Az arabok 85%-a elutasítja az Iszlám Államot, de minden országban vannak támogatóik is szép számmal. Még a szíriai menekültek között is.
A hét országban végzett felmérés adatait még tavaly novemberben publikálta a katari székhelyű Arab Center for Research and Policy Studies (nagyjából Arab Politológiai Kutató Központ). A kutatás során 5100 embert hívtak fel, és tettek fel neki kérdéseket az Iszlám Államról és az Egyesült Államok közel-keleti politikájáról. Az eredmények általában véve nem lettek túlságosan meglepőek. A libanoniak, irakiak, egyiptomiak, jordániaiak, szaúdiak, tunéziaiak, palesztinok és a szíriai menekültek nagy része utálja az USA-t és az ISIS-t is. 73%-uk értékeli negatívan az amerikaiak, 85%-uk a dzsihádista terrorszervezet szerepét.
Az sem különösen váratlan (viszont azért elgondolkodtató), hogy mindkettejük elutasítottsága Libanonban a legmagasabb. Szintén tanulságos, hogy a Washington legfőbb térségbeli arab szövetségeseként számon tartott Szaúd-Arábia lakóinak 85%-a is rühelli a jenkiket. Azon mondjuk kicsit már felhúzza az ember a szemöldökét, hogy Uncle Sam megítélése messze Irakban a legkevésbé rossz, mindössze 51% néz ferde szemmel nyigat felé. (Persze ebben komoly szerepe lehet a lakosság negyedét kitevő kurdoknak, akik Amerikának köszönhetik a Szaddám-rezsim brutális elnyomása alóli felszabadulásukat és jelenlegi kvázi-függetlenségüket.)
Az USA közel-keleti politikájának értékelése (pozitív, inkább pozitív, negatív, inkább negatív, nem tudja/nem válaszol)
A felmérés azonban szolgál igazi döbbenettel is. Az intézet munkatársai a véres polgárháborúba süllyedt Szíriában még telefonon nem tudtak kutatásokat végezni, így jobb híján a jordániai, libanoni és törökországi menekült táborokban élőket kérdezték meg. És messze nem azokat az eredményeket kapták, amikre a fősodratú média által festett kép alapján számíthatnánk.
Nagy többségük, 72%-uk
Ám a legnagyobb hátast akkor dobjuk, ha az Iszlám Államról alkotott véleményüket olvassuk. Nyilván túlnyomó részük (83%) elutasítja az ISIS-t. 11%-uk ugyaanakkor pozitív, vagy „inkább pozitív” véleménnyel van róluk.
Az Iszlám Állam megítélése (pozitív, inkább pozitív, negatív, inkább negatív, nem tudja/nem válaszol)
Igen, jól olvassa.
És akkor azokat még nem is számoltuk, akik egy telefonos felmérés szükségszerűen korlátozott anonimitása (elvégre a telefonszámukat azért tudták) mellett nem merték felvállalni a véleményüket. Azokat sem, akik az ISIS-t ugyan nem szeretik, de a számtalan rivális, alig valamivel kevésbé elmebeteg dzishádista csoport valamelyikével azért szimpatizálnak.
Korábban is írtam már: a nyugati közvélemény (illetve annak formálói) előszeretettel feledkeznek meg arról, hogy akinek menekülnie kell az Iszlám Állam elől, az nem feltétlenül utasítja el az elveiket. Trockij is hithű bolsevik volt, mégis emigrációba kényszerült Sztálin rezsimje elől. De ettől még nem volt semmivel sem veszélytelenebb figura a Kreml véres kezű uránál. Hasonló helyzetben van sok olyan szíriai, vagy épp iraki dzsihádista is.
Ráadásul sokan nem is kifejezetten az az ISIS rémuralma miatt kényszerülnek szülőföldjük elhagyására. A polgárháború mindegyik hadviselő fele hajlamos a civilekkel szembeni brutális fellépésre, egyes vidékeket közönséges rabló bandák tartanak rettegésben. Aki innen érkezik, annak akár még szimpatikus is lehet a kalifátusban uralkodó „rend”.
A környező országok nyomorúságos, hevenyészett menekülttáboraiból naponta ezrek kelnek útra napnyugat felé. Jelenleg a déli határon mindenféle akadály, vagy akár csak szűrés nélkül özönlenek be Magyarországra és az Unióba. Nyilván nem minden tizedik terrorista – de jó eséllyel minden tizedik úgy gondolkodik, mint a terroristák. És, amit itt, vagy akár tőlünk nyugatabbra találnak, az messze lesz attól a Kánaántól, amit álmaikban reméltek, amiért annyit vándoroltak és nélkülöztek. És a lelkükbe elvetett sárkányfog vetemény akkor majd kicsírázhat. És mi majd nem értjük, miért akarnak olyan világot itt, mint, ami elől elmenekültek. Mert nem értünk belőlük szinte semmit. Mert hónapok óta csak gyűlölni és szidni, vagy sajnálni és pátyolgatni tudjuk ezt a tömeget – megérteni meg se próbáljuk. És ennek egyszer keservesen meg fogjuk fizetni az árát…
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
