Időközben ugyanis ez a néppárt a népet az elitre, a kereszténységet az ateizmusra, régi értékeit pedig liberálisakra cserélte le.
„Szabad a magyar nép…
lejárt napod, német!”
Petőfi Sándor
Az Európai Néppárt csúcsjelöltjét Manfred Webernek hívják. Bajor keresztényszociális politikus. Jelenleg az Európai Unió néppárti frakciójának vezetője. Egészen a legutóbbi időkig egyike volt azoknak a mély fedésben lévő német politikusoknak, akik minden idegszálukkal arra összpontosítanak, hogy ne vegyék rajtuk észre, hogy németek és keresztények. Neki még azt is feledtetnie kellett, hogy Bajorországból jön, az egykori Franz Josef Strauss pártjából. El tudom képzelni, milyen jelentős hendikep ez abban az Unióban, ami a keresztény pártok tömörüléséből mára a legjelentéktelenebb, a legkevesebb feltűnést keltő tömböt csinálta. Időközben ugyanis ez a néppárt a népet az elitre, a kereszténységet az ateizmusra, régi értékeit pedig liberálisakra cserélte le, hogy ezzel nagykoalíció-kompatibilissé tegye magát. Pont úgy, ahogy német anyapártjai tették. A CDU és a CSU, valamint állandó szövetségese az SPD, már csak az elitek egyre szélesebb körű összefogásától remélhetik hatalmuk megőrzését. A hagyományos nagypártoktól egyre jelentősebb szavazói csoportok fordulnak el ott is, ami őket nem politikájuk felülvizsgálatára ösztönzi, hanem arra, hogy még szélesebb felületen nyissanak a zöldek, a liberálisok és a szélsőbal felé. Ez persze nem igazán esik nehezükre, hiszen rég feladtak már mindent, amitől egykor azok voltak, amik. Keresztények, konzervatívok, szociálisan érzékenyek. Mára a szélsőségesen liberális elvek mindegyikét magukévá tették, úgy a gazdaságpolitikában, mint a társadalomszervezésben. Ebben Angela Merkel járt az élen, akinek elvtelensége minden határon túlment. Migránssimogatóbbá vált, mint a migránsok betelepítésére szakosodott civilek, radikálisabban és gyorsabban vezetett be atomstopot, mint azt bármelyik zöldpolitikus tette volna, és frakciójával nemcsak megszavaztatta, de egyenesen kezdeményezte is a homoszexuálisok házasságának engedélyezését, ami lássuk be, egy állítólagosan keresztény párt esetében elég unikálisnak tűnik.
Szóval, ez a Manfred Weber egyszerre csak kidugta a fejét a takarásból, hogy mindjárt Magyarország ellen forduljon. Ellenünk szavazott a Sargentini-jelentés vitájában. Ő maga fogalmazott úgy, hogy Magyarország ellen szavazott, ezzel is mutatva, mi az a politikusi minőség, amit képvisel. És ez csak a kezdet volt. Kisvártatva szorgalmazni kezdte, hogy zárják ki a Fideszt az Európai Néppártból. Nem értem, miért? Miért pont most, a kampányban kellene ezzel foglalkoznia a Néppártnak, hiszen politikai egyszeregy, hogy a belső viták mindig az ellenfeleknek kedveznek. Arra persze nem könnyű válaszolni, hogy mit is keres a Néppártban a Fidesz akkor, amikor a Néppárt már rég kizárta önmagát önmagából, ezért az a valami, ami maradt belőle, annyira érdektelen és jellegtelen, hogy a múlt heti cirkusz nélkül senki emberfiának nem tűnt volna fel, hogy ilyen képződmény egyáltalán létezik. Szóval, Weber hirtelen kijött az altatásból és feltételeket kezdett szabni Orbán Viktornak. Felsorolta, miket kell teljesítenie ahhoz, hogy a Néppártban maradhasson. (De most tényleg, minek?) A feltételeket elolvasva ledöbbentem, és Sztálin elvtárs tanítására gondoltam, aki azt mondta: mindig van lejjebb. De ennyire? ̶ kérdezem én.
Először is, Orbán Viktor kérjen bocsánatot, követelte Weber, a bajor. Elképzeltem magamban, amint Orbán feláll és azt mondja: Bocsika – majd leül. Kár, hogy nem lehetek ott, gondoltam. Tiszta óvoda! Abból is a kiscsoport. A második feltétel a plakátok levétele, mert azt Juncker úr sérelmezi. Na és? Magyarországon százával vannak olyan támadások, plakátok, közszereplők ellen, amik minden határon túlmennek, és a bíróságok azzal az indokkal igazolják őket, hogy aki közszereplő, annak tűrnie kell. Mi speciel öt éve tűrjük Junckert! Eltűrjük, hogy súlyos alkoholista. Hogy dülöngélve járatja le az Uniót ország-világ előtt minden alkalommal. Eltűrtük, hogy az általunk kétharmaddal megválasztott miniszterelnököt lediktátorozta és megpaskolta az arcát. Másoknak a haját húzza, esetleg a nyakkendőjét! Eltűrtük, pedig legszívesebben odamentem volna, és lekevertem volna neki egy hatalmas taslit, hogy jelezzem, ezzel minket, magyarokat, sértett meg. Orbán ugyanis nem magánemberként jelent ott meg, hanem a mi képviseletünkben! Kénytelenek voltunk azt is eltűrni Junckertől, hogy Fidel Castrót hájpolta és Marx-szobrot avatott! Kereszténydemokrata létére! Minden nap, amit a hivatalában töltött, merénylet volt az Európai Unió tekintélye ellen. Az már csak hab a tortán, hogy korrupcióiról ezerszámra találhatók bizonyítékok a neten, ami az uniós elitet természetesen nem zavarja, mert egész működésük ezen a kéz kezet mos elven alapul.
A harmadik feltétel azonban kiverte nálam a biztosítékot! Lehet, hogy ennek az uniós elitbe tartozó bajornak elkerülte a figyelmét, hogy nem német csapatok állomásoznak amerikai földön immár több mint hetven éve, hanem fordítva: amerikai csapatok állomásoznak német földön?! Semmi nem indokolja tehát, hogy egy német atyáskodjon az amerikaiak fölött és egy amerikai érdekeltségű egyetem ügyében, amerikai felhatalmazás nélkül, helyettük eljárjon. Néhány hete volt Magyarországon az amerikai külügyminiszter, aki nem tette szóvá a CEU ügyét, ami egy magyar-amerikai magánember magánbiznisze. Mégis, mi köze van hozzá Webernek? A németeknek? A bajoroknak? Az Uniónak? Nincs megfejtésem, csak egy: Soros! Megkérte és megígérte, hogy meghálálja! Úgy látszik, van az a pénz, amiért Webernek korpásodik a haja!
A németeknek teljesen elgurult a gyógyszerük? Mégis mit gondolnak magukról? Védelmi képességük nincs, ezért biztonságot nem képesek az Uniónak nyújtani. A kiszámíthatóságról és a megállapodások betartatásáról nem tudnak, vagy nem akarnak gondoskodni. Szoft politikájuk nincs. Önzésük és filléreskedésük rég felzabálta az Európai Unió minden magasztos eszméjét. A geopolitikát nem értik, stratégiai gondolkodásuk megszűnt. Görögországról és a Balkánról kiszorultak. Olaszországot kioktatják, mert szóba áll Kínával, hogy másnap a német kancellár, a francia elnök és a kivételesen józannak tűnő Juncker ott feszítsenek a kínai elnök mellett, zsíros üzleteket remélve! A Merkel ̶ Putyin-paktum az irántuk táplált bizalom maradékát is felélte a térségünkben. Az USA-val eljegesedett a viszony. Nem kéne elkezdeni gondolkozni, ha még van arrafelé valaki a Rajna mentén, aki tud? Az ámokfutásra szakosodni látszó Weber ma éppen azt találta ki, hogy az Unióval szemben kritikus pártok „ne kapjanak pénzt az európai kasszából.” A németek szíve helyén már jó ideje pénztárgép kattog, de újabban minden jel szerint az agyuk helyén is. Milyen demokráciafelfogás ez? Kié az Unió pénze? Eddig úgy tudtam, hogy az uniós polgárok befizetéseiből származik, és most hirtelen kiderült, hogy Weber úr és a hozzá hasonlók zsebpénzéről beszélünk, amiből annak adnak, akkor és olyan feltételek mellett, ahogy éppen gondolják. Weber úr, korai volt ennyire elárulnia magát! Azt is szorgalmazza, hogy a magyarok és a lengyelek elleni 7. cikkely szerinti eljárást cseréljék le valami gyorsabb és hatékonyabb megoldásra. Szánalmas. Ha valakire, hát Önre illik a „ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna” régi közmondás. Ha bölcs nem is maradt volna, de …
Remélem, ebből a Weberből nem lesz semmi. Már így is sokkal magasabbra jutott, mint kellett volna. Juncker dülöngélése, feleségével folytatott mobilozása a pulpitusról, legalább elszórakoztatott, miközben persze kínosnak találtam. De Weberben nincs semmi szórakoztató. Ő csak kínos.
Schmidt Mária
történész
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
