Kossuth műve nem járt sikerrel!
A nemzet hibáit fiai előtt eltitkolni semmiképpen sem jó. Egyenesen káros egy nemzetre nézve, ha fiai csak erényeiről tudnak, hibáiról nem. Az ugyanis, hogy a nemzet történelmének időként árnyoldalai is vannak, nem megbecstelenítő: elismerése nem ellenkezik a helyes nemzeti önérzettel, hiszen emberi dolog s embernek lenni nem szégyen. 48 tisztán nemzeti szempontból is helytelen cselekedett és nagy baklövés volt. Kossuth műve nem járt sikerrel. Rajtunk ugyanis nemcsak a német uralkodott, hanem mi is uralkodtunk németeken, tótokon, oláhokon, horvátokon, s ahogyan ez a kor bennünk felébresztette a nagy nemzeti önérzetet és az anyanyelvünk jogaihoz való ragaszkodást, éppúgy felébresztette az eddig e tekintetben alvó, nemzetiségekben is. Nálunk az ipar fejletlensége és a nemesség adómentessége miatt állami bevétel alig volt. Nem az osztrák zsákmányolt ki bennünket, hanem mi őt. A nyugati viszonyoknak megfelelő közlekedési utak kiépítését a Fiumébe vivő utat már III. Károly megépítette, a Duna – Tisza közén a csatornát I. Ferenc, de a Vaskapu szabályozását is, mert a pénzt erre is Bécsből kapta Széchenyi. I. Ferenc alatt egyenesen olyan törvényt hoztunk s ennek szentesítését a királytól is megkaptuk, hogy minden iskolában magyarul kell a gyerekeket tanítani. Az egész XIX. század folyam a hazánk volt az istenünk. E nagy nevelés hatására nem csoda aztán, hogy mikor az ország 1918-as összeomlása után a Dunától északra eső terület cseh, a keleti rész román, a déli pedig szerb uralom alá került s az ott lévő magyar állami alkalmazottaktól természetesen megkívánták az új állampolgári esküt a további alkalmazás és fizetés fejében. Majdnem minden vasutas, postás, finánc vámőr, közigazgatási tisztviselő és altiszt, bíró, tanító, tanár megtagadta, jött haza. Lakást nem tudott nekik a haza adni, éveken át vagonokban laktak. A kis nyolcmilliós ország természetesen nemcsak állást nem tudott adni a hontalanoknak, hanem még nyugdíjat se, hiszen a nyolcmilliós ország le volt rongyolódva, inflációval küzdött, vasúti kocsikat elrabolták a Pestre bevonult románok.
Nem lett volna ilyen nagymérvű a baj, ha ezeket az akkori menekülteket nem neveltük volna mindig egyedül csak a hazafiaságra: ha nem állandóan azt hallották volna: „ a haza mindenek előtt!”
Napjainkban a kelleténél nagyobb hazafiasság egyoldalú hangoztatása minél nagyobb, annál jobb, a tág lelkiismeretű politikusoknak. Hozzájárulhat a határon túli értelmiséggel pótolni/betömni az anyaországban jelentkező lyukakat. A politikai sikerhez nemcsak a tág lelkiismeret, hanem a képmutatás is hozzátartozik.
A képmutatás Magyarországon Víz világkonferenciát rendezni. Vízügyekben jóformán minden szomszédunkkal összevesztünk, a politikai elit vitézcsomót kötött a Dunára, a Homokhátságon a vízhiány miatt a sivatagosodás jelei fedezhetők fel. A 2/3 politikai határozatában tiltja meg a kormánynak a vizek visszatartását. Nagy kérdés, hogy Áder János köztársasági elnök Illés Zoltán nevéhez köthető hazai vízügyi politikát a haza javára történő politikának tartja-e?
(Pezenhoffer nyomán)
Forrás:realzoldek.hu
Tovább a cikkre »
