Az „Érettünk útközben született” mottóval, augusztus 14. és 20. között megrendezett ferences ifjúsági zarándoklat témája egy 800 évvel ezelőtti eseményhez kapcsolódott: Assisi Szent Ferenc 1223-ban, egy itáliai kisváros, Greccio határában felállította az első „élő betlehemet”. A zarándoklat Esztergomból indult, és Mátraverebély-Szentkút volt a célállomása.
Assisi Szent Ferenc szerette volna egész közelről megtapasztalni az Úr Jézus születését és annak körülményeit, ezért az ünnep idején jászlat állított: az emberek fáklyákkal, gyertyákkal kimentek az erdőbe, hogy az éjszakában ünnepeljék a világ világossága, Jézus Krisztus születését. A 2023-as ferences ifjúsági zarándoklat szervezői ennek az eseménynek a misztériumát szerették volna közelebb hozni a fiatalokhoz – olvasható a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány oldalán.
A grecciói karácsony témáját többféle módon is beépítették a zarándoklat programjába a ferences rendi szervezők, Balázs Jeromos, Szabó Péter és Zillich Mihály. Egyrészt a napi elmélkedések és a szentmisék prédikációi is ehhez kapcsolódtak, másrészt az útközben énekelt himnuszok is kiegészültek karácsonyi énekekkel. De hogyan is kapcsolható a karácsony szentsége egy nyár végi zarándoklathoz?
Szabó Péter OFM szerint – aki az út előtt a résztvevőkkel tartotta a kapcsolatot, majd pedig végig összetartotta és irányította a zarándoklatot – „karácsony titkának központi mozzanata az, hogy Isten emberré lesz, megmutatja magát nekünk, és lehajol hozzánk, hogy egy legyen közülünk, és így kapcsolódni tudjunk hozzá. Szent Ferenc pontosan erre érzett rá, amikor azon a 800 évvel ezelőtti éjszakán felépítette a betlehemet: hogy a saját szemeivel láthassa, milyen körülmények közé született meg az Úr Jézus”.
„Szent Ferenc a karácsonyban az alázatosság mérhetetlen misztériumát fedezte fel” – tette hozzá Mihály testvér, aki a technikai stáb irányításáért felelt. „Jézusnak az az állhatatossága, hogy értünk emberré lesz, és a tény, hogy Isten annyira szeret bennünket, hogy megtestesül értünk, és felveszi a mi gyengeségeinket, Szent Ferenc számára olyan mély és meghatározó élmény volt, hogy szerette volna a tulajdon testi szemeivel is látni azt a kiszolgáltatottságot, amit Isten Fia értünk magára vett.”
Szent Ferenc megértette, hogy az a végtelen szegénység, szerénység és egyszerűség, ami abban a betlehemi éjszakában a Kisjézust körülvette, neki is elegendő. Ezzel pedig nekünk is azt tanítja, hogy bár sokszor érezhetjük úgy, hogy mi is szegényes helyet tudunk csupán felkínálni az Úristennek, neki az is elég. „Ha megnyitjuk a kapunkat, akkor szállást vesz bennünk” – magyarázta Péter atya.
Mihály testvér kiemelte: „Isten a megtestesülés misztériumában azonosult velünk: Isten Fia tudott velünk sírni és nevetni, ugyanúgy átment a fejlődés lépcsőfokain, mint mi, és a bűnt kivéve mindenben hasonló lett hozzánk.
Arról, hogy mi a grecciói karácsony üzenete, és hogyan értették azt meg a zarándoklaton részt vevő fiatalok, Péter atya elmondott egy történetet: „A zarándoklat elején fiatalok csapódtak hozzám, kérdezték, mi ez az egész: karácsonyi meg adventi énekeket énekelünk a nyár közepén, miközben harminc fok van és a forró aszfalton gyalogolunk? Pár nappal később ismét mellém szegődtek, s jelezték, hogy néhány nap után már értik, miért is csináljuk ezt: mindennap lehet karácsony.
Az, hogy Isten bele akar születni a világunkba, nincs dátumhoz vagy évszakhoz kötve: csak rajtunk áll. Krisztus születését bármikor megünnepelhetjük, még akkor is, ha bolondosnak tűnik karácsonyi énekeket énekelni augusztus végén, egy zarándoklaton.”
Greccio üzenetét közvetítette egy másik újítás is. Mihály testvér elmondta: eredetileg az a szokás, hogy a zarándokok megérkezését követő szentmisén minden éneket orgonakíséret nélkül, a cappella énekelnek. Idén azonban az orgona csengettyűre emlékeztető hangjával kísérték az énekeket, igazi karácsonyi hangulatot teremtve ezzel az augusztusi délutánban.
Jeromos atya – aki az esemény előtt és alatt a zarándokokat vendégül látó településekkel tartotta a kapcsolatot – kiemelte: számos fiatal elmondta, a karácsony titka különleges módon került közel hozzájuk a zarándoklat ideje alatt, s keresni kezdték, hol jelenik meg a saját életükben Isten, hol lép be az ő világukba. „Ez abszolút összefügg a karácsonnyal, hiszen lehet, hogy Isten ott kopogtat, ahol nem is várnánk, mint ahogy azon a bizonyos betlehemi éjszakán a jászolban” – tette hozzá.
A grecciói karácsony jelentőségét a szervezők az elmélkedéseken és a karácsonyi énekeken túl egy másik programon keresztül is igyekeztek megmutatni a fiataloknak. Ez volt a zarándoklat tulajdonképpeni csúcspontja, a „fényünnepség”.
A zarándokok a megérkezés estéjén mécseseket gyújtanak, miközben énekelve a szabadtéri oltár előtti lépcsőhöz járulnak, hogy egy, a zarándoklat aktuális témájához kapcsolódó alakzatot rakjanak ki mécseseikből. Idén még különlegesebbé tették a szervezők ezt a pillanatot, a résztvevők ugyanis a gyertyákat a lépcsőre felállított jászol köré rakták le, majd pedig csillagszórókat gyújtottak, kifejezendő, hogy Krisztus a világ világossága, akinek születésével a világosság úrrá lesz a sötétségen.
Mihály testvér úgy véli, sokakat az riaszt vissza, hogy a zarándoklat „testileg megterhelő, hiszen öt nap alatt 135 kilométert tesznek meg, pedig azok a fiatalok, akik végigjárják ezt a távot, arról számolnak be, hogy megújulva térnek haza: új lendületet kapnak mind tanulmányaikhoz, mind munkájukhoz.
Nem a grecciói karácsony évfordulója az egyetlen jubileum, amit a rend 2023-ban ünnepel: ebben az évben van ugyanis a Regula megerősítésének 800. évfordulója is. Jeromos atya szerint bár a Reguláról kevesebb szó esett, a zarándoklat idei témája és jelmondata – „Érettünk útközben született” – magában hordozta annak üzenetét is. „Regulánk a ferences lelki út összefoglalása, és a zarándoklatokon az erre föltett életünket szeretnénk megosztani útitársainkkal” – mondta.
Az idei évvel nem érnek véget a ferences jubileumok: 2026-ig több jelentős, a rend történetéhez kötődő, 800 éve történt eseményre emlékezik a közösség: 2024-ben Szent Ferenc stigmatizációját, 2025-ben a Naphimnusz születését, 2026-ban pedig Szent Ferenc halálának (tranzitusának) 800. évfordulóját ünneplik.
Szabó Péter OFM hangsúlyozta: Szent Ferenc stigmatizációjának fontos üzenete, hogy életünk során mindannyian gyűjtünk sebeket mind fizikai, mind lelki értelemben. Ez igaz a zarándoklatra is: „Pusztán az, hogy alkalmazkodom 150 emberhez, a zarándoklat ritmusához, hogy elengedem az igényeimet, az elképzeléseimet, a szükségleteimet, ez mind része lehet a Jézus szenvedéséhez való kapcsolódásomnak. Fontos megtanulnunk, hogy a sebeink, amelyeket életünk során kapunk, nem feltétlen rosszak, még ha fájdalmasnak is érezzük őket. Szent Ferenc sem rokkant bele az őt ért szenvedésbe, hanem képes volt a szent sebhelyeket hálával és ajándékként fogadni. Ehhez a titokhoz próbálunk majd közelíteni a fiatalokkal együtt.”
A beszámoló teljes terjedelemben IDE kattintva olvasható.
Forrás: Ferences Média
Fotó: Moldoványi Barnabás; Gieszer Richárd
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
