Az alvást hajlamosak vagyunk egyetlen, megszakítás nélküli zuhanásként elképzelni, holott valójában hullámvasúthoz hasonlít. Éjszakánként nagyjából kilencven perces ciklusokat járunk be: a mély, pihentető szakaszokból újra és újra felszínes alvásba érkezünk, amelynek a végén a legkönnyebb feleszmélni. A legtöbb ember éjszakánként többször is felébred, csak éppen átfordul a másik oldalára, és reggelre teljesen elfelejti ezeket a mikromozgásokat. Ha pedig a napirendje rendszeres, és többnyire azonos időben hajtja álomra a fejét, a belső időzítője szinte óramű pontossággal ugyanabban a percben lépteti majd át ebbe a sebezhetőbb fázisba.
Hírdetés
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
