Mostanra bármelyik ellenzéki párt bármelyik jelszava bármikor bárki számára felhasználható.
„Az igazat bármelyik bolond képes elmondani. De jól hazudni, ahhoz tehetség kell.”
(Samuel Butler)
A címben szereplő kijelentés természetesen a mostani kampányra vonatkozik. S természetesen csak azért, mert ez jön most soron. 2010 óta ugyanis az ellenzéki gondolkodás hiánya minden egyes megmérettetésen egyre feljebb és feljebb tolja az ingerküszöböt. Ne legyenek illúzióink, most sem lesz ez másként. Minden idők legmocskosabb kampánya vette kezdetét.
Picinyke ráfordítással természetesen el lehetne kerülni ezt a fajta liberális dúlást. Annyi elég volna, hogy választástól választásig ne a jól ismert forgatókönyvet kövessék az ellenzéki pártok, hanem gondolkodjanak, tervezgessenek, programokat ötöljenek ki, s úgy egyáltalán, tegyék a dolgukat. Ehelyett azonban az 1990-től szokásos „csalással nyertek” formula, amely a ’90-es évek végéig csupán 5-6 hónapot élt meg, 2010-től szokásosan kitart az újabb voksgyűjtésig. Azaz a kormányzati felhatalmazást nem kapott pártok idejük túlnyomó részét ennek hangoztatásával töltik.
Megvalósítható elképzelések híján a maradék időre is megvan a maguk módszere, melynek neve egy idő óta az O1G, megspékelve azzal, hogy Orbán egy diktátor, itt diktatúra van, s mindenkinek igaza van, aki azt mondja, amit ők. De csak és csakis addig, amíg nem tér el a posztkommunista kánontól. Példának okáért Merkel, amíg Orbánnal ellentétesen mozog a geopolitikai térben, maga a szépséges Europé hercegnő. Amint azonban soproniaskodni kezd, amúgy páneurópai piknikesen, menten habzó szájú tramplivá válik.
A diktátorozás és O1G-zés mellett minden párt ugyanazokat harsogja: hogy megszabadítják Magyarországot a Fidesztől. Ennek előfeltételeként boldog-boldogtalannal koalícióra lépnek, olyan sosem látott érdekszövetségeket alkotva, melyektől az ember háta borsódzik. S ezek a szövetségek, úgy tűnik, egészen jól prosperálnak. Már legalábbis hétvégi hobbitelek szinten. Tagjaik összegyűlnek, közösen szelfizgetnek, gardenpartikat tartanak, egyszóval boldogan vágnak neki az újabb kormánydöntésnek. Dacára annak a nem elhanyagolható ténynek, hogy a helyhatósági választások nem befolyásolják a Fidesz-KDNP kormányon töltött mandátumának hosszát.
Persze ezt ők nagyon is tudják. Csakhogy a nagyfokú szürkeállomány-decifit miatt inkább az egybites szlogeneknél maradnak. Ezek megfogalmazását viszont olyannyira tökélyre vitték, hogy mostanra bármelyik ellenzéki párt bármelyik jelszava bármikor bárki számára felhasználható. Csakúgy, mint vezető politikusaik, akiknek nevét néha bizony felcseréljük, annyira jelentéktelenek, annyira ugyanolyanok, s annyira ugyanazt szajkózzák.
Kivéve a titkos favoritot. Mert természetesen ez a kampány sem maradhat titkos favorit nélkül. Mivel a gyermekek kereszteshadjárata, úgy tűnik, csúcsra járatódott, s ezért sem a Rékasi csemete, se Mindenki Blankája nem kaphat most döntő fontosságú szerepet, előbújt a titkos Orbán-ellenes neveldéből az új sztár, Kendernay János, az LMP társ nélküli társelnöke. Amely funkció hasonlatos a kerékpárúton biciklis nadrágban, bicaj nélkül gyalogló emberhez. S ha már előbújt, akkor a farbával is előállt, miszerint Áder János köztársasági elnök szólítsa fel Orbán Viktor miniszterelnököt. Mindezt pedig Szent István napján, nemzeti ünnepünkön közölte a… Nos, nem tudni, kivel, de közölte, az biztos.
Hogy mire kellene felszólítani a miniszterelnök urat, azt teljesen felesleges elmondanom. A lényeg a felszólításra való kérés. Azaz egy burkolt utasítás Magyarország első közjogi méltóságának, hogy utasítsa a második közjogi méltóságot. Bizony, ezt a fajta körmönfontságot maga Lavrentyij Berija is megirigyelhetné. Pláne, hogy Kendernay zöldpártiként kabrióból szelfizik, s amikor ezt a fejére olvassák, az autómentes augusztust egy 160 ezer forintos méregdrága kerékpáron hirdetgeti. E tetteivel máskülönben elérte, hogy jelenleg a baloldal éppúgy ki nem állhatja őt, mint a kormányoldal.
Minden idők legmocskosabb kampánya kezdetét vette. Nem most, az ajánlószelvények gyűjtésének kezdetén. Hanem tavaly április 8-án. Hát ezért nem dolgozott sehol és semmit az ellenzék. S pontosan ezért nem fogja ismét átrajzolni az erőviszonyokat. Hasonlatosan a nullával való szorzáshoz, vagy a kígyózó prímszámokhoz. S ebben nem az a csodálatra méltó, hogy újra nekivágnak, pedig tudják, hogy veszíteni fognak. Hanem hogy van még, aki elhiszi nekik a szájukból kijövő valaminek hazudott semmit.
Varga-Bíró Tamás – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
