Szöges ellentétben áll a háborúról a mainstream sajtóban kialakított kép, és a valóság a csatatereken. Ezt nem e sorok írója mondja, hanem egy Ukrajnában harcoló külföldi zsoldos.
Meg kell becsülni az Ukrajnából származó helyszíni tudósításokat, hisz azok az újságírók, akik a frontvonalról hoznak anyagot, az életüket kockáztatják, hogy aztán mi a fotelben ülve elolvashassuk azt.
A terepen dolgozó haditudósítók munkáját nagyban nehezíti, hogy a két oldal között nincs átjárhatóság, így csak annak az országnak az oldaláról tudnak tudósítani, amelytől az akkreditációt kapták. Ezt ukrán oldalon könnyebb megszerezni, főleg, ha baráti országból érkezik a sajtómunkás. Nem igaz az az közkeletű vélekedés, hogy az oroszok nem engedik be a külföldi sajtót a saját területükre, sőt: egy-egy stratégiai helyszín elfoglalását követően rendszeresen tartanak sajtóeseményeket is.
Lindsey Snell amerikai újságíró az ABC News, az MSNBC, a Vice és a Discovery Digital Networks számára készít tudósításokat, cikkei megtalálhatók a Foreign Policy, The a Daily Beast, a North Press Agency és a The Investigative Journal hasábjain. Snell a kaukázusi konfliktusok avatott ismerője, de a Közel-Keletről és Észak-Afrikából is szokott tudósítani.
Snell sokat próbált újságíró, 2016-ban Szíriában az al-Kaida egyik klánja két hétre túszul ejtette. Mikor Törökország felé távozott, a török hatóságok vették őrizetbe, és tartották 67 napig szigorított fegyházban, mondván, hogy amerikai ügynök. Rendszeresen foglalkozik Törökországgal, ezért a szélsőséges Szürke Farkasok nevű szervezet sem zára a szívébe, a Twitteren megfenyegették.
Snell most Ukrajnában van, itt bírt szóra a külföldi önkénteseket.
Már az interjúkat leszervezni sem volt egyszerű. Az ukrajnai Nemzetközi Légióról több tudósítás is megjelent a nyugati sajtóban, mely nem fest éppen hízelgő képet a hadtesten belül uralkodó állapotokról, illetve a külföldi zsoldosok helyzetéről általában. Ezek közül párat mi is szemléztünk.
Az ukránokban ezen cikkek kapcsán feléledtek a posztszocialista reflexek, rájöttek, a szabad sajtó mégsem annyira jó dolog, ha nem orosz vérbe mártott pennával írja a tudósításait, ezért azt kérték az újságíróktól, a légióval és a légiósokkal kapcsolatos megkereséseiket kizárólag a légió kommunikációs igazgatóján, Mockingjay-en keresztül intézzék.
Arra is emlékeztetünk minden újságírót, hogy a légiósokkal folytatott kommunikáció csak akkor legitim, ha azt a légió sajtóirodája jóváhagyja. A légiósok szigorú parancsot kaptak, hogy ne beszéljenek a sajtóval”
– áll a légió közleményében.
Ez első hallásra szigorúnak tűnhet, de nálunk nincs háború, ennek ellenére a szlovák hadseregből sem akaszthat le az újságíró egy katonát, hogy névvel-arccal nyilatkozzon valamiről, ugyanúgy be kell tartani a „szolgálati utat”, és először a Kutuzov utcában, a szóvivőnél próbálkozni.
Snell el is indult ezen az úton. Interjút kínáltak neki: négy, brit, amerikai és francia önkéntes nyilatkozott volna a légió harkivi sajtóközpontjában, de nem sikerült az időpont-egyeztetés. Amíg a folyamat zajlott, Snell, ugyan engedély nélkül, de tíz külföldi zsoldost bírt szóra, akik azzal a feltétellel nyilatkoztak, hogy a valódi nevüket és az egységüket nem közlik.
Szinte az összes önkéntes, akivel beszéltünk, azt mondta: súlyos problémák vannak a kiképzéssel, az ellátással és a kommunikációval. Azt mondták, kevés előrelépés történt ukrán oldalon, és a morál is alacsony”
– írja tudósításában az amerikai szerző.
A Bastien álnevű francia önkéntes négy évig katonáskodott a francia seregben, mielőtt meghallotta volna Volodimir Zelenszkij hívó szavát. Mivel tapasztalt katona, egy különleges egységhez osztották be. „Én vagyok az egyetlen külföldi a csoportban. A háború végéig maradok. A Harkiv környéki harcok nagyon frusztrálóak voltak. Talán három orosz katona jut minden ukránra. Ez, és az orosz tüzérség, valamint a kazettás lőszerek nagyon lelassítanak. Tulajdonképpen csak igyekszünk megtartani az állásainkat” – mondta. Megjegyzi, néha lát külföldi csoportokat, de azok inkább a vonalak mögött tevékenykednek.
Sam egy 23 éves önkéntes az Egyesült Királyságból. Véleménye szerint a külföldieket kezdetben csak ágyútölteléknek használták. Mivel neki nem volt katonai tapasztalata, először nem vették fel a Nemzetközi Légióba, ezért egy másik egységnél próbálkozott. Azóta átesett a kiképzésen, de harcot csak mobilon látott. Azt mondja, ez sok külföldivel megtörténik, akik harcolni jöttek, mégsem szagolhatnak lőporfüstöt.
A Shaun nevű, 30 éves kanadai önkéntes szerint az ukrán katonák egy része ijedt vagy fáradt. Szerinte sok köztük a kiégett, a katonák körében lendületvesztés történt. Mint elmondta, figyelmeztették őt a kaotikus viszonyokra, amit meg is tapasztalt a terepen. „Azoknál az egységeknél van páncélelhárító fegyver, amelyeknek nem kell, és azoknál nincs, akiknek kéne” – összegezte tapasztalatait.
„Azt hiszem, az emberek nem ezt szeretnék hallani – mondja Sam –, de nevetséges a szakadék a háború médiában való bemutatása, és a helyszínen tapasztaltak valósága között. Egy ideig kórházban dolgoztam, ami frusztráló volt, mert a repeszes sérüléseken kívül a sebesülések nagy része baráti tűzhöz köthető.”
Az amerikai Steve február óta „önkénteskedik”, egészségügyi kiképzőként dolgozik. „Harcoltam a Közel-Keleten és Afrikában, de még soha nem láttam ilyen szintű korrupciót, mint itt. A golyóálló páncéllemezek helyett acéllemezeket kaptak a katonák. Több srácnak volt egy puskája, százhúsz tölténnyel. A parancsnokuk könyörgött a hadvezetésnek, hogy ne küldjék ki őket ilyen felszereléssel a frontra, de nem hallgattak rá. Több mint 2000 ukrán katonák képeztem ki, de szerintem a fele már meghalhatott” – vélekedik.
Mike, egy brit önkéntes szerint szintén komoly gond a korrupció. „Abszolút mindent, mindent ellopnak, a Javelin rakétákat, járműveket, lőszereket, gránátokat. Sok mindent ellopnak már Lengyelországban, de ha Ukrajnába ér, akkor itt biztosan” – mondja.
Abba, hogyan is cirkulálnak az Ukrajnába küldött fegyverek, Shaun enged betekintést. „Mi jobb helyzetben vagyunk, mint az ukránok, mivel a legtöbb cuccot be tudjuk biztosítani magunknak. Megvásároljuk a saját üzemanyagunkat és ellátmányunkat. Az én csoportom egy nagy önkéntes csoporttól veszi a fegyvert. A nem nyugati országból származó önkéntes csoport ellopja a fegyvereket, amiket katonai segélyként küldenek Ukrajnába, és eladja nekünk” – mondja.
A szerző a cikk második felében ellátogat a Grúz Légióhoz, és beszámol az Ukrajnában tapasztalható szélsőjobboldali jelenségekről. A teljes cikk ide kattintva olvasható el.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
