„Minden a hozzáálláson múlik.” Másfél éve úton, Ázsiában. Jakubec Ágnes2023. 12. 27., sze – 15:16 Somorja – Sziemreap |
Több mint másfél éve követjük a somorjai Öllös Hanna és a frankfurti Jonas Sommer világjáró ökológusok útját, akik a Biking 4 Biodiversity projekt megálmodói. A 2022-ben kitűzött cél, miszerint Frankfurtból Szingapúrig bicikliznek, elérhető távolságba került. Karácsony hetében sikerült beszélnünk, amikor a kambodzsai Sziemreapból, Angkorvat szomszédságából jelentkeztek be.
Tavaly decemberben a hófödte Kaukázusból, egy kimerítő téli túráról tértek vissza éppen Grúzia fővárosába, Tbiliszibe, amikor sikerült beszélgetnünk. Most az esti 30 fokból és Angkorból, a kilencedik században létrejött Khmer királyság hajdani fővárosa közeléből jelentkeztek be, melyben megtalálható, Angkorvat Délkelet-Ázsia legnagyobb, a 12. században épült vallási épületkomplexuma is. Az utóbbi Kambodzsa fő jelképe és turistalátványossága, a templom a nemzeti zászlón is megjelenik.
Mi történt az egy év alatt, merre vitt utatok?
Hát az utóbbi évünk igencsak tömény volt, röviden összefoglalva a következő volt az útvonalunk: tavaly januárban még Grúzia és Örményország hegyeit jártuk, majd február elején a kerékpárjainkkal együtt repülőre szálltunk és úgy értük el Indiát. Észak-Indiából egyenesen Nepál felé vettük az irányt, aztán egészen vissza Indián keresztül Pakisztánba, amit semmiképp sem szerettünk volna kihagyni. Majd Pakisztánból ismét visszatértünk Indiába, ahol több hónap alatt 13 tagállamot utaztunk be biciklivel. Ezek után Bangladesben folytattuk. Összesen hét hónapot töltöttünk el az indiai-szubkontinensen, roppant érdekes, emlékezetes marad, sokat tapasztaltunk, kultúrsokkban sem volt hiányos ez az idő. Délkelet-Ázsiában Thaiföld, Laosz, Vietnam bebiciklizése után pár hete érkeztünk Kamodzsába, a tizennyolcadik országba az utunk során és éppen múlt héten pörgette át a kilométerszámláló a 19 ezret. Egyre inkább érezzük, meglesz ez, végigbicikliztük a kitűzött tervet. A fókusz továbbra is a projektünkön van, amit az út elején kitaláltunk és amire az egész út épül. Igyekszünk mindenhol felkeresni az utunkba eső, alulról szerveződő természetvédelmi kezdeményezéseket, természetvédőket, megismerni a védett területek működési különbségeit, a természetvédelem helyzetét és nehézségeit az egyes országokban. Megfigyeljük és dokumentáljuk, hogyan is működik a természetvédelem a világ más pontjain.
A Biking 4 Biodiversity (Kerékpározás a biológiai sokszínűségért) projekt kapcsán mit figyeltetek meg egyes országokban, van-e átalános tanulság?
A tájvédelem túl széles téma ahhoz, hogy általános megállapítást mondjunk. A világon sokféleképpen őrzik a biológiai sokszínűséget, és sokféle akadály gördül a természetvédők elé, más-más szemszögből, de mindegyik értékes. Eddigi utunk során számtalan nemzeti parkban voltunk. Volt, hogy több napot, akár több mint egy hetet töltöttünk egy természetvédelmi állomáson, helyi természetvédőkkel együtt. Grúziában és az indiai szubkontinensen rengeteg természetvédelemmel foglalkozó szakemberrel találkoztunk, míg Laoszban nehezen találtunk bárkit is. Azt mondhatjuk, ott a természetvédelem gyerekcipőben jár, nagyon kezdetleges. Indiában, az egyszerű embereknek is sokkal erősebb a kötődésük a természethez, osztoznak rajta, értékelik és nem kisajátítják, mint például Európában, ahol egyre kevesebb a vadvilágnak, az állatvilágnak szánt terület – bár ez a tendencia az összes általunk megismert országban jelen van. Indiában, viszont a természet ilyesfajta elfogadása, tisztelete a hinduizmushoz köthető, minden élőlényt egyenlőként tisztelenek, alapvetően vadászat sincs. Délkelet-Ázsia többi országában azonban erőteljes a vadászat, a vaddal való kereskedés, vagy az olyan problémák, mint az erdőirtás, a dzsungelek felégetése. A természetvédelem kapcsán is fontos a nevelés és az oktatás. Ha meg akarjuk érteni a helyi közösségeket, elsősorban meg kell ismerni a gondolkodásukat, hogy mit, miért tesznek. Ezek a közösségek ebből élnek, nem lehet és nem elég pusztán megtiltani a vadon élő állatok vadászatát, a fakitermelést, a trópusi esőerdők égetését, az erdőirtást. Alternatívákat kell mutatni, időt és erőfeszítést kell befektetni, kisgyerekkortól oktatni, hogy megmutassuk, másképp is lehet. Mindenképpen fontos a helyieket bevonni a dőntéshozatalba, még akkor is, ha a változás csak következő generációknál fog megmutatkozni.
Melyik ország volt a pozitív tapasztalat és volt-e negatív tapasztalat?
Ez egy komplex kérdes, amire különböző szemszögből tudunk csak válaszolni. Ennyi megtett kilométerrel a hátunk mögött különböző módon vannak kedvenceink. A vendéglátás, az emberek kedvessége és a biciklizés triumvirátusának szempontjából még mindig Törökország az, amire nagy szeretettel gondolunk vissza. Fantasztikus embereket ismertünk meg Grúziában, Indiában, Pakisztánban és itt Kambodzsában is. Az élővilág szempontjából talán Indiát, tájkép szempontjából Nepált, ugyanakkor a tájkép változatossága szempontjából Grúziát mondanánk.
Kapcsolódó cikkünk Somorja, Tbiliszi |
Tbiliszibe értek a Biking 4 Biodiversity projekt biciklisei, a somorjai Öllös Hanna és a frankfurti Jonas Sommer. Ők azok a fiatal ökológusok, akik május elején indultak útnak Frankfurtból és tervük szerint egészen Szingapúrig tekernek.
A somorjai Öllös Hannával és a frankfurti Jonas Sommerrel májusban találkoztunk Somorján. A Mozi klub vendégei voltak, akkor egy hónapja voltak úton. Bemutatták az útitervüket, hogy mit is takar a Biking 4 Biodiversity (Kerékpározás a biológiai sokszínűségért) projekt. Fél évvel később, 7500 kilométerrel a hátuk mögött a kilencedik országot látogatják éppen. Egy négynapos túráról jöttek vissza aznap, amikor sikerült összehozni a videokapcsolatot.
Hogy vagytok?
Pillanatnyilag kicsit fáradtan, ugyanis most jöttünk vissza egy négynapos, kalandos téli túráról a Kaukázusból. Körülbelül 150 kilométerre voltunk Tbiliszitől, arrafelé már nagyon sok hó van. Volt, hogy térdig merültünk benne, kimerítő volt, de nagyon élveztük. Grúziába, Tbiliszibe körülbelül egy hónapja érkeztünk, siettünk, hogy a hideg hónapokat itt tudjuk tölteni, jelenleg itt van a bázis. Innen tervezünk hosszabb-rövidebb csillagtúrákat, az időjárásnak megfelelően. Január közepéig mindenképpen Grúziában tervezünk maradni, ugyanis ekkor zajlik a téli vízimadár-számlálás a Fekete-tenger partján. Alapvetően a Fekete-tenger egy nagyon fontos madárvonulási folyosó, sok nálunk ismert madárfaj is ezen a folyosón repül tovább, hogy átteleljen melegebb helyeken. A grúziai tengerparti területen sok madárfaj telel át. Batumi és környéke ilyenkor az ornitológusok terepe, kimennek és megszámolják a fajokat, feljegyzik őket és statisztikát készítenek arról, hogy évente hány fajból hány egyed telel át a környéken. Ezen a vízimadár-számláláson szeretnénk idén mi is részt venni.
Mi történt május óta, merre vitt az utatok, mit tapasztaltatok az út során?
Somorja után következett a Szigetköz, majd Budapest felé vettük az irányt. Utána jött a Hortobágy, ami természetvédelmi szempontból kifolyólag szintén nagyon érdekes volt. Majd következett Románia és a Kárpátok, amit annyira vártunk és amire olyan kiváncsiak voltunk. Az ottani kollégák bemutatták nekünk, hogy arrafelé is nagy méreteket ölt az illegális fakitermelés és voltunk madárgyűrűző állomásokon is. A román Kárpátokban vadon elő bölényeket láttunk tíz méter közelségből. A Duna-delta is lenyűgöző volt, sok kis szigetből áll, amit a Duna ágrendszere ölel körül és ami több ezernyi madárfaj élőhelye, rendkívül gazdag ez a terület madárvilágban. Olyan, mint egy vízi labirintus, ahol csónakkal közlekedtünk egyik szigetről a másikra. Az úton meglátogattunk több, madárvédelemmel foglalkozó szervezetet, hiszen ez kiemelt téma a Fekete-tengernél. Végül elértük Törökországot, ahol három hónapot töltöttünk. Három hónapos vízumot igényeltünk, és mivel annyira jól sikerült az ottlét, hogy teljesen kihasználtuk és szinte sietnünk kellett, hogy időben elhagyjuk az országot.
Mi volt a legnagyobb meglepetés, a legjobb tapasztalás az eddigi út során?
Egyértelműen Törökország. Hatalmas ország és bár nem terveztünk három hónapot maradni, de annyi pozitív élményben volt részünk, hogy folyamatosan újraterveztünk. Hihetetlenül kedves emberekkel találkoztunk, nagyon vendégszeretőnek ismertük meg őket. Egészen Bulgáriáig volt egy listánk különböző természetvédelmi szervezetekről, kiket szeretnénk felkeresni. Velük már korábban kapcsolatba léptünk, török kontaktusunk azonban mondhatni, nem volt. Törökországban az út során jöttek ezek az ismeretségek, sok esetben lehetőségünk volt kifejezetten elmélyülni a munkájukban. Volt, hogy több napig maradtunk egy helyen. Ha megérkeztünk egy településre, már vártak minket, tudtak rólunk és marasztaltak, hogy maradjunk több időre, rengeteg helyre elvittek, az idejükkel ajándékoztak meg minket. De ez a természetvédelmi vonalunktól függetlenül, a helyiekre is igaz. Nagyon sokszor meghívtak magukhoz ebédre, az otthonaikba, mindig segíteni próbáltak, ha bárhol, bármiben elakadtunk. Az a fajta kedvesség és vendégszeretet, amit Törökországban megtapasztaltunk, bámulatos volt, nagyon más, mint nálunk, Európában van. Hallottunk már erről a vendégszeretetről a többi biciklistől, akik az országot járták, de részesei lenni ennek az őszinte érdeklődésnek és szívélyességnek, kimagasló volt. Mindezt annak ellenére, hogy a kommunikáció néha nehezen ment, hiszen nem beszéljük a nyelvet, mégis alapvetően mindig megértettük egymást. Grúziában ez picit másképpen van, itt talán kimértebbek az emberek, kevésbé gyakori az a fajta spontán vendégszeretet, mint Törökországban, tapasztalataink alapján az ország jobban hasonlít Európához.
Hogyan telik a téli szünet, és hogyan készültök a 2023-as évre?
Grúzia ortodox ország, tehát ők januárban ünneplik majd a karácsonyt. Mi a magunk, magyar és német módján természetesen megünnepeltük, beszéltünk a családjainkkal, főztünk. Jelenleg „kutyaszitterek” vagyunk ismerőseink házában, amíg ők vissza nem térnek a szabadságukról. Két kutyával járunk ki sétálni Tbiliszi utcáira és élvezzük, hogy egy kicsit megpihenhetünk és tíz napig nem költözünk sehova, nem kell az összes pakkunkat feltenni a bringára. Folyamatosan mozgásban voltunk az elmúlt hónapokban. Mégsem mondanám, hogy a komfortzónánkon kívül vagyunk. Ez inkább valamiféle állandó tanulási fázis, ahol fejlődünk és szerencsére mi ezt nagyon élvezzünk, egy jó csapat vagyunk! Amióta úton vagyunk, tudatosítjuk mennyire kevés dolog elég a mindennapokhoz, kiváltképpen így, hogy minden nap visszük magunkkal a csomagunkat. Mi nem vásárolunk szuvenírt és semmi felesleges dolgot, hiszen minden grammot cipelni kellene magunkkal a későbbiekben. A mi szuvenírjeink az emlékeink és számunkra ez így tökéletes.
2023-ra a feltett szándékunk, hogy folytatjuk a megtervezett utunkat, célunk továbbra is a természetvédelem dokumentálása. Személyesebb útinaplót is írunk, illetve minden egyes látogatást a különböző országok természetvédelmi szervezeteinél lejegyzünk és közzétesszük a honlapunkon. A kíváncsiság továbbra is hajt minket. Mindig kihívás, amikor egy új országba lépünk be. Más a nyelv, a kultúra, az ábécé. Mire megtanultunk 20-30 török szót, elhagytuk az országot. Folyamatosan nyitottnak és alkalmazkodónak kell lennünk. Minél többet tudunk, annál inkább kíváncsibbak vagyunk. Már most úgy érezzünk, hogy számtalan helyet szeretnénk ebben az országban is meglátogatni. Január közepén vár ránk a téli vízimadár-számlálás a Fekete-tenger partján. Utána kérdéses milyen irányban folytatjuk. Eredetileg Kínán keresztül szerettünk volna menni, de az ország határa a Covid miatt még mindig zárva van. Később módosítottuk a déli útvonalra, amikor is Iránban elkezdődtek a zavargások. Végül, több oknál fogva úgy döntöttünk, Iránon most nem biciklizünk át. Azerbajdzsán szárazföldi határai is le vannak zárva a Covid miatt, az egyetlen lehetőségünk az lenne, ha sikerülne speciális engedélyt szereznünk. Ennek rendkívül pici az esélye. Ha sikerülne, akkor az lesz a következő ország, amin áthaladunk, majd megpróbálunk áthajózni a Kaszpi-tengeren és Közép-Ázsián keresztül folytatjuk utunkat. Jelenleg, ami a legvalószínűbb, bár környezetvédelmi szempontból ezt szerettük volna elkerülni, az az, hogy repülőre ülünk, és Iránt kihagyva Pakisztánban, illetve Indiában folytatjuk tovább
Érdekes
Biking4BioDiversity
Hannáék útja a következő csatornákon követhető: Kapcsolódó cikkünk Somorja |
Két fiatal ökológus, a somorjai Öllös Hanna és a frankfurti Jonas Sommer voltak múlt héten a somorjai Mozi klub vendégei. Szeretnek utazni, felfedezni és kerékpározni. Nyitottak, tudatosak és kíváncsiak a világra. Egy hónapja indultak útnak Frankfurtból, kerékpáron.
A két éve alakult Dunavit – Dunamenti Tájvédelmi Társulat, célul tűzte ki a csallóközi táj védelmét. Fontosnak tartják bemutatni, hogy milyen lehetőségei vannak a fenntartható mezőgazdaságnak a régióban, hogyan lehet megőrizni a biológiai sokféleséget. Teszik ezt aktív terepmunkával, kiállításokkal, videókkal és nevelő célzatú előadásokkal. A Dunavit ugyanakkor környezetvédelemmel kapcsolatos megmozdulásokat is támogat a régióban. Ez a két remek kezdeményezés a somorjai Moziban ért össze. Itt került sor egy vetítéssel egybekötött beszélgetésre a két világjáró ökológussal.
Biking 4 Biodiversity
Hannáék a múlt héten értek Somorjára és megosztották az eddig megtett 1300 kilométer tapasztalatait. A Biking 4 Biodiversity (kerékpározás a biológiai sokszínűségért) az ő nagy projektjük, amit azzal a céllal hoztak létre, hogy felkeressék az útjukba eső nemzeti parkokat, természetvédelmi kezdeményezéseket. Tanulmányozzák és dokumentálják, hogyan is működik a természetvédelem a világ más pontjain. Ausztriában, egy civil szervezetnél dolgoztak, amikor megismerkedtek és ott született meg a kerékpártúra ötlete. Jonas városából, Frankfurtból indultak, és természetesen megálltak Hanna városában, Somorján is.
„Frankfurtból származom és kisgyerek korom óta szenvedélyem a természet, az állatvilág tanulmányozása, számomra nem volt kérdés, hogy ez lesz a hivatásom”
– mondta Jonas. Hanna hozzátette, hogy nagyon szeretik a kettes számot: két ember, két bicikli, 20 ezer kilométer, 20 ország, Németországtól Szingapúrig. Bemutatták az útitervüket, amire másfél évet szánnak. Az eddig megtett út viszonylag határozott elképzelés mellett zajlott. Jonas városából letekertek Hanna városába, Somorjára, majd Budapest érintésével a Duna mellett érik el a Fekete-tengert. Az út nagyja, több mint 18 ezer kilométer még előttük van. Ami a folytatást illeti, Törökország, Közép-Ázsia, majd Kína érintésével szándékoznak eljutni Délkelet-Ázsiába. Leginkább a Kárpátokra és Dél-Ázsia változatos állat- és növényvilágára kíváncsiak. Arra a kérdésre, miért pont Szingapúrig tekernek, Jonas ésszerű, frappáns választ adott: „azért, mert addig vezet a szárazföldön az út”.
Sokféle tájvédelem
„Külföldi tapasztalatunkból kiindulva tudjuk, szükség van az önkéntes munkára Mindannyiunknak részt kell ebben vállalni, mert a valódi változás helyi szinten kezdődik. Ehhez elengedhetetlen a civilek támogatása”
– mondta Hanna. A Biking 4 Biodiversity küldetésének célja, hogy feltérképezze a természetvédelem, az abban működő emberek sokféleségét. Hangsúlyozni kell, mekkora ereje van a közösségi szerepvállalásnak természetünk védelmében. Eddigi útjuk során Németországban faültetésben segédkeztek, vadállat genetikai intézetet látogattak, repcetengeren keresztül bicikliztek. Bajorországban meglátogattak egy betűzőszú áldozatává vált fenyőerdőt, ahol erre a jelenségre lehetőségként tekintenek, nem szimplán kárnak vélik. Hiszen ez is értékes terület, csak másfajta életformának ad otthont. Felkeresték a Thayatal Nemzeti Parkot, amit a Thaya (csehül Dyje) folyó választ ketté.
„Az egymással határos nemzeti parknak mégis két különböző hozzáállása van természetvédelemhez. Amíg a cseh oldalon, a Podyjí nemzeti parkban a szabályozott tájvédelmet, élővilágban gazdag területeket mutatták meg nekünk, addig az osztrák oldalon az őshonos, vad erdőt láttuk, ahol semmiféle emberi beavatkozás nincs”
– mondta Hanna.
A komfortzóna határai
Azért is döntöttek a bicikli mellett, mert ez a legkevésbé káros az ökoszisztémára és mert szenvedélyük, bármilyen időjárásban. Segít a kapcsolatlétesítésben, szabaddá tesz, beszélgetéseket indít el. Ami az anyagiakat illeti, az út költségeit maguk fedezik, nincs mögöttük semmilyen szervezet, ami támogatná őket. Este sátrat vernek és kempinggázon készítik el a meleg ételt. Aludtak már almalugasban, tóparton és a híd alatt. Az acélvázas bicikli 14 kilogrammot nyom, felpakolva már 50-et. Megosztották, hogy az eddigi tapasztalatuk alapján a napi költségvetés átlagban 10 euróra jön ki személyenként. Kihívás mindig akad, de eddig sikerült jól venni az akadályokat.
A jó hangulatú, kötetlen beszélgetés után többen voltunk, akik úgy mentünk haza, hogy nyeregbe pattanunk és bicajozunk egy nagyot!
Érdekes
www.biking4biodiversity.org
www.facebook.com/biking4biodiversity
www.instagram.com/biking4biodiversity
Hannáék útja a következő csatornákon követhető:
Milyen nehézségekkel találkoztatok az út során?
A legnagyobb nehézség, mióta Délkelet-Ázsiába értünk egyértelműen a hőség. A nagy hőség áprílisban kezdődött, aztán jött a monszun. Júniusban, Indiában mértük a legtöbbet a biciklin, 47 fokot és ez kb. októberig kitartott. A vietnami hegyekben a helyzet kicsit normalizálódott, de pár hete Kambodzsában ismét beütött a hőség és aludni is alig bírtunk a sátorban. Áprílistól folyamatosan 30 fok feletti a hőmérséklet, amihez magas páratartalom társul és be kell valljuk, az év végére ennél kevesebbre számítottunk. Amikor bicajozunk, akkor kevésbe érezzünk, de mihelyst leszállunk a bringáról, megcsap az izzasztó hőség. Éjjel sem megy le a hőmérséklet. Nem mindenki tudja megengedni, hogy hűtse a lakását, házát, az emberek itt folyamatosan ebben a hőségben élnek. Hőségrekordok dőlnek meg. Saját bőrünkön érezzük a globális felmelegedés hatásait, ami már itt van, nem jövő időben kell róla beszélni.
Hanna megosztotta: Bangladesben volt egy mélypont, fizikailag és mentálisan is megviselt a trópusi Dengue-láz, amivel megfertőződtem, egy ponton korházba is kerülten és az út folytatása is kérdésessé vált. A felépülésem után kihívás volt az erőnlét visszaszerzése, amiről akkor úgy éreztem, teljesen eltűnt a betegség alatt. Az utat folytattuk, de az elején minden egyes domb megmászása próbatétel volt és hatalmas öröm, amikor felértünk. Végülis minden a hozzáálláson múlik, fejben dől el. Voltak nehéz pillanatok, szélsőséges időjárási viszonyok, problémák a bicajokkal, de sikerült legyőzni a kétségeinket és a kihívásokat.
Ünneplitek-e valamilyen formában a Karácsonyt?
Amikor egy éve azt mondtuk, tudatosítjuk, mennyire kevés dolog elég a mindennapokhoz, ez mára még jobban érvényes. Karácsonykor Thaiföldön leszünk, egy olyan országban, ahol a keresztény karácsonynak nincs hagyománya, úgyhogy nincs kifejezetten karácsonyi hangulatunk. Ha valamit mégis ki kellene emelni, számunkra a legnagyobb ajándék az volt, hogy tegnap mosógépben tudtuk kimosni a ruháinkat. Beadtuk egy táskába a hetek óta kézzel mosott szennyest és illatos, tiszta, összehajtogatott ruhákat kaptunk vissza. Hatalmas öröm ez, minden apróságnak tudunk örülni és minden apróságot megtanultunk értékelni. Finom étel és tiszta ruha, nekünk ez az ajándék.
Hanna és Jonas a terv szerint februárban érkezik vissza Európába. A lenyűgöző útjuk során 20 országot és 20 ezer kilométert terveznek megtenni.
Útjuk a következő csatornákon követhető:
www.biking4biodiversity.org
www.facebook.com/biking4biodiversity
www.instagram.com/biking4biodiversity
Kapcsolódó cikkünk Somorja |
Két fiatal ökológus, a somorjai Öllös Hanna és a frankfurti Jonas Sommer voltak múlt héten a somorjai Mozi klub vendégei. Szeretnek utazni, felfedezni és kerékpározni. Nyitottak, tudatosak és kíváncsiak a világra. Egy hónapja indultak útnak Frankfurtból, kerékpáron.
A két éve alakult Dunavit – Dunamenti Tájvédelmi Társulat, célul tűzte ki a csallóközi táj védelmét. Fontosnak tartják bemutatni, hogy milyen lehetőségei vannak a fenntartható mezőgazdaságnak a régióban, hogyan lehet megőrizni a biológiai sokféleséget. Teszik ezt aktív terepmunkával, kiállításokkal, videókkal és nevelő célzatú előadásokkal. A Dunavit ugyanakkor környezetvédelemmel kapcsolatos megmozdulásokat is támogat a régióban. Ez a két remek kezdeményezés a somorjai Moziban ért össze. Itt került sor egy vetítéssel egybekötött beszélgetésre a két világjáró ökológussal.
Biking 4 Biodiversity
Hannáék a múlt héten értek Somorjára és megosztották az eddig megtett 1300 kilométer tapasztalatait. A Biking 4 Biodiversity (kerékpározás a biológiai sokszínűségért) az ő nagy projektjük, amit azzal a céllal hoztak létre, hogy felkeressék az útjukba eső nemzeti parkokat, természetvédelmi kezdeményezéseket. Tanulmányozzák és dokumentálják, hogyan is működik a természetvédelem a világ más pontjain. Ausztriában, egy civil szervezetnél dolgoztak, amikor megismerkedtek és ott született meg a kerékpártúra ötlete. Jonas városából, Frankfurtból indultak, és természetesen megálltak Hanna városában, Somorján is.
„Frankfurtból származom és kisgyerek korom óta szenvedélyem a természet, az állatvilág tanulmányozása, számomra nem volt kérdés, hogy ez lesz a hivatásom”
– mondta Jonas. Hanna hozzátette, hogy nagyon szeretik a kettes számot: két ember, két bicikli, 20 ezer kilométer, 20 ország, Németországtól Szingapúrig. Bemutatták az útitervüket, amire másfél évet szánnak. Az eddig megtett út viszonylag határozott elképzelés mellett zajlott. Jonas városából letekertek Hanna városába, Somorjára, majd Budapest érintésével a Duna mellett érik el a Fekete-tengert. Az út nagyja, több mint 18 ezer kilométer még előttük van. Ami a folytatást illeti, Törökország, Közép-Ázsia, majd Kína érintésével szándékoznak eljutni Délkelet-Ázsiába. Leginkább a Kárpátokra és Dél-Ázsia változatos állat- és növényvilágára kíváncsiak. Arra a kérdésre, miért pont Szingapúrig tekernek, Jonas ésszerű, frappáns választ adott: „azért, mert addig vezet a szárazföldön az út”.
Sokféle tájvédelem
„Külföldi tapasztalatunkból kiindulva tudjuk, szükség van az önkéntes munkára Mindannyiunknak részt kell ebben vállalni, mert a valódi változás helyi szinten kezdődik. Ehhez elengedhetetlen a civilek támogatása”
– mondta Hanna. A Biking 4 Biodiversity küldetésének célja, hogy feltérképezze a természetvédelem, az abban működő emberek sokféleségét. Hangsúlyozni kell, mekkora ereje van a közösségi szerepvállalásnak természetünk védelmében. Eddigi útjuk során Németországban faültetésben segédkeztek, vadállat genetikai intézetet látogattak, repcetengeren keresztül bicikliztek. Bajorországban meglátogattak egy betűzőszú áldozatává vált fenyőerdőt, ahol erre a jelenségre lehetőségként tekintenek, nem szimplán kárnak vélik. Hiszen ez is értékes terület, csak másfajta életformának ad otthont. Felkeresték a Thayatal Nemzeti Parkot, amit a Thaya (csehül Dyje) folyó választ ketté.
„Az egymással határos nemzeti parknak mégis két különböző hozzáállása van természetvédelemhez. Amíg a cseh oldalon, a Podyjí nemzeti parkban a szabályozott tájvédelmet, élővilágban gazdag területeket mutatták meg nekünk, addig az osztrák oldalon az őshonos, vad erdőt láttuk, ahol semmiféle emberi beavatkozás nincs”
– mondta Hanna.
A komfortzóna határai
Azért is döntöttek a bicikli mellett, mert ez a legkevésbé káros az ökoszisztémára és mert szenvedélyük, bármilyen időjárásban. Segít a kapcsolatlétesítésben, szabaddá tesz, beszélgetéseket indít el. Ami az anyagiakat illeti, az út költségeit maguk fedezik, nincs mögöttük semmilyen szervezet, ami támogatná őket. Este sátrat vernek és kempinggázon készítik el a meleg ételt. Aludtak már almalugasban, tóparton és a híd alatt. Az acélvázas bicikli 14 kilogrammot nyom, felpakolva már 50-et. Megosztották, hogy az eddigi tapasztalatuk alapján a napi költségvetés átlagban 10 euróra jön ki személyenként. Kihívás mindig akad, de eddig sikerült jól venni az akadályokat.
A jó hangulatú, kötetlen beszélgetés után többen voltunk, akik úgy mentünk haza, hogy nyeregbe pattanunk és bicajozunk egy nagyot!
Érdekes
www.biking4biodiversity.org
www.facebook.com/biking4biodiversity
www.instagram.com/biking4biodiversity
Hannáék útja a következő csatornákon követhető:
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
