A történelem nem a könyvekben kezdődik, hanem a családi történetekben, amelyeket vagy tovább adunk, vagy végleg elveszítünk. A felvidéki magyarság elmúlt évszázada nemcsak politikai döntések sora, hanem generációkon át öröklődő sorsoké is: kitelepítéseké, újrakezdéseké, a lassú fogyásé. Olyan történeteké, amelyek sokáig kimondatlanul éltek tovább a családokban és amelyek ma is formálják, kik vagyunk és kik leszünk. A csallóközi gyökerű Jezsó Ákossal, a felvidéki magyar családok 20. századi történetét feldolgozó trilógia szerzőjével (Megyek túlra; Mécses a ködben; Éjfélre kialszanak a lángok) arról beszélgettünk, mit jelent ma emlékezni, hogyan lehet egyszerre megérteni és megőrizni a múltat, és hogy valóban rajtunk múlik-e, mi marad meg belőle. Mert ami nincs kimondva, az könnyen eltűnik.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
