére. Ilyen a szóban forgó portálok többségének tárhelyet biztosító WordPress.com tárhelyszolgáltató is, továbbá a Facebookon is kezdeményezhető a jogsértő profilok felfüggesztése, eltávolítása.”
Nincs rendszerszintű fellépési lehetőség?
Ugyanakkor a szólás- és véleményszabadság miatt a kamuhírportálokkal szemben rendszerszerűen kevésbé lehet fellépni – derült ki az NFM válaszából. „A szóban forgó portálok esetében a hazai jogszabályok abban az esetben és csak olyan mértékben teszik lehetővé azok »rendszerszintű« előzetes szűrését vagy blokkolását, ha erről büntetőügyben a bíróság rendelkezett, vagy tiltott szerencsejáték-szervezés miatt ezt a NAV elrendelte.”
Kerestük a Legfőbb Ügyészséget is, vajon ők hivatalból foglalkozhatnak-e például a rémhírterjesztésben utazó portálokkal. Fazekas Géza sajtószóvivő arról tájékoztatta az MNO-t: a hírportálokkal szemben közérdekvédelmi feladatkörben az ügyészségnek nincs hatásköre eljárni. Akinek az adott médiatartalom sérti a jogait, az a polgári jog, illetve büntetőjog szabályai szerint kérhet elégtételt. „Önmagában sem az, hogy valamely tartalom elhelyezője ismeretlen, sem az, hogy a tartalom ellenőrizhetetlen, félrevezető, propagandisztikus, gusztustalan stb., nem alapoz meg büntetőeljárást. Büntetőeljárás csak Btk.-ba ütköző cselekmény gyanúja esetén jön szóba – az egyes, konkrét tartalmak vizsgálata alapján. Az interneten közzétett tartalmak kapcsán – tapasztalataink szerint – különböző bűncselekmények (így például: rágalmazás, becsületsértés, közösség elleni uszítás, a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása, gyermekpornográfia stb.) gyanúja merülhet fel” – írta válaszában Fazekas Géza.
Vagyis, leegyszerűsítve, az egyes kifogásolt cikkek miatt egyenként lehetne jogorvoslati lehetőséggel élni.
Reménytelen a felelősök kiderítése
A jogi lépések megtételét rendkívül megnehezíti Polyák Gábor szerint, hogy ezeknek az oldalaknak nincs „gazdájuk”. Ahogy kérdésünkre adott válaszában kifejtette: „Ha csak arra gondol, hogy hivatalosan a mai napig nem tudni, ki és hol üzemelteti a Kuruc.infót, akkor ezeknél a kevésbé szervezett, sokkal kisebb apparátussal működő, akár eleve csak időlegesnek szánt oldalaknak az esetében teljesen reménytelen a felelősök felderítése. A médiatanács éppúgy képtelen azonosítani ezeket az oldalakat, mint az ügyészség. Hiába kell nyilvántartásba venni az online sajtótermékeket is, az ilyen oldalak üzemeltetőit ez pont annyira érdekli, mint az impresszum feltüntetésének kötelezettsége.”
A Mérték Médiaelemző Műhely vezetője mindenesetre felvetette a megosztók felelősségét is: láthatjuk, hogy ezekre az oldalakra van fogadókészség a Facebookon. „A legnagyobb megosztók között van Széles Gábor például, akit elég sokan komoly forrásnak tekintenek. Jogi felelősségről itt sem lehet szó, a megosztó sincs abban a helyzetben, hogy vizsgálja az állítások valóságát, és hát szíve joga elhinni bármit. Morális felelőssége persze van, de azzal nem jutunk sokra.”
Megkerestük a kormánypárti Magyar Hírlap és Echo TV tulajdonosát, Széles Gábort azzal kapcsolatban, mit gondol ezeknek az oldalaknak a hátteréről, és miért érzi érdemesnek megosztani őket, mikor az ő orgánumainak is versenyhátrányt okoznak. Kérdéseinkre nem reagált.
Teljesen automatikussá tehető a „titkolt hírek” áradása
Hogy miért éri meg mindez a kattintásvadász oldalaknak? Lényegében akár kis energiabefektetéssel lehet pénzt keresni úgy, hogy a külföldi szerver révén a jogi következmények miatt sem kell túl sokat izgulni.
Az egész ugyanis teljesen automatikussá tehető, még a Facebookra való folyamatos posztolás is – fejtette ki az MNO-nak Liebig Zsolt, a Propeller termékfejlesztési vezetője. Nem kell senkinek egész nap a gép előtt ülnie, megoldható, hogy egyből kerüljenek át a tartalmak egy az egyben, amelyeket aztán alaposan körbebástyáznak hirdetésekkel.
Fontos itt hangsúlyozni, hogy a Propeller nem tartozik az előbb említett, tartalmakat összelopkodó portálok sorába. Üzleti modellje a különféle hírportálokkal való együttműködésre épülő professzionális vállalkozás.
Hírgyűjtő oldalként indult a Propeller is 2008-ban, ám Liebig szerint már hagyományos portálként igyekeznek működtetni. Mint mondta, ők például mindig csak címet, bevezetőt vettek át hivatkozásokkal, viszont a világhálón elterjedt a teljes lopás is, ami már nyilván rendkívül problémás. Ahogy az is, hogy míg a Propeller különféle megállapodásokkal rendelkezik, ezek az oldalak csak simán eltulajdonítják mások szellemi tartalmait.
Az esetek nagy száma és a nehezen azonosítható oldalgazdák miatt igen nehéz, hogy a kiadók, tartalmaik védelmében, fellépjenek a cikkek ellopása ellen. Más kérdés, hogy Liebig szerint nagy pénzeket ezekkel az oldalakkal nem lehet keresni: nagyobb látogatottsággal le lehet ugyan akasztani több hirdetést, de azért a hirdetői pénzeket nem tudják jelentős mértékben elszipkázni. Az olvasókat viszont igen, és a különféle félrevezető tartalmakkal már igencsak romboló hatást tudnak kifejteni.
Ezek közül talán a legnyugtalanítóbb, hogy a gyanútlan olvasó alól kirúgják a széket, amikor összemossák a híreket a hírnek ható fikcióval. Polyák Gábor szavaival élve: olyan helyzetet teremtenek, amelyben a tényszerű közlés is csak egy lesz a lehetséges valóságok közül.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
