Ha Herczeg Ferenc fasisztának nevezhető, akkor Móricz, Kosztolányi, Babits, Illyés, Gárdonyi és Szabó Lőrinc is problémás ám.Napok óta az új Nemzeti Alaptanterv (NAT) kapcsán tiltakozik a média és az értelmiség ellenzéki fele, a kormányoldal értelmisége pedig a nacionalizmus helyeslésébe és a Wass Albert-idézetek osztogatásába fekteti energiáját.Nem óhajtom utóbbit minősíteni, pusztán úgy gondolom, hogy a felmerült kritikákkal – antiszemitizmus, nacionalizmus, egyes közszereplők és irodalmárok huszadik századi szerepvállalása – kapcsolatban egyéb megjegyzéseket is lehet fűzni a megjelent kritikákhoz.A NAT pedagógiai értékének minősítése meghaladja képességeimet: megmaradok azoknál a kritikáknál, melyek elöntötték a lapokat, a közösségi médiát, s melyek politikusok nyilatkozataiba is utat találtak: a kritika röviden úgy foglalható össze, hogy fasiszta (Herczeg Ferenc) és antiszemita (Wass Albert, Nyirő József) írókat emeltek be a NAT-ba. Véleményem szerint ezek a kritikák inkább nehezítik a történelmi tisztánlátást, mint segítik, továbbá mérgezik a közéletet elhamarkodott, történelmietlen és kontextusból kiragadó jellegük okán.Először is említést kell tenni Herczeg Ferenc „fasiszta” jelzővel való ellátásával kapcsolatban, melynek kiinduló pontja Nyáry Krisztián irodalomtörténész Facebook-posztja volt. Nyáry arról közölt bejegyzést, hogy Herczeg Benito Mussolini olasz diktátort méltatta 1936-ban (és máskor is), levonva a konklúziót, miszerint Herczeg „fasiszta” lett volna. Kritikaként említette meg, hogy Herczeg „kiszorította” Németh Lászlót az alaptantervből.Arról most ne is beszéljünk, hogy a Nyáry által hiányolt Németh László 1934-ben szintúgy Mussolini hatalomra jutását pozitívan említő szöveget közölt. A helyzet az, hogy Mussolini megítélése az 1938-as olasz zsidótörvények és az 1939-es acélpaktum előtt teljesen más volt. Olyannyira igaz ez, hogy Mussolini magával ragadta olaszországi látogatásakor Szabolcsi Lajost, az Egyenlőség liberális zsidó hetilap szerkesztőjét is, a lap számos méltató cikket írt az olasz diktátorról.Mindez nem azért érdekes, mert felmentené Mussolinit a későbbi antiszemitizmus vádja alól, vagy mert a zsidóság en bloc fasisztabarát lett volna, hanem mert rámutat a történelmi életutak árnyalt és józan megítélésének szükségességére, illetve a történelmi kontextus fontosságára.De Mussolini életrajzát fordította a NAT-ban szintúgy helyet kapó Kosztolányi Dezső, illetve naplójában méltatta az olasz diktátor „nagyszerű” beszédeit Móricz Zsigmond is.(…)Hasonlóan történelmietlen és kontextusából kiragadott egy az egyben azért kárhoztatni Wasst és Nyirőt, mert antiszemiták voltak. Nem szeretném itt mélyebben elemezni írásaikat, elég megállapítanom annyit, hogy a jelenleg bevett zsinórmértékeink szerint nem lehet az alapján NAT-ba emelni vagy onnan eltávolítani szerzőket, hogy mit gondoltak a zsidókról. Antiszemita volt ugyanis Gárdonyi Géza is, interjúiban a numerus clausust méltatta, 1922-ben „a magyar faj önvédelmi harcának” nevezve azt, levelezéseiben pedig vaskos zsidózások szerepelnek. Kevés magyarázni való van rajta, de most akkor Gárdonyi is menjen? És Kosztolányi Dezső, aki név nélkül írt antiszemita cikkeket?És Illyés Gyula, aki a harmincas években is cikkben szidta a zsidók „vérmérsékletét”, magánlevelezésében pedig a zsidó földbirtokok felosztását követelve, mielőtt ’41-ben szembefordult nézeteivel? És Babits, akinek 1922-es Tímár Virgil fiát Kolosváry-Borcsa Mihály – Sztójay Döme, majd Szálasi Ferenc sajtóügyi kormánybiztosa – A zsidókérdés magyarországi irodalma között tartott számon, mint antiszemita munkát? És Móriczot, aki 1919-es naplójában arról írt, hogy a kommün zsidóuralom volt, és hogy nem bánta volna, ha a keresztény társadalom „belső pogromot” tart és „kidobja” a zsidókat? Ráadásul Németh László, aki szintúgy híres volt antiszemita szövegeiről („Shylocknak a szív kell”), pont, hogy kikerült a NAT-ból, Nyáry nagy fájdalmára. Gárdonyi, Kosztolányi, Illyés, Babits és Móricz viszont továbbra is a NAT részei, mégsem tiltakozik senki.(…)A húszas évek során írt antiszemita szövegek alól Haász egyetlen tollvonással felmenti Kosztolányit, mondván: a valódi bűn, ha valaki ’44-ben kollaborált. Akkor ezzel rehabilitálta Prohászka Ottokárt és Tormay Cécile-t is? Tudniillik Prohászka 1927-ben halt meg, Tormay pedig 1937-ben, s így nehezen kollaboráltak volna bárkivel.(…)Nem lehet logikailag, történelmileg és erkölcsileg konzekvens érveléssel kikerülni a NAT-ot támadó liberális csatafüstből – már csak azért sem, mert ha valaki veszi a fáradtságot, hogy megnézze a 2012-es NAT-ot, akkor azzal a ténnyel fog szembesülni, hogy Wass és Nyirő már ott is választható szerzőkként szerepeltek. Különös felháborodás ez, ami nyolc év alatt döbben rá, hogy fasiszta és antiszemita szerzőkkel mérgezik a gyermekek elméjét, s még különösebb, ha ezt a kritikát néhány koncepciózusan kiválasztott szerzőre mérsékelik, a többi szerző világnézeti és politikai botladozása felett viszont szemet hunynak.Én személyesen annak megállapítását javaslom, hogy bár az antiszemita szövegek felett – a holokauszt végkifejletének tükrében – minden korszakban morális és történelmi ítéletet kell mondani, nem lehet csupán ezek alapján megítélni egy szerzőt, és nem lehet ez alapján válogatni a NAT-ba kerülő írókat. Kell, hogy legyen valamilyen egyéb zsinórmérték – példának okáért az irodalmi érték –, ha már éveken át zokszó nélkül tanították Móriczot, Illyést, Gárdonyit és Kosztolányit is.Tovább a cikkhez
Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »
